𝔸𝕝𝕠𝕞𝕔𝕤𝕒𝕡𝕕𝕒 |𝐉𝐢𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

19.5

-Apuuu! Nem találom a fésűm! -kiabál Minie a fürdőből, de még oda se érek, mikor folytatja. -Junie fixen elvette! Mindig ő veszi el! Nincs is annyi haja, mint nekem! -adja ki teljes hangerejét, úgy, hogy már az egész ház tőle visszhangzik.

-Nem igaz! Nem én voltam! -szabadkozik egyből Junie.

-Minie! Ne feltételezz egyből rosszat az öcsédről, nem szép dolog. Gyere, keressük meg együtt. -fogom meg aprócska kezét, és vezetem át a gyerekszobába.

-Ott van! -kiált fel amint belépünk a helyiségbe és az egyik játék kupachoz szalad, ahol meglátja a hajkefét.

-Reggel itt fésültelek meg, emlékszel? Előbb nézz körül, mint hogy hibáztatnál valakit! -fegyelmezem mutatóujjam feltartva.

-Azta...Siettem ahogy csak tudtam, de apu máris elintézte mire ideértem? -ölel át hátulról Jungkook.

-Ne nézz ennyire ügyetlennek, tudok bánni a gyerekeinkkel. Az utóbbi két évben is megoldottam. Inkább menj vissza a konyhába és fejezd be a vacsora elkészítését. -fordulok hátra és puszilok egy aprót arcára. Még csak három hete, hogy visszajött a kötelező katonai szolgálatról. Egyszerre akartunk bemenni, de aztán jött egy hirtelen helyzet, ugyanis leégett a városban lévő árvaház és mivel nagyon sok gyereknek így nem volt hol élnie, a vége az lett, hogy örökbe fogadtunk Kookal egy ikerpárt. Ez bő 5 éve volt. Az ikrek pedig mostanra nemsokára 6 évesek lesznek.
Közös megegyezés alapján Jungkook nevét vették fel. Az idősebb Jeon MinSeo (Minie), a kislányunk. A mindössze 1 perccel fiatalabb pedig Jeon JunSeo (Junie). A kisfiúnk.

-Igen is apuci! -vágja magát Jungkook tisztelgő állásba, a vacsora készítésre felhívó mondatomra, mire felnevetek.

-Apa, ez nem a sereg, itthon vagy! -szól rá egyből Minie.

-Oh tényleg. Jó hogy szólsz prücsök, különben elfelejtem. Pedig Junie és te jó tábornokok lennétek, apu pedig a parancsnok! -kezd játszadozni JungKook és még mindig nem indul vissza a konyhába. Ha így folytatja, odaég a hús.

-És akkor te mi lennél? -siet a körünkbe Junie, mert már őt is kezdte érdekelni a katonásdi téma.

-Én lennék a első tiszt. A tisztek közt a legmagasabb rangú! -húzza ki magát Jungkook.

-De akkor te leszel a vezetőnk? -próbálja összetenni a képet Minie.

-Neeem. A parancsnok a vezető! A parancsnok parancsol mindenkinek. Alatta vannak a tábornokok és legalul a tisztek. -mutat Kook egy piramist a kezével miközben magyaráz.

-Akkor apu mindenki főnöke, de mi is parancsolhatunk neked apa. Igaz? -csillannak fel Minie szemei, és amint Junie is megérti, már neki is tetszik a helyzet.

A gyerekek olyan 2 és fél évesek lehettek, amikor kitalálták, hogy Jungkook 'apa' én pedig 'apu' vagyok és azóta náluk ez a két szó olyan mint hetero családoknál az apa és az anya. Igaz, egyikőnk se nő hogy anyának hívjanak, de mivel ez a megszokott, így Jungkookal úgy voltunk vele, hogy ha a gyerekek nem tudják hogy szólítsanak, akkor én leszek az anya, hiába nem én szültem meg őket. Azonban szerencsére találó kis porontyok ők, és azokat a megszólításokat adták nekünk ami nekik kényelmes. Onnantól kezdve pedig már nem szerettünk volna beleszólni.

-Ha én vagyok a parancsnok, akkor most jól figyeljetek! Az első tiszt azonnal menjen a konyhába, mert már a tábornokok és én is, nagyon éhesek vagyunk! Ezen kívül ideje fürdeni is, úgyhogy a két tábornokomat 2 perc múlva pizsamával a kézben, ruhák nélkül találjam a fürdőszobában! -jelentettem ki játékosan a parancsomat, és a gyerekek azonnal nevetve szaladtak a megadott helyiségbe, Jungkook pedig egy gyors csók után, amit engedélyem nélkül lopott tőlem, ment a konyhába, hogy végre elkészüljön az a vacsora, amit egy órája már várunk.