𝔸𝕝𝕠𝕞𝕔𝕤𝕒𝕡𝕕𝕒 |𝐉𝐢𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

18.5

JungKook végül addig várakozott a házunk előtt, hogy nem volt más lehetőségem, minthogy beinvitálom, és hagyom, hogy nálam aludjon. Eddig miért nem tűnt fel, hogy milyen akaratos tud lenni, ha elhatározza magát? Nem mintha nem lenne aranyos így is.

Míg lezuhanyoztam, addig JungKook megágyazott magának a szobámban a földön és bekapcsolta a tévét, hogy híreket nézzen. Pont amikor kiértem a fürdőből ment egy olyan hír, amire tényleg nem gondoltam volna.

"-Egy fiatal férfit a Seouli kilátó dombjának aljában találták vérbe fagyva. A 34 éves Ju JongJul 26 ember megöléséért körözték Dél-Korea teljes területén. A sorozatgyilkos valószínűleg a barlangba akarta meghúzni magát, azonban balszerencsés módon lezuhant a meredek útvonal közben, a több száz méteres zuhanás után pedig életét vesztette. Az ország történetének valószínűleg legnagyobb sorozatgyilkossági bűnügyének okozója. Áldozatai nagyrészt nők és gazdag emberek voltak. A dél-koreai főváros jómódú negyedeiben tehetős idős hölgyeket ölt először, majd váltott, és masszőzöket gyilkolt, akik rendszerint szexuális szolgáltatásokat is nyújtanak Dél-Koreában. Ju egy hatalmas kalapáccsal végzett kiszemelt áldozataival. A szöuli rendőrfőnök szerint a fiatalember tetteit a nők és a gazdagok iránti irracionális gyűlölet motiválta, a magánéletben nem túl szerencsés és egzisztenciálisan is nehéz helyzetben lévő Ju akkor vesztette el igazán a fejét, mikor barátnője az év elején visszautasította házassági... "

A mondat még véget sem ért, mikor Jungkook kikapcsolta a televíziót. Észre se vettem, hogy bekönnyesedett a szemem. Tátott szájjal figyeltem tovább a fekete képernyőt.

-Chim... -siet mellém Jungkook. -Ugye...őt nem akarod megmenteni? -kérdi kicsit félve, ezen mégis valahogy felnevetek.

-Neehem. -dőlök mellkasának, félig szipogva, félig nevetve. Annyira hülye voltam és annyira fáj még mindig az utóbbi napokban történtek, mikor mind ugyan ez a nap volt. Annyira várom, hogy végre elaludjunk és mikor felkelünk holnap legyen. Most már nagyon is örülök annak, hogy Kook ragaszkodott ahhoz, hogy marad.

Ahogyan Jungkookot ölelem fejemben végig pörgetem a mai nap minden kimenetelének eseményeit. Annyira féltem... Annyira fájt és annyira ijesztő volt ez az egész... Olyan irracionális... Mintha nem is a valóság lett volna. Mégis... Mégis megtörtént.

-Hé, nyugodj meg. Most már minden rendben. -simogatja Jungkook, hol a fejem, hol a hátam, mialatt nyugtatni próbál. Remegő testem erősen tartja a körém font karjaival.

-De annyira féltem, hogy bajod esik. Hogy valakinek meg kell halnia... Annyira ijesztő volt az egész. Azt hittem elveszítelek. -markolok felsőjébe, mintha attól tartanék hogy bármelyik pillanatban köddé válhat.

-Tudom... De most már vége van. Minden rendben lesz. -kántálja a szokásos szöveget amit biztos hogy a sorozatokból és filmekből vett át.

-Valaki alátámasztotta neked, hogy ez a szöveg megnyugtató, és azért használod? -teszem fel kötekedő kérdésem, de ugyan úgy szorítom tovább magamhoz. Egy pillanatra se akarom elengedni. Szükségem van arra, hogy mellettem maradjon... Örökre.

-------

Aznap este Jungkookal végül mindketten, egymást ölelve aludtunk el az ágyamon, hiába az volt a tervünk, hogy egyikőnk a földön tölti az éjszakát.
Reggel pedig új napra virradtunk. Sikerült legyőznünk az egész időjurkot, amit végül közös megegyezés alapján álomcsapdának neveztük el, mégse emlegettük fel soha többé és senkinek se beszéltünk róla.

