Az eső kincse

5. Fejezet

Kiesett a kanál Sissi kezéből és öblös hangon, csörömpölve landolt a fehér, díszes porcelán tányéron, ugyanis, amikor ágyba tessékelte Benedictet megtalálta a fotel mellé támasztott rajztáblán a saját képmását. Vagyis, belőle Benedict ihletet merített.

- Mi a baj? Olyan rémültnek látszik!

- Nincsen semmi baj, csak kirázott a hideg- hazudta és reszketést imitált.

Mi mást mondhatott volna? Ő közember, Benedict arisztokrata. Nemigen alakulhatna közöttük semmifajta érzelmi szál.

Szerencséjére egy nagyobb széllökés (mert az esőt viharos szél váltotta fel) megrezegtette a konyha ablakait, így az állítása valamelyest igazolást nyert.

Benedict nem boncolgatta tovább a témát, bár látta Sissin a zavartság jól titkolt, ám mégis látható jeleit. Ahogyan azt is, hogy gyakran, ha nem tudja visszatartani magát az elmélkedéstől, elkalandozik.

Majd késő délután, miután Benedict feltöltötte a hálószobában a tűzifa készletet (szerencséjére a fejszével nem kellett megbirkóznia, csak kosárba pakolni a hasábokat és felcipelni az emeletre) megértette Sissi különös viselkedésének okát.

A rajztábla!

Tisztán emlékezett, hogy hosszanti irányban, a rajzzal kifelé állította a fotel mellé a táblát, de most a rövid oldalán, a képpel a kárpit felé fordítva talált rá.

Felvette, s visszaült oda, ahol készítette. Sissi nem volt vele a szobában, éppen a ruháját szárítgatta.

Ebédnél azt mondta neki, hogy azonnal elvenné a nőt, aki megihleti, Sissi pedig látta a róla készült rajzot.

Ő okos nő, logikus gondolkodással.

Így máris érthető volt minden, eddig nem látott vonás, az összes szemöldökráncolás, a sok elgondolkodás, mind értelmet nyert. Világossá vált számára, hogy Sissi megértette, hogy ő vonzódik hozzá, úgy, mint soha senkihez korábban, szívvel, lélekkel. Ahogy azt is, hogy csak azért, mert különböző csillagzat alatt születtek, őt, Miss Narcissa Hillt, aki mindenben (pontosabban, majdnem mindenben, hisz nem alakult közöttük intim viszony) felülmúlta a tapasztalatait és elvárásait, nem vehetné nőül soha.

Miután Benedict mélyen a lelkébe nézett, bevallotta magának, hogy igenis feleségül venné Sissit, ha meglenne rá a módja.

Nem talált az elgondolásban semmi kivetnivalót. Még azt sem, hogy alig egy napja ismerte meg, hiszen (ugyan már!) az ő köreiben az emberek három perces táncok alatt ismerkednek a parketten, olyan beható témákat érintve, mint a hímzés és a pianoforte.

Elszomorodott, miután tudatosult benne, hogy csekélyek a lehetőségei.

Zúgott a szél, amikor Sissi visszatért a szobába. Ebből Benedict arra következtetett, hogy az éjjel az utak felszáradnak annyira, hogy másnap muszáj legyen haza engednie őt.

Rájuk esteledett és megint csak dilemma előtt álltak. Egyértelmű volt, mindkettejük számára, hogy Benedictben a fotel a kényelem delíriumos képzetét sem kelti, de nem akartak valódi megoldást keresni.

Lett volna elegendő tűzifa, hogy felfűtsenek egy másik szobát, ez már bizonyos volt, miután Benedict (életében először) látogatást tett a fás kamrában.

Sissi bebújt a takaró alá és levette a köntösét, melyet előző éjjel is túl melegnek tartott a pihe paplan alatt.

Figyelte, amint Benedict fészkelődve kereste a helyét a fotelban, ahol előző éjjel sem talált nyugalmat. Nagyot sóhajtva paskolta maga körül a takarót, mert nyugtalanította egy megszületőben levő elhatározás.