Az eső kincse

3. Fejezet

Leállt a kocsi. Ezúttal utoljára. Megérkeztek a férfi rezidenciájára, mi messze nem volt akkora, mint bármelyik Bridgerton- ház, vagy a saját legénylakása, de annál sokkal nagyobb, mint amit ezek a vidéki, jó és dolgos emberek megengedhettek maguknak.

- Uram, ahogy látom a ház üres- számolt be az újonnan szerzett ismereteiről Mr. Taylor, a kocsis.

- Mi a mai dátum?- kérdezte sürgetőn a férfit.

- Május tizedike, uram.

- Az istenit!- szitkozódott Benedict teljesen megfeledkezve arról, hogy egy hölgy is hallja őt.

Olyan hirtelen érte az elhatározás, hogy elhagyja a város, hogy teljesen elfelejtette nincs szolgáló a házban. Itt egyébként sem tart teljes létszámban szolgálatot. Vannak néhányan, akik a kertért és az udvarért felelnek, vannak, akik a házért, a benti tisztaságért és teljes felszereltségért, s ő mindannyiukat pont most engedte szabadságra egy egész hétre.

Ez pedig azt jelentette, hogy úgy ajánlott fel szállást és kényelmet egy vendégnek, hogy maximum az egyiket képes biztosítani, mert lássuk be a vacsorakészítés meghaladta a tudását.

Kisegítette Sissit a kocsiból, és az oldal bejárat felé vezette. Szegény még mindig elképesztően reszketett, fázott a hideg, vizes ruhájában. A keze, még Benedict vastag bőrkesztyűjén át is olyan hideg volt, mint egy jégcsap.

- Igyekezzünk. Mielőbb át kell melegednie- sürgette magukat, majd visszaszólt a kocsisnak is, hogy feltétlenül szárítkozzon meg ő is mielőtt bármilyen feladatot kitalál magának.

Ez a gesztus Sissi szívét megmelengette.

Nem ismert sok nemest, sőt meg kell hagyni egyet sem, de amit olvasott róluk lényegesen távol állt attól, amilyennek Mr. Bridgerton mutatkozott, ezért elhatározta, hogy félretesz mindent, amit a lapban látott és igyekszik olyannak megismerni a vendéglátóját, amilyen valójában.

- Kedves öntől, hogy befogadott- mondott vacogva köszönetet.

- Nem hagyhattam önt csak úgy ott az út szélén. Miféle ember lennék, ha ezt megtettem volna?- felelte, miközben az emeletre terelgette a hölgyet. Csak a lépcsősor felénél vette észre, hogy a derekán tartja a kezét, amitől egy pillanatra megtorpant.

Lényegtelen, hogy a hölgy közrendű vagy sem, akkor is túl közel volt hozzá, olyan közel, amit egy kisasszony nem engedhet meg magának. Majd rögtön jöttek az észérvei. Így, hogy átkarolja, melegen is tartja, vagyis Sissi előnyére válik, ha nem engedi el.

Végig járták az összes szobát, mire kiderült, hogy csak Benedictében van tűzifa.

- Azt hiszem újabb nem várt eseménnyel kell szembe néznünk- jelentette ki, az ajtófélfát támasztva, a tarkóját vakargatva.

- Mégpedig?- kérdezte Sissi egy csodálatos mosollyal az arcán.

Ezt a mosolyt látva Benedictben megint szétáradt az a kellemes melegség, amit már korábban is tapasztalt Sissi jelenlétében. Vissza sem tudta volna tartani a saját mosolyát, bár egyáltalán nem is állt szándékában.

- Úgy fest ez az egyetlen szoba, ahol tüzet tudunk gyújtani.

- Értem- felelte és megint gondolkodóba esett. Ugyanúgy látható volt, hogy a lehetőségeit mérlegeli, mint korábban a kocsiban, Benedict pedig feszülten figyelte minden rezdülését. Olyan volt, mint egy mozgó festmény- biztosan nem ez az, amit ilyen helyzetben egy nőnek mondania kell, egyébként nem is mondanám, de a csontjaimig átfagytam, ezért, ha önnek megfelel, hogy osztozunk a tűz melegén, úgy nekem sincs ellene kifogásom.