Egyébként, Boglárka ✓

Láthatatlan

Sziasztok!

Ahogy ígértem, a mai napra új fejezet helyett valami különlegessel készültem: egy csodálatos meglepetést szeretnék megosztani veletek, ami @Laufreya tollából született.

A hatodik fejezetre visszatekerve a kommentszekcióban ti is láthatjátok, hogy Lauf konkrétan Roseline karakterének első felbukkanásakor, szinte az első szavak kimondása előtt elejtette, hogy tudná shippelni őket Trish-sel. Aztán már a legelső apró nyomokból valami elképesztően ráérzett, mi lehet a helyzet velük, és minden reakciójából éreztem, az ilyen érdeklődő és érzékeny kommentek miatt már megérte ezt a szálat belefoglalni a regénybe. Jó darabig poénkodtunk is a shippel, a Hunowrimo Discordján ő volt a "Trisheline nagykövet" , de ebből akkor még csak annyira gondoltam, hogy ezek szerint kellően megalapoztam a múlt héten kitett fejezet eseményeinek.

Aztán valamikor márciusban Lauf teljesen váratlanul megajándékozott egy fantasztikus írással a két lány témájában. Roseline szemszögéből írt nekem egy kiegészítő novellát, amiben rengeteg érzékenységgel bontotta ki az ő karakterét és kimondatlan érzelmeit. A többi karakter is feltűnik benne, zseniálisan pontos karakterábrázolással és minden apróságra odafigyelve. Csodálatosan eltalálta az érzelmi konfliktusaikat, azokat is, amikre végül a fősztoriban csak hónapokkal később derült fény, és persze elmondhatatlanul szívszorító és megható is lett az egész. Egy hihetetlen ajándék volt, amit azóta már rengetegszer újraolvastam, és nagyon szerettem volna veletek is megosztani. Hamarabb csak azért nem hoztam, mert annyira pontosan és szeretetteljesen írt Roseline jelleméről, hogy szinte csalás lett volna, ha emiatt szeretitek meg az ő karakterét és nem a kánon események saját létjoga miatt. Most azonban, ha naprakészek vagytok a sztorival, már nem lesz olyan nagy reveal ebben a novellában, ami miatt tovább kellene őrizgetnem. (Igazából akkor se, ha még nem vagytok naprakészek, de csak minimálisan jobb gay radarotok van Trishnél 😄)

A novellában a canon események előtt járunk, és a részletekben valami elképesztően canon compliant, olyan dolgokban is, amik csak a megírása után váltak explicitté a történetben. De persze, mindenkinek a saját fantáziájára bízom, mennyire történhettek meg maguk az események a fősztoriban, ha egész másképp képzeltétek el a dolgokat, az is ugyanannyira valid. Ha bármilyen plusz részletet pont így képzeltetek el, vagy esetleg épphogy teljesen másként, azt ne tartsátok magatokban, nagyon kíváncsi leszek a meglátásaitokra!

Meg egyébként is, kérlek, hogy kommenteljétek szanaszéjjel az egész írást, mert Lauf hihetetlen munkát adott ki a kezéből, ami annyi dicséretet érdemel meg, amit egyedül nem is tudnék megadni neki! A kommentjeitekre ő fog válaszolni (bár valószínűleg párszor én se tudom majd megállni 😄), mindig szólok neki, ha érkezik új komment, de ti is bepingelhetitek őt valamilyen formában, főleg ha bőven a publikálás időpontja után jártok errefelé.

Még megemlítem, hogy én a kövi fejezettel június 23-án fogok érkezni, amiben pont szerepelni fog néhány további téma, amit ez a novella is magában foglal. Szóval két hét múlva találkozunk, addig pedig olvassátok és szeressétek ezt a fantasztikus írást Lauftól! 💗

◇─◇──◇─◇

Láthatatlan

Még iskolás sem voltam, amikor Anya elkezdte mondogatni, hogy hiába ütöttem Apára, afroamerikaiként és nőként nekem négyszer olyan nehéz dolgom lesz, mint másoknak, ezért négyszer olyan keményen kell küzdenem azért, hogy elismerjenek. Én pedig hittem neki. Sok minden voltam az évek során: stréber, évfolyamelső, ribanc, a szezon játékosa, felszínes, a buli lelke... Egy pillanatra elképzelem, ahogy a neonszínű szavak megjelennek a fejem körül a levegőben, mint valami klisés tinifilmben vagy egy borzalmas TikTok-trendben. Van egy jelző, amit hiába keresek közöttük: láthatatlan.