Az eső kincse

13. Fejezet

Ezt a mérsékelt magatartást szemlélték meg a következő napon egy könnyed lovaglótúra keretében a Hyde parkban.

Azt kellett észre venniük, miközben lépésben haladtak a lovaikkal a legszebb színes ruháját felöltött parkban, hogy a Danbury bál után többen is elérkezettnek látták az időt arra, hogy vidékre tegyék át a székhelyüket. Leginkább azok, akikről Benedict az est folyamán felolvasott. Azzal, hogy a magukat sértettnek vélők távoztak a városból jelentősen megritkult azon személyek száma, akik szúrós tekintettel illették Lord Anthonyt, a nejét, az öccsét és annak menyasszonyát.

Lényegesen kevesebben fordultak egymáshoz pletykálni, amikor azt hitték, hogy a Bridgertonok már a szemeik sarkából sem látják őket. Alig voltak néhányan, akik hátat fordítottak nekik tüntetésül.

Ezzel ellentétben voltak, akik bátortalanul, alig észrevehetően feléjük intettek üdvözlésül egyesek pedig, olyanok is, akik az elmúlt hónapban teljesen elzárkóztak a családtól hangosan köszöntötték őket.

- Azt hiszem ezt a csatát megnyerte kapitány- szólt oldalra Anthony Benedictnek, aki mellette vezette a saját lovát. Már- már atyai büszkeség töltötte el az öccse sikere láttán.

- És rettentően élvezem ezt a dicsmenetet- vallotta, miközben elengedte a kantárt, hogy széttárhassa a karjait, mintha az egész megnyugodni látszó várost a keblére kívánná ölelni.

Szerencséjére kiváló lovas volt, ezért nem járt az atyai büszkeség mellé némi atyáskodó megrovás.

Az egyetlen ember, akit ezzel megrémített Narcissa volt. Sosem látta még Benedictet lovon ilyen felelőtlen magatartást szemléltetve.

Épp azt mesélte Kate-nek, hogy a vidékről érkező levelek alapján a ház, ahol élni készültek teljes felszereltségében várja őket. Már Mr. és Mrs. Hamish is oda utaztak, hogy be tudjanak rendezkedni, mire a ház ura és asszonya megérkeznek.

Azt mindenképpen remélte, hogy kellően felfűtik majd a házat, mert így egy nappal október beköszönte előtt, az ősz közepén már nappal is elég hűvös volt.

Szívmelengető érzés volt a közös életre gondolni. Arra, hogy mivel fogják eltölteni a mindennapokat. Benedict erre a kérdésre gyakran feleli, hogy csupa olyasmivel, amiről neki egyelőre még nem sok fogalma lehet, s ezt mindig olyan huncut mosollyal az arcán teszi, hogy egy egész pillanatra is képes kiverni Sissi minden gondolatát a fejéből. Pedig ilyenkor mindig eljátszik a gondolattal, hogy feltétlenül bíztatni fogja Benedictet az alkotásra, hiszen ennek a tehetségnek okvetlenül nyoma kell, hogy maradjon az utókorban.

Biztosra vette, hogy sűrűn mennek majd látogatóba a családhoz, főleg, ha már saját gyerekeik lesznek.

- Te nem is figyelsz rám?- vonta kérdőre Kate, amikor hiába kérdezte meg tőle újra- és újra, hogy hogy ízlett neki a piszkés pite, amiből Colin ebéd után volt szíves kóstolót hagyni a család többi tagjának.

Sissi sosem tudta meg milyen kérdésre várt választ a vikomptesz, Kate pedig, nos, sosem tudta meg, hogy ízlett Sissinek a sütemény.

Az addig még éppen kellemesen hűvös szellő irányt váltott és felerősödött magával hozva az eső illatát. Egy szempillantásnyi idő sem kellett hozzá, hogy a lovagló kvartett megállapítsa, rájuk szakad az égi áldás.

Alig fogták galoppra a lovaikat máris hideg, kövér esőcseppek zúdultak az égből a nagy egymásba érő, fekete felhőkből, melyek eltakarták a napot.

Ezek az időjárási körülmények meglehetőst hasonlítottak arra az májusi napra, amikor Sissi és Benedict sorsa keresztezte egymást. Azzal a kivétellel persze, hogy ezúttal az ifjú úr és további két ember is szó szerint bőrig ázott.