𝔸𝕝𝕠𝕞𝕔𝕤𝕒𝕡𝕕𝕒 |𝐉𝐢𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

15.5

"-Jimin, ha tériszonyos vagy és azért nem akarsz feljönni, mond meg nyugodtan.
-Igen!...Erről van szó...Szóval...lehetne hogy nem megyünk tovább?...A kedvemért? -csillan fel Jimin szeme és hihető kifogásnak is hangzik, azonban arra nem számít, hogy csak a saját irháját mentheti meg ezzel."

-Rendben, akkor itt megvárhatsz minket. Nem kell feljönnöd. -veregeti meg Jimin vállát MinJi, mintha most olyan nagylelkű cselekedetet tett volna és nekünk többieknek intett, hogy ideje továbbállnunk.

-Vá..várjatok! -ugrik ismét Jimin a menet elé. -Nem mehettek fel! -ellenkezik tovább. Miért nem adja már fel? Végül is ha már meghalt ezért, csinálja is rendesen, de jobb tervet nem tudott volna kieszelni? Vagy csak ennyire kétségbeesett?

-Mégis miért haver? -értetlenkedik most már Félix is.

-Mert...Mert nem, oké? Valami rossz fog történni! -feleli vészjóslóan Jimin, azonban a társaság nem túl babonás, hogy egy ilyen jövendölés miatt lemondják a programot.

-Ne csináld már Jimin, ha félsz egyedül itt maradni, csak valld be! Valaki lent marad veled, vagy menj haza nyugodtan. -áll ismét MinJi a 'gondoskodó' lány főszerepébe.

-Nem erről van szó! -árulta el magát Jimin, meggondolatlanul. Csak nehogy az igazsággal álljon elő, mert biztosan mindenki idiótának fogja tartani...

Mintha Jimin gondolatolvasó lenne, félénken fordította felém tekintetét. Gondolom valami reakciót vár tőlem, de hiába.

Ne tedd Jimin! Ne legyél hülye! -tiltakozom gondolatban, hátha ezt is telepátikusan eljut az agyáig.

-Ha felmentek oda, és én veletek megyek, meg fogok halni. Ha pedig én nem megyek, akkor vagy JungKook, vagy te, MinJi. -kezdi Jimin a magyarázatot. Miért megy el eddig? Úgyse állnak le a többiek. Azt várja, hogy alátámasszam, vagy mi a terve? Szerintem elég érthető, hogy rám nem számíthat, én ezt megmondtam neki még a nagy akciója előtt. Nem támogatom a tervét, és nem is fogom. Nem érdekel mi lesz, amíg nem esik baja. Én tudok vigyázni magamra, ha meg valahogyan Minji kezdene zuhanni, lefogom Jimint és nem hagyom, hogy utána ugorjon. Azt nem hagyom, hogy ő megsérüljön, a többi részlet kérdés. Nem fogok diliházba kerülni, csak mert mellé állok, mikor úgyse akadályozunk meg vele semmit.

-Mi van? -vág értetlen fejet Yoongi, és mondja ki azt, ami nagy eséllyel mindenki fejében motoszkál.

-JungKook és én már többször átéltük ezt a napot! Felfele menet le fog zuhanni, én viszont utána ugrok! Át fog szúrni engem egy faág is és annyi sérülést szerzek zuhanás közben hogy belehalok! Ha pedig meghalok, akkor ez a nap újraindul! Ez a változat pedig ha nem teljesül és teszünk ellene, ahogyan múltkor is tettünk JungKookal, akkor MinJi végzi holtan és szerintem, ha őt is megmentjük...akkor valaki más közülünk halna meg... -magyarázza Jimin és amennyire zavaros az egész, olyan nagy hülyeségnek hangzik kimondva.

-Hogy mi? -nevet fel elsőként Lia.

-Ez nem vicces! Komolyan beszélek! Minek találnék ki ilyesmit!? JungKook is emlékszik rá! Újra és újra átéltük ezt a napot közösen! Csak azért nem szólal meg, mert haragszik rám, mivel az előző változatban inkább azt választottam, hogy mindenki halálának bekövetkeztét megakadályozom, nem pedig azt, hogy vele maradok! -hadarta indulatosan és az utolsó kijelentését egyértelműen megbánta, ugyanis szavai elakadtak és két tenyerét szájára szorította.

-JungKook haragszik rád, mert...egy alternatív valóságban elhagytad? -taglalta Félix a hallottakat és nevetve néztek össze Yoongival, majd fordultak felém, hogy valamit reagáljak már végre, de én csak Jimin kétségbeesett tekintetét fürkésztem.

