Abszol út

☆5☆

Az utcára kiérve az izgalomtól kissé sietve indultam el a járdán. A nap, akár csak tegnap, ma is melegen tűzött. Londonhoz híven pedig ma is volt azért forgalom és nem egy ember baktatott az úton. Siető üzletember szürke öltönyben, fiatal szerelmespár, idős hölgy fonott kosárral, őszes kontyú, telefonáló harmincéves, zenét hallgató vagy vidáman beszélgető tinédzserek. Máskor már azon agyalnék, hogy miért is megy Mary néni a piacra és mit tervel a feltételezett unokája, ma viszont a tömeget kémlelve az egyetlen kérdésem az volt, hogy vajon varázslók és boszorkányok is vannak-a a tömegben? Minden bizonnyal igen. Az nem biztos, hogy sokan, de egy-kettő biztos akad. Közben a boltokat és házakat figyeltem, tekintetemmel a kis kocsmát keresve. Pékség, fagyizó, cipős bolt, turi, bérházak, ruhabolt, zöldséges, még több ház.. Foltozott Üst.

Ezúttal hezitálás nélkül indultam a hely felé, de közben izgalmam egy része aggodalommá alakult. Mi lesz ha mégse jutok be? Ha nem válik be a terv? Ha átlátnak rajtam? Ha.. Nem, Crystal, ne is gondolj ilyenekre! Minden rendben lesz, bomba biztos a terved és biztos, ami biztos van B terved is. Mondjuk az nincs teljesen kidolgozva. Már csak annyi a feladat, hogy benyissak és végre is hajtsam. Nem futamodhatok meg. Most nem. Elvégre elhatároztam, hogy megismerem a varázsvilágot. 

Végül vettem egy nagyobb levegőt és benyitottam. A kocsma belülről pont ugyanolyan volt mint előző nap, ami kissé megnyugtatott. Tényleg megtaláltam és tényleg létezik, nem csak kitaláltam vagy hasonlók. Azonban nem álltam meg nézelődni, mivel nem voltam benne biztos, hogy egy tizenévest szívesen látnának ilyen helyen. Főleg, ha fura kérdéseket test fel. 

Szinte észrevétlenül suhantam az oldalajtó felé, