𝔸𝕝𝕠𝕞𝕔𝕤𝕒𝕡𝕕𝕒 |𝐉𝐢𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

3.1

JungKook szemszöge:

Békésnek nem mondható alvásomból a telefonom hangos csörgése keltett. Meg se néztem, hogy ki hív, csak felvettem.
Egyből Jimin hangját hallottam meg. Már örültem volna, amikor meghallottam YoonGi hangját is... Ezek szerint csoport hívás...

A tánccsoport hívása volt, mivel MinJi kitalálta Lia társaságában, hogy menjünk el egy hülye barlanghoz, ahol már mindenki volt...
Délután eleve nem volt programom és elméletileg végre Jimin is velünk jön, szóval beleegyeztem a dologba.

Olyan 10 éve táncolok a tánccsoportal és elég jóban vagyok mindenkivel. Vagyis csak majdnem. Az egyetlen akivel nem szoktam beszélgetni az Jimin...
Régen nem néztem rá máshogy, mint a többiekre, de két éve, már sokkal többet érzek a fiú iránt. Teljesen megváltozott és nagyon bejön az új kinézete.
Olyan aranyos, de nem merek vele beszélgetést kezdeményezni. Félek, hogy nagyon hamar lekoptatna, és ha azután is beszélni próbálnék vele, az olyan lenne, mintha nyomulnék, amit nem akarok.

Nem tudom miért, de Jimin nagyon ki van közösítve a társaságból. Sokszor szóvá is tettem ezt, de valahogy mindig elcsitítottak és a végén már azt mondták, hogy biztos azért akarom azt, hogy velünk legyen, mert bele vagyok zúgva, ami igaz volt, de nem akartam, hogy a többiek is tudják...

Így hát direkt hamar mentem a megbeszélt helyre, ahol még nem volt senki. Én értem oda először, ahogy terveztem. Reménykedtem, hogy Jimin lesz a második, hogy egy kicsit kettesben lehessek vele, de ez nem így lett... MinJi és Lia ért a buszmegállóba másodjára, aminek nagyon nem örültem.
Régen szerelmes voltam MinJibe, de azóta rájöttem, hogy milyen egy nyafogós parancsolgató személyiségű, amit nagyon nem bírok. Néha úgy kedvem lenne lepofozni azt a nőszemélyt. Majd persze arra is rájöttem, hogy Bi vagyok.

Jimin csak később érkezett meg és akkor is direkt elhátrált közülünk.
Miután mindenki megérkezett, elindultunk a busszal és amikor megérkeztünk felsétáltunk a vízesés mellett, ahol csoportképet is csináltunk. Vagyis majdnem csoportképet, mivel Jimin fotózott... Nem akart rajta lenni a képen, mivel utálja ha fotózzák, ezért inkább ő fotózott... Pedig annyira örültem volna, ha rajta lenne velem.

Útközben a többiekkel beszélgettem, de néha hátra pillantottam Jiminre.
Nagyon oda akartam hívni közénk, beszélgetni, de féltem a visszautasításától, így inkább nem tettem...
Amikor felértünk, leültünk egy asztalhoz. Jiminnek már nem jutott hely és felálltam, hogy átadjam neki a helyemet, de ő mintha meg se hallotta volna térdelt le az asztal végébe.

Egy ideig ettünk, ittunk, beszélgettünk. Végül Tae szakította meg a mulatozásunkat, hogy nem megyünk e fel akkor a barlangba. Igaza volt.
El is indultunk a barlang felé.

Az út meredek volt és keskeny. Szélen fakorlát, azon túl pedig mély szakadék tátongott, tele fákkal.
-Elég szar lenne itt leesni. -nézett le a szakadékba YoonGi.
-Fix, hogy nem élnénk túl. -néztem le én is.
-Hát az biztos. -helyeselt Tae, majd tovább mentünk.

Útközben végig reménykedtem benne, hogy Jimin elém kerül valahogy, hogy feltűnés mentesen nézhessem, de ez nem történt meg...
Már majdnem felértünk, mikor a műszer jelezni kezdett az oldalamon.

Francba már... Miért pont most? Kérdeztem magamban és ledőltem a korlátnak. A táskámban kezdtem kutatni, miközben megnyugtattam a többieket, hogy nincs semmi bajom.

Már majdnem teljesen rendben voltam, mikor hirtelen egy nagy reccs, én pedig zuhanni kezdtem hátrafelé.
Ijedtemben behunytam a szememet, és a következő pillanatban azt éreztem, hogy valami vagy valaki megragadja a pólóm, majd pedig hirtelen megálltam a zuhanásban.
Amikor kinyitottam a szemem, Jimint láttam magam előtt.
Szóval utánam ugrott? T-tényleg megmentett?