-Rendben. Hiszek neked. -jelenti ki MinJi, mire mind értetlenül és csodálkozva kaptuk rá tekintetünket. -De csak akkor, ha ezt Jungkook is alátámasztja. -fordul felém mondata közben. -Te miért nem szólalsz meg? Azt akarod, hogy holtan végezzem Kook? -néz rám boci szemekkel, szempilláit rebegtetve. -Nem megyünk fel, ha alátámasztod Jimin kis meséjét. -ajánl fel egy lehetőséget, amit úgyis megszegne. Elég jól ismerem ahhoz, hogy ezt megállapítsam. Hiába ígérget bármit, úgyse tartja be. Ha egyet is értenék vele, elhord mindennek Jiminnel együtt és minket hátrahagyva felmennének a többiekkel.

-MinJi ezt te se gondolhatod komolyan! -szól rá Xia, de MinJi csendre inti és engem néz, választ várva.

A társaságon végig tekintve ismét Jiminen időzik el tekintetem. Könnyes szemekkel teszi egymásnak két kezét, hogy ezzel könyörögjön nekem. Látom rajta a remény utolsó foszlányait és szinte már ordít róla a könyörgés. "Helyeselj kérlek!" -sugározza teljes valója felém, de hiába.

Nem tudom mennyi ideig nézhettem Jimin kétségbeesett tekintetét, de lehet túlzásba estem, mert MinJi felfigyelt a dologra.

-Ha hazudik, csak mond meg, nem fogjuk kiutálni, csak mert bolond szegény, nem kell megsajnálnod. -nevet fel a lány azon az idegesítő hangon, amit mindig kiad, ha kigúnyol valakit, de úgy akar tenni, mintha csak viccelne.

Nem felelek neki, de most már felé nézek.

-Haver, ne húzd az időt. -bök oldalba Félix. -Yoongs már le is feküdt. -mutat a mellettünk elterültre. -Csak mondj egy nemet, aztán menjünk. Nem fog berágni rád, ha nem hazudsz érte. -sürget tovább.

-Nincs mit mondanom. -tudom le ennyivel, de Minjinek ez nem elég. Ha már meg akar alázni valakit, azt az illető földbe tiporásáig teszi. Hamarabb nem áll le.

-Válaszolj már Kookie! Tényleg dimenzióutazók vagytok és meghalunk, ahogyan azt Jimin állítja? -rebegteti meg ismét pilláit, ártatlan arcot vágva, mintha nem tudná, hogy a válaszommal egyenesen hazugnak kiáltanám ki a másikat.

Nagyot nyelve még utoljára Jiminre nézek, aki mintha nem tudná, hogy mit fogok mondani, még mindig reménykedve figyel, én azonban még mindig nem mutatok felé érzelmet, sem sajnálkozó arckifejezést. Hiába fáj, amit tenni fogok, meg kell értenie a tettei súlyát. Iszonyatosan fájt és fáj még mindig, amit tett, ezt nem vehetem semmibe. Őt bárhogy is alakuljon megvédem és csak Ő számít. Ami nem róla szól, az nem az én dolgom. Akkor se, ha neki kell megoldania.

-Nem. Biztos csak a lámpaláz beszél belőle. -nézek először Minjire, majd ismét Jiminre.

-Kook ne csináld ezt! Kérlek! Te is tudod hogy mi lesz a vége! Ne akard, hogy megint az legyen! Mond meg nekik, hogy igazat mondok! Ne hagyd, hogy felmenjenek! Nem mehettek! Fájni fog! Ha kell, megint utána megyek, ezt te is tudod, ne akard ezt megint! Kérlek...Könyörgöm Kook...-esik egyre jobban kétségbe Jimin és elém térdelve kezd könyörögni.

Mivel lámpalázat hazudott, így nagy valószínűséggel, ő itt marad és csak mi megyünk tovább. Őt biztosan biztonságban tudhatom, a többi pedig az én gondom.

Fejem elfordítom a lábamnál térdelőről.

-Jimin szerintem maradjon itt. Látszik, hogy megviseli a magasság. Nekünk viszont ideje megindulnunk. -jelentem ki a többieken végig tekintve. Mindannyian csodálkozva néznek hol engem, hol Jimint, azonban végül egy bólintást követően lassan megindulnak az ösvényhez, ami fel vezet a barlanghoz.

-Ne engedd őket! Ne csináld! Sajnálom, oké? Sajnálom, de kérlek segíts! Ne engedd fel őket! Minden hiába lesz ha újra kell kezdenünk ismét! Szeretlek Kook! Könyörgöm segíts! Bocsáss meg! -kiabál utánam sírva, ezzel néhány turista figyelmét is felhívva magára.

Jimin...ne nehezíts a döntésemen...csak így lehetsz biztonságban...