𝔸𝕝𝕠𝕞𝕔𝕤𝕒𝕡𝕕𝕒 |𝐉𝐢𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

2.1

Egy vastag fa törzsében voltunk, miközben a többiek a nevünket kiáltozták fentről az útról.
-Jól vagytok?

-Hívjuk gyorsan a mentőket, meg a tűzoltókat! -hallottam a fenti beszélgetésüket.
Végig futottam gyorsan szememmel JungKook testén, hogy nincs e nagyobb baja, majd felkiáltottam.

-Nem kell ide semmi! Felmászunk! Nincs nagyobb bajunk! -ordítottam, majd ismét Kookra pillantottam.

-Fel tudsz mászni? -kérdeztem, mire lassan bólinott.

-Köszi. -mondta halkan, miközben helyezkedni kezdtünk a fatörzsnél, hogy felmászhassunk vissza az útra.

-Micsodát? -kérdeztem csodálkozva.

-Hogy megmentettél. -mondta és végig nézett rajtam. Gondolom azt nézte, hogy rajtam van e valami nagyobb horzsolás, vagy seb.

-Á, semmiség. -hesegettem el a dolgot és már néztem, hogy hol tudnánk könnyen felmászni. -Menjünk arra. -mutattam az egyik irányba, ahol sűrűbben helyezkedtek el a fák. -Ahol sűrűbben van a fa, ott könnyebb felkapaszkodni. -magyaráztam, mire bólinott és megindultunk abba az irányba.
Gyökerekbe és ágakba kapaszkodva kúsztunk felfelé.
Már majdnem felértünk, de a fák elfogytak. Még egy két méter volt köztünk és a földút között, ahol a többiek is voltak.

-Gyertek.

-Mindjárt felértek. -bíztattak minket és a földre térdelve nyújtották felénk kezeiket.
Akárhogyan nyújtózkodtunk JungKookal, nem értük el a többiek kezét.
Egy véknyabb fánál voltunk ami úgy tűnt, elbír minket.
Támadt egy ötletem.

-JungKook. -fordultam a mellettem gugoló fiú felé.
-Igen? -nézett ő is felém. A tekintetétől ilyenkor már rég elpirultam volna, de most az épségére koncentráltam csak.

-Álljunk fel, és bakot tartok. -mondtam az ötletem, mire bólintott. A fa alattunk nagyon vékony volt, így elég nehézkes volt felállni, hiszen ha bármelyik irányba megbillenünk, lezuhanunk a fákkal teli mélységbe.
Óvatosan egymásba kapaszkodva felálltunk és bakot tartottam neki, ezzel kilökve, elérte a többiek kezét, akik felhúzták.
Már csak az volt a kérdés, hogy én hogyan fogok feljutni.
Mivel már csak egyedül álltam a farönkön, több helyem volt és a fa stabilabban tartott.

-Ugorj! -szóltak a többiek, mire megfogadtam tanácsukat.
Ha ugrok, talán felérek hozzájuk, viszont ha nem sikerül elég nagyot ugranom, lehet rosszul érkezek vissza a fára.

Végül csak ugrottam. Nyújtózkodva nyúltam előre társaim felé. JungKook lefeküdt a földre, YoonGi ráült és lefogta lábait, úgy nyúlt felém.
Már majdnem elértem a kellő magasságot, és JungKookal ujjaink hegye összeért, amikor vissza keztem esni.
Nem sikerült...

Esni kezdtem lefelé és a fára érkeztem ugyan, de az egy nagy reccsenéssel kettétört alattam, én pedig zuhantam lefelé.
Egyik fától a másikig csapódtam.
Próbáltam megkapaszkodni, de most háttal lefelé zuhantam, így nem láttam, hogy hol tudnék megragadni egy ágat.
Csak zuhantam lefelé. Nem jött ki hang a torkomon, hisz fel sem fogtam teljesen a helyzetet, de hallottam ahogyan a többiek ordítanak utánam.
A fák egymás után horzsoltak le különböző helyeken valamelyik nagyobb, valamelyik kisebb sebet okozva.
Az egyik fába pedig szerencsétlenségemnek köszönhetően úgy bevertem a fejem, hogy elsötétült előttem minden.

A következő dolog, amit ezután éreztem, az a hideg volt.
Majd megfagytam és valami hideg folyadék kerítette be az egész testemet. Az arcomra hideg cseppek estek.
Gondolom esik az eső...
Nem volt erőm megmozdulni, minden porcikám fájt és még csak a szememet sem voltam képes kinyitni, de halványan hallottam, ahogy a többiek a nevemet kiáltozzák.