Az eső kincse

9. Fejezet

- Ha tudnám ki ez a szörnyeteg, vasra verve hajítanám le Dover szikláiról- tajtékzott Benedict másnap reggel.

Erre a dührohamra lépett be Sissi a szalonba. Benedict fel- alá járkált, a vonásai átrajzolódtak a haragtól.

- Mi történt? - kérdezte előbb a vőlegényét, majd annak a bátyját, miután az elsőként megszólított férfi nem felelt.

Benedict a kezében egy gyűrött papírdarabot tartott. Pontosan azt a lapot, amire Violet felhívta a figyelmüket előző este.

- Semmi- vágta rá Benedict.

Sissi rosszallóan nézett rá. Nem tetszett neki ez a viselkedés.

- Rólam van szó benne?- faggatta tovább. Miután Benedict nem válaszolt, Anthonyra emelte a kérdő tekintetét, aki csak bólintott. A férfi rájött, hogy olyan beszélgetésben ragadt benne, ami túl privát a jelenlétéhez, de távozni is nagyon kellemetlen lett volna, mintha menekülne, ezért hát maradt,

- Ettől nem tudsz megvédeni Benedict. Add ide kérlek a lapot- szólt rá határozottan, mire a férfi felé nyújtotta a pamfletet.

A testvérpár lélegzetvisszafojtva nézte, ahogy Sissi olvassa a róla szóló sorokat.

Benedict borzalmasan érezte magát, mert olyasmiért bántják a szerelmét, amiről nem tehet, és amitől ő nem kevesebb a többi embertől. Szívesen elbújtatta volna a megpróbáltatások elől, mert nem akarta, hogy miatta bántásk.

Mély sóhajjal fejezte be az olvasást a hölgy.

Az arca nem sokat árult el a vele szemben álló férfiaknak. Halványan látszott rajta csalódottság, talán egy hangyányi lemondás és némi fájdalom.

- Ha hamarabb kezdődik a pletyka talán hamarabb véget is ér- szólt egy keserű mosoly kíséretében, ami nem ért el a szeméig. A hangja is enyhén erőtlen volt- uraim, ha nem bánják, egy percre távoznék- szólt, s miután a férfiak bólintottak kisétált.

- Csodálatra méltó tartása van- jegyezte meg Anthony. Nem tudta leplezni az elismerését. Amit az írónő papírra vetett felért néhány pofonnal, Sissi pedig egyenes háttal, felemelt fejjel eltűrte.

Benedict utána indult, ám Anthony megállította. Javasolta, hogy adjon maguknak egy percet megnyugodni, mert elkezdődött az ostrom, melyre mindannyian számítottak, miután egy alacsonyabb rendű lányt fogadtak a családba.

- Bejöhetek?- kopogott később Sissi szobájának ajtaján. A lány egy karosszékben ült az ablakon nézett kifelé. Olyan szép volt még a fájdalmas tekintetével is, hogy Benedict szava egy pillanatra elállt. Hirtelen nem tudta mivel vigasztalhatná.

- Elkövettem azt a hibát...- szólt, Sissi, miután Benedict bezárta maga mögött az ajtót. A férfiben az ütő is megállt. A legrosszabb forgatókönyv villant fel a fejében, vagyis az, hogy Sissi azt tartja hibának, hogy Londonba ment vele. Azonnal megállt. Nem tudott tovább menni, míg a hölgy nem folytatta a beszédet,-...hogy a te szerető és nyitott szívű családodból indultam ki. Reméltem egy percig, hogy a társaság is olyan, mint ők, hogy másak, mint amilyennek képzeltem őket. Azt hittem, hogy könnyebben fogadnak majd el. De ez a cikk is azt mutatja, hogy mind úgy gondolják, nem vagyok ide, hozzád illő. Valójában nem is az bánt, hogy nem, hanem az, hogy naiv voltam.

Nehéz erre bármit mondani. Főleg, hogy a bemutatása napja valóban jól sikerült. Többen gratuláltak és kezet fogtak Benedicttel, szép és kedves arája okán.

Ő maga is elhitte, hogy könnyű út vezeti majd őket a békés vidéki élethez és fájdalmas volt a valósággal szembesülni.

Odasétált hozzá, és leguggolt elé. Megfogta a két kezét és kereste, nagyon kereste a megfelelő szavakat. Hatalmasat sóhajtott.