Az eső kincse

4. Fejezet

Miss Narcissa Hill a puszta lényével felforgatta az életét, csendben, halkan, pillanatok alatt.

Ő ott volt. Igazán létezett a jelenben. Nem játszott játszmákat, nem sakkozott rangokkal, címekkel, nem kérkedett, hogy magára vonja a figyelmet, Benedict magától is szívesen figyelt rá, mert érdekelte. Mert kíváncsivá tette, mert visszaadta neki az ihletet. A vele eltöltött néhány óra többet ért, mint a több száz elvesztegetett óra a társasági bálokon.

Együtt készítettek teát. Benedict tüzet gyújtott a kályhában, hogy vizet melegíthessenek, Sissi csészéket készített elő. Míg várták, hogy a kanna fütyülve jelezze, kész a víz, szétnéztek a kamrában vacsoráért. Semmi készétel nem volt, s ezért Benedict szégyellte magát. Számára természetes, hogy csak asztalhoz kell ülnie és ott az ennivaló, Sissinek pedig az volt természetes, hogy elkészíti, a vacsoráját.

- Engedje meg Benedict- kérte Sissi, amikor látta, hogy a férfi tanácstalanul tartja a kezében a serpenyőt.

Szívmelengető volt a nevét Sissitől hallani. Úgy érezte magát, mint az a Benedict, aki valóban volt, akinek szerette volna, hogy mások is higgyék, lássák, hogy ő is individuum.

- Mi lenne, ha megmutatná, hogy kell?

- Tényleg?- hitetlenkedett Sissi. Sosem gondolta, hogy egy úr, mint Mr. Bridgerton ilyen tudásra vágyik.

- Nem hiszi, hogy meg tudom csinálni?- incselkedett, felé szegezve a nevezett serpenyőt, mint az olasz kardját a testvéreire, ha vívnak.

- Tekintettel a tűzgyújtási képességére, nagyon is elhiszem, hogy el tud készíteni egy omlettet.

Meglepően jól esett Benedict számára az elismerés, a dicséret, bár kétségtelen, hogy minden lépéshez szüksége volt Sissi útmutatására.

Igazán mulatságos volt valami ismeretlenbe belefogni, ugyanakkor elgondolkodtató, hogy hiába az egyszerűsége, ő a neveltetése, a származása okán mégsem értett az omlett készítéshez.

Nem érezte még ilyen kényelmesen magát. Úgy érezte az idő, a hely és a társaság is pontosan megfelelő számára.

Ott a konyhában, kettesben a gyertyafényben, meleg teával, frissen készített vacsorával költötték el az estét.

Benedict sokat kérdezte Sissit az életéről, sürgető késztetést érzett arra, hogy mindent megtudjon róla, ő pedig mesélt.

Mint kiderült néhány évvel fiatalabb Benedictnél. Hogy szőrszálhasogatóan pontosak legyünk hét évvel és nyolc hónappal. Ahogy korábban már elhangzott közöttük a szomszédos faluban él, Benedict meglepetésére egyedül.

A nagyszülei nevelték fel (a szüleiről szűkszavúan beszélt, csak annyi bizonyos, hogy nem vettek részt az életében).

- Nagyon kedves emberek voltak- emlékezett vissza.

Ők tanították meg mindenre, amit most fontosnak tart. Iskolába járatták, még latin tanárra is költöttek, az életüket őérte élték, aztán a nagypapa egy télen csúnyán megbetegedett és a tavaszt már nem élte meg. Sissi azon az éven töltötte a tizenötöt. Öt évre rá a nagymama is elment így egyedül él abban a kis házikóban, amit tőlük örökölt.

Nem panaszkodott az életére, úgy vélte nincs oka rá. A nagyszülei egy szerény összegű örökséget is hagytak rá, így anyagi gondja sosem volt, emellett a falucska pékségében dolgozott, a nagymama házi receptjeiből süteményeket sütött a vásárlók nagy megelégedésére.