Az eső kincse

12. Fejezet

Nem kellett kétszer távozásra bíztatni, gyors léptekkel sietett Sissihez, aki kissé fázott már a vizes ruhájában, mert, hogy az idő nem csak a közhangulat miatt volt hűvös, hanem valóban jócskán visszaesett a hőmérséklet, miután a nap a látóhatár alá bukott.

- Tessék,- ajánlotta a zakóját Sissinek, aki ugyanúgy, mint az első találkozásuk alkalmával ezúttal is elfogadta ezt a nemes gesztust.

- Ez nagyon kedves tőled- hízelgett és belesimult a meleg és Benedict illatú kabátba.

- Nem akármi ez egy bolondtól, nemde?- kérdezte a férfi.

Egyszerűen nem hagyhatta ki, hogy ezt a jelzőt használva válaszoljon. Tudta, hogy tréfával kell oldania az estét.

- Meglehet, hogy egy kicsit tényleg az vagy- folytatta a viccet Sissi. Kellemes volt így múlatni a megannyi izgalommal tűzdelt estét, sőt valójában heteket.

A hazafelé, vagyis az Anthony és Kate háza felé vezető út olyan volt számunkra, mint egy fejezet utolsó sora egy könyvben. Lezár egy eseményt és egy újat kezd el.

- Kifejtenéd ezt bővebben?- kíváncsiskodott Benedict és az ölelésébe vonta a kisasszonyt.

Kettesben utaztak a hintóban és nem is vágytak társaságra. Sokkal kevesebb volt az ilyen közös pillalatok száma, mint azt sejtették a Londonba vezető úton. Egyszerűen mindig volt körülöttük valaki, aki egy kérdést intézett hozzájuk, aki valamilyen elintéznivalóról hozott hírt, vagy egyszerűen csak ott kullogott utánuk gardedámként, nehogy elfeledjék a becsületesség fogalmát.

- Meglehetősen sok mindent vállaltál már kettőnkért. Például a mai estét- hangzott a válasz a kérdésre.

- Nos, kedvesem elképzelhető, hogy egy szerelmes bolonddal kellesz leélned az életedet, mert képes lennék sokkal többre is kettőnkért.

Sissi odafordult Benedict felé, miután kinézett az ablakon és látta, hogy hosszú még az út a családi házig ezért átölelte a derekát.

- Szerencsés vagyok, tudod?

- Megfogtad velem az isten lábát?

- Lehet, hogy pont ez a megfelelő kifejezés, igen. Elképzelni sem mertem soha, hogy egyszer egy ekkora család tagja leszek, ráadásul egy olyan férjjel, aki mellett ilyen boldognak és értékesnek érzem magam.

- Magadtól is értékes vagy, én csak szeretem felemlegetni, hogy ki ne menjen a fejedből- szólt a férfi, hiszen azon az estén is bebizonyosodott, hogy Sissi mennyire különbözik a londoni elit hölgyeitől. Milyen jó, hogy ennyire más és Benedict elképesztően szerette ezért. Ezért is. És minden egyes év, amit házasságkerüléssel és az asszonyvadászat mellőzésével töltött tökéletesen megérte. Semmit sem csinált volna másképp. Bár nem lett volna rossz alkalmanként tudni az évek során, hogy milyen kincset hoz el számára az eső, hisz számos alkalommal jól jött volna ez a tudás, hogy megnyugtathassa Violetet, hogy csillapítsa a vágyát egy újabb menyre a családban.

Lassan zötykölődött a kocsi, sokan tartottak a Gorovenor-square-re. Az ütemes ringatózás nyugodt álomba segítette Sissit.

Fiatalabb korában, amikor Benedict a nőket a testi vágyai miatt kereste el sem tudta képzelni, hogy az ilyen pillanatokat is igazán becsben lehet tartani. Semmi nagy jelentőséggel bíró esemény nem történt, csak kettesben zötykölődtek az úton hazafelé, egyikük aludt, rábízta a másikra az álmát és így volt jó.

Egészen addig, amíg Narcissa Hillt az eső be nem mosta az életébe nem gondolta, hogy ilyen széles spektrumon, ilyen sokféleképpen lehet kívánni egy nő társaságát. Vágyott az összes csendes pillanatra és minden és lázas egymásra találásra is.