Egyébként, Boglárka ✓

10100. Mégis mit tettek értünk a jövő nemzedékei?

– Ez semennyire sem igazságos – kifogásoltam az elkészült képünk látványát a telefonom képernyőjén. – Miért van ilyen előnyös szelfiarca olyasvalakinek, aki úgysem fogja ezt kihasználni?

A kicsavart bókomra nem kaptam választ Gilberttől, aki addigra már ismét a korlátnak támaszkodott, hogy a hajóvitorlák egyenletes áramlását figyelje a fémes árnyalatú vízfelületen. A fotón mindketten hunyorogtunk kicsit a felhős ég szűrt fényétől, de ezt leszámítva sosem festettünk még ilyen jól – a szó legobjektívebb és legunalmasabb értelmében. Nagyrészt talán a ruháinknak köszönhetően: ő sötétszürke pulóvert viselt és nadrágjának szabása is elmehetett volna olyan köznapian formális viseletnek, amit egy átlagos srác mondjuk egy vizsgára felvenne. Rajtam meg fodros blúz volt egy bordó blézerrel, az esemény ünnepélyességéhez öltözve. Most néztünk ki a legkevésbé úgy, mint akiket két külön bolygóról szalajtottak.

Összecopfoztam a hajam, mielőtt az agresszív part menti szél letépné a fejemről, és én is rákönyököltem a korlátra. Aznap reggeli enyhe időjárás épp ideális volt az egyetemi logójú vitorlások nekiindításának, alig néhány maradt közülük hátra, a mellettünk lévő pavilonban ringatózva. A túlparti csupasz faágak mérnöki pontossággal tudtak ütemre ingadozni, mögöttük pedig a komplett város látképét uraló felhőkarcolók ablaksorain csillant meg az egy-egy pillanatra előbukó gyér napfény. Mélyet szívtam a vízillatú levegőből, még azt is élveztem, hogy a szél hidegében reszkettem kicsit. Több évnyi távollét kellett ahhoz, hogy most újra megtanuljam értékelni, milyen szédítő érzés sétatávolságra élni a felfoghatatlan nagyságú óceántól.

– Muszáj lesz innen hazamennünk? – sóhajtottam fel aznap reggel úgy hatodjára, amire Gilbert teljes természetességgel felelt:

– Ha gondolod, elrejthetem a sapkádat.

– Hát ezt most ki kell fejtened.

– Tudod, kiskoromban a szüleim rám szóltak, hogy nem illik egyenesen megmondani a vendégségbe érkezett osztálytársaimnak, meddig akarom, hogy maradjanak. Amivel mellesleg a mai napig tudnék vitatkozni, miért ne lenne jóval egyszerűbb mindkét félnek, ha előre tudhatnák, meddig tart egy társasági esemény? Szóval, mivel tapintatosabb megfogalmazása nem jutott eszembe a kérésnek, ezért ha nagyon kedveltem őket, fogtam a sapkájukat vagy táskájukat és elrejtettem a házban, hogy ne indulhassanak el, amíg meg nem találják.

– És ha felidegesítettek téged, akkor meg előre bekészítetted nekik, hogy azonnal mehessenek? – kérdeztem rá, mire vigyorogva bólogatott. – Akkor tessék, de úgy rejtsd el, hogy innen az életben ne indulhassunk meg innen – nyomtam a kezébe a kötött sapkám. – Addig pedig lakhatnánk a kollégiumban, találhatnánk valami munkát a campuson, talán még pár egyetemi órára is belóghatnék...

– Szóval azért szeretnél megszökni, hogy hamarabb kezdhess tanulni – összegezte ő, ahogy elindultunk a befelé vezető sétálóutcák egyikén, a nyílt nap gyülekezőhelyszíne felé. – Te vagy a világ legfurcsább lázadója.

– Mondod ezt éppen te?

– Én semmilyen lázadónak nem tartom magam, nem vagyok versenyben a címért. Egyébként lesz még időnk délután benézni a Dewey könyvtárba? Eddig nem is tudtam, hogy az is Bostonban van, gondolj csak bele, innen alig pár száz méterre találták fel a könyvek tizedes osztályzását, amit azóta is a világ fele használ. Teljességgel alapvetőnek kezeljük ma már, de képzeld csak el, mennyire lehetetlen volt a feltalálása előtt használni a könyvtárakat...

Nem kellett volna meglepnie, hogy sikerült kiszúrnia a campus egyetlen sarkát, amit nem a reáltudományoknak szenteltek. A jól ismert diszkomfort kezdett belém költözni, de most a szokásosnál eggyel könnyebb volt halványan elmosolyodnom. Ez a hely képes volt arra, hogy minden aggodalmam lecsillapítsa és rózsaszín filtereken szűrje át. Szerintem a világon semmire se tudtam volna kiborulni ezeken az utcákon sétálgatva, az egyetemi standok, egymásra zsúfolt kutatóépületek és tudományos felfedezéseket jelképező szobrok környékén, ahol a legutolsó kavics is az MIT kulcsfiguráiról lett elnevezve.