𝔸𝕝𝕠𝕞𝕔𝕤𝕒𝕡𝕕𝕒 |𝐉𝐢𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

20.5

FIGYELEM! A RÉSZ ELOLVASÁSA ERŐS IDEGZETŰEKNEK AJÁNLOTT! AKI NEM BÍRJA A VÉRT, VAGY A BRUTÁLIS SZTORIKAT, AZ NE OLVASSA!!!
----------

"Ez egy álom. Egy csak egy álom. Az égen a fejem fölött egy bálna repül el, rohamosztagosok sétálnak az utcákon és egy éneklő macskát igazoltatnak. Mi a fene ez az egész?"

Lihegve ülök fel az ágyon. A szobát vöröses fények borítják. Valószínűleg pont napfelkelte van. Körül nézek, és itthon találom magam. Itthon, Jungkook és az én házamban. Sikerült. Felébredtem. Csak egy rossz álom volt.

Mély levegőt veszek és oldalra fordulok, hogy rá tudjak nézni életem szerelmére, azonban az ágyban csak én vagyok.
Gyorsan körülnézek a szobában, de Jungkook nincs itt.

Már felkelt volna?

Lassan kelek ki az ágyból, a lábam az ágy melletti mamuszomba bújtatom.
Lábujjhegyen haladok le a lépcsőn, és egyenesen a konyhába indulok, ahol meg is látom Jungkook alakját a pultra dőlve. Korán kel, lejön, erre itt alszik? Ki csinál ilyet?

Egy apró mosollyal osonok alvó férjem mellé, és hátára gyengéden simítok rá.

-Kook. Édesem... Nem itt kellene aludni. -rázom meg a vállát, azonban ez nem volt éppen egy jó ötlet, ugyanis feje elvált a nyakáról, és legurult a pultról, pont a lábam elé, maga után vércsíkot húzva.

A hányinger azon nyomban elkapott, szám elé a kezemet szorítottam, hogy fel ne sikítsak és könnyeim úgy kezdtek lefolyni az arcomról. Nem...Nem...ez nem a valóság...ez nem az.

-Anya, mi a baj? -hallom meg magam mögül Minie hangját, így azonnal teszek egy 180°-os fordulatot. MinSeo arcán ártatlan mosoly, testén fehér fodros ruha, azonban azt vér borítja. Sose hívott még anyának...

-Minie...Mit keresel idelent? -nyögöm ki hosszas hallgatás után, de nem válaszol. Háta mögül egy óriás kést húz elő, mire egyből hátra lépek, és lábam Jungkook fejébe ütközik. -Minie...mit akarsz azzal a késsel? -kérdem szinte lélegzet visszafojtva.

Minie nem válaszol.
A kést lassan emeli fel, és nem mozdul.
Nem jön felém.
Egy helyben áll.
Maga felé fordítja a pengét és...

-Neee!!! -ordítom és meg akarok indulni felé, de nem visz a lábam. Nem tudok megmozdulni. Minie pedig lendületesen szúrja alhasába a kést. Majd kihúzza és újra lendíti, immár a gyomrába.

Szám még mindig kiáltásra van nyitva, de nem tudok megszólalni se. A majdnem 6 éves lányom egymás után 5ször szúrja le magát, mire elterül a földön.

-Nehee...-nézek magam elé, kidülledt szemekkel.

Ki kell jutnom innen. Ez nem a valóság. Ez nem történik meg valójában. Ez valami teljesen más. Csak egy álom. Ez is csak egy álom. Még nem sikerült felébrednem, ez az egyetlen magyarázat. Csak egy álom! Egy kibaszott álom!

A lábaim remegve indítom meg az előtér felé, majd egyenesen fel az emeletre. Hol van Junie? Hol a fiam? Vele mi van?

Végig rohanok a szobákon és mikor a gyerekszobához érek, majd benyitok, Junseo az ablakban ül.

-Junie...Gyere le onnan, rendben? Gyere ide apuhoz. -nyújtom felé a kezeim, mire csak oldalra fordítja aprót a fejecskéjét. Ez csak egy álom, nem igaz? Fogalmam sincs hogyan tudnék felébredni belőle, de ki kell jutnom ebből a rémálom házból, és mentem a menthetőt.

Junie azonban nem jött le, helyette lassan elkezdett hátrafelé dőlni.

-Ne! -indulok meg felé, azonban már késő. Junie kidőlt az ablakon, én pedig amilyen csak gyorsan tudok, indulok a kijárat felé. Ha életben marad, azonnal oda kell mellé érnem. Nem olyan magas a ház, és a gyerekszoba ablaka előtt pont ott egy bokor. Lehet megtartotta.