Az eső kincse

8. Fejezet

Gyorsan jött az álom mindkettejük szemére ám Sissi még a napkelte előtt felriadt a tudatra, hogy néhány óra múlva a társaság legjava előtt kell majd felvonulnia.

Köntöst vett s cipelőt, majd lassan leosont a lépcsőkön ki az udvarra. Kellemes, meleg volt már akkor is.

A kertben egy nagy tölgyfa állt. Megvolt már száz éves is. Két hinta függeszkedett az egyik igen vastag ágán. Helyet foglalt az egyikben, háttal a háznak, hogy lássa, ahogy felkel a nap.

Próbálta kiüríteni a fejét, nem gondolni semmire, csak fürdőzni az első fénysugarakban.

- Így kell megfestenem önt- mondta Benedict.

Ő maga is álmatlansággal küzdött, miután éjfélt ütött az óra, egészen hajnalig, amikor már nem bírt tovább forgolódni az ágyban.

Friss levegőre vágyott, a kedvenc agg fája árnyékában.

Nem sejtette, hogy Sissit ott találja, ahová ő maga is gyakran vonult el. Alkalmanként Eloise húgával elmélkedett a hintában az élet nagy kérdéseiről.

Benedict sem állt még készen a napra. Az inge hanyagul lógott ki a nadrágjából, mellényt, zakót nem viselt, a nadrágtartóját sem vette a vállára.

Nézte Sissit, ahogy oldalra fordulva ül, a fehér hálóingje és az olíva zöld köntöse lelóg mellette. A fényeket nézte, azok pedig simogatták körül ölelték őt.

Ez az a pillanat!

A világ még csendes, csak a madarak éneke nyújtott aláfestő zenét.

Tegnap reggeltől a zsebében hurcolta a jegygyűrűt, most is nála volt. De át kellett adnia. Fel kellett húznia Sissi ujjára.

- Jó reggelt - üdvözölte egy szép mosollyal Benedictet, amikor meghallotta a hangját.

Jól állt neki ez a rendezetlen külső. Még a frizurája is kócos volt kissé. Egyenletes ritmusban sétált felé zsebre dugott kézzel.

Odaért Sissi elé, próbálta összeszedni a gondolatait, hogy a legszebb szavakkal kérhesse meg a kezét. Vett egy mély lélegzetet s hangosan kifújta. Elkapta Sissi tekintetét. Látszott benne, hogy érti, valami fontos dolog történik.

Benedict megfogta mind a két kezét és elegánsan fél térdre ereszkedett. Úgy mosolygott, olyan izgalommal, szeretettel, hogy Sissi torka azon nyomban elszorult, pedig még egy szó sem hangzott el.

- Drága Narcissám. Ön nekem az ég és a föld, és minden, ami a kettő között van. Abban a pillanatban, ahogy a kocsimba segítettem (Sissi emlékei szerint inkább rángatta) világos volt, hogy az életem megváltozik, mert önnek attól a perctől helye volt benne. Ön, kedvesem a legszebb, legtisztább lelkű hölgy és szeretném, ha az én hölgyem lenne. Szeretném, ha önnel élhetném le az életemet, szeretném, ha a feleségem lenne. Mondja, kérem. Hozzám jönne?

Benedict reménnyel teli tekintete, szerelmes vallomása langyos könnyeket csalt ki Sissi szeméből. Odatérdelt a férfi mellé, nem törődve a fehér hálóruhájával. Átölelte, Benedict pedig szorosan tartotta. Viszonozta az ölelést.

- Hát persze, hogy önhöz megyek- mondta szipogva.

Nem volt még részük ilyen intim pillanatban. Tényleg olyan volt, mintha a világ egy percre megállt volna körülöttük, mintha csak ők ketten léteznének benne.

Elárasztották a Benedict iránti érzései.

Ő volt a másik fele. A személy, akiért megszületett, akinek az öröme őt is boldoggá teszi. Olyasvalaki, akinek a puszta jelenléte elég, anélkül hogy bármit mondana vagy tenne, minden nagyszabású cselekedet nélkül elég csak annyi, hogy ott van. Hálás volt, amiért kész volt nem betartani miatta az ő társadalmi szintjén létező összes elvárást. Boldog volt, amiért Benedict vállalta az érzéseit és még boldogabb, hogy ki is fejezte. A szíve azt súgta ők egyenlők. Az igazán fontos dolgokban azok. És azt is súgta, hogy vele akarja az élet ismeretlen térképét bejárni, vele akar felfedezni mindent, amit még nem ismer. Vele akar fejlődni, vele akarja megválaszolni az élet összes kérdését. Vele akar először összeveszni, és kibékülni, vele akar este nyugovóra térni, és mellette akar felkelni másnap. Meg akarja ismerni az összes gondolatát, a szíve minden titkát tudni, szeretni akarta azért is, amit ő magában nem állhat. Közös életet kívánt maguknak minden heggyel és völggyel, minden nehézséggel és örömmel. Őt akarta úgy, ahogy van, mindenestül, a félelmeivel, a tehetségével, a tiszta szívével, a bátorságával, a széles mosolyával, a lázas barna tekintetével, a biztonságot nyújtó ölelésével és viszonozni akart mindent, szívvel, lélekkel, szóval és tettel.