Mivel Jungkookal együtt maradtunk, így közösen fejezhettük be a gimit és a tánc sulit is. Furcsa, de hiába jöttem össze egy menő sráccal, ugyan úgy kiközösített maradtam és hogy őszinte legyek meg is felelt nekem. Teljesen élvezem az introvertált életem, csak éppen a magam módján.
Jungkookra pedig mindig számíthattam... Bármi volt, hozzá mentem és ő is nekem mondta el ha valami kínja volt éppen. Nagyon sokat voltunk együtt és ugyan féltem, hogy ez a kapcsolat nem lesz tartós, szerencsére együtt maradtunk.
Sőt. Nem elég hogy együtt maradtunk, de nemrég még a kezemet is megkérte.
El nem hinnétek milyen nap van ma.

Hatás szünet...

Az esküvőőőnk!!!! El tudjátok ezt hinni? Csak mert én egyáltalán nem! Összeházasodunk! Együtt fogunk élni! Ő és én házastársak leszünk! Összekötjük az életünket! Kell ezt még tovább fokoznom? Mindjárt kiugrok a bőrömből, annyira izgatott vagyok.
Élénken emlékszem arra a napra mikor vallott nekem, az első csókunkra és arra hogy hogyan jöttünk össze. Hiába több napként éltük meg, mások számára mégis csak egy röpke 24 órából álló nap alatt rohantunk ennyire előre.

Maga az esküvőnk a hegy lábánál van. Hogy miért itt? Szerintem ez elég érthető. Végül is itt jöttünk össze és amúgy is elég szép a táj. A díszítés világos és sötét kék színekben dominál leginkább. Természetes virágokkal díszítették a tervezők a teljes helyszínt. Fehér székeket állítottunk fel a szabadban és egy virágív alatt fogjuk megtenni a fogadalmat egymásnak. Az egész olyan mint egy mesekönyvből kivett részlet. Minden olyan tökéletes és gyönyörű és egyszerűen szavakba nem tudom önteni, mennyire a felhők közt járok jelenleg azzal az óriási örömmel, ami megtölti a teljes testemet.

-De rég jártam itt. -nézelődik Minji a vendégek közt egy óriás dobozt szorongatva a kezében. Mit keres itt, mikor semelyikőnk nem bírja? Hát...mivel még a volt tánc tanárunkat is Hoseokot és az egész tánc csoportot meg akartuk hívni rajta kívül, így arra jutottunk, hogy igazából mindegy. Ha adunk neki meghívót, eljön, hisz "buli" ha meg nem adunk neki, akkor is eljön, miszerint mindenki itt van, ő miért ne lenne. Konkrétan semmit nem változott az évek során. Vagy talán csak még jobban kirajzolódott az idegesítő önmaga.

-Ezt nektek hoztam. Egy kis apróság. -nyújtja át az ajándékát, amiben ha jól látom valami drágának tűnő, csicsás dísz van. -Még a déd-nagymamámé volt, remélem jól fog mutatni a házatokban. -húzza mű mosolyra száját. Nyájas hangja mellé már csak ez hiányzott.

Udvariasan megköszöntem és üdvözöltem tovább az érkező vendégeket.

A fogadalom tétel és a teljes ceremónia pont úgy sikerült ahogyan azt elképzeltem régebben. Gyönyörű volt és a boldogító igent mindketten könnyes szemekkel ejtettük ki.
Nászéjszakánk egy hotelben töltöttük. Jungkook titokban szervezett nekem oda egy meglepetést is. Mikor beléptem a hotel szobába, tele volt rózsákkal. A földön minden irányba szirmok hevertek, az asztalon pedig egy pezsgős, gyertyafényes vacsora várt minket, aminek látványára fel is nevettem, hisz éppen most érkeztünk meg az esküvőnkről, ahol annyit ettem és ittam, hogy aznap már semmi nem ment le a torkomon. Kivétel az újdonsült férjem hímvesszője. Tüzes éjszakánk élményét akár egy könyvbe is össze tudnám írni, annyi mesélni valóm lenne és az italok ellenére, minden egyes pontjára olyan élesen emlékszem, hogy szerintem életem végéig vissza fogom tudni idézni az eseményeket.

-Szeretlek, és örökké szeretni foglak. -zárta JungKook ezzel a csodálatos mondattal a napunkat, egy csókkal megpecsételve szavait.

-Én is szeretlek. -suttogtam vissza neki félálomban a homályban úszó hotel szoba rózsákkal teli ágyán elterülő anyaszült meztelen férjemhez bújva.

-------
Forrás: https://www.origo.hu/nagyvilag/20040719sorozatgyilkos.html
(Ju JongJul tényleg létező személy és egy dél-koreai sorozatgyilkos, az itt található link, annak a cikknek a linkje ahonnan szedtem róla információkat)

A fanfictionnak még nincs vége, nehogy itt elhagyjátok ezt s könyvem idő előtt! Remélem tetszett a rész, és hamarosan a folytatásban még többet megtudhattok a fiúkról.💜

Az eddigiekről vélemény?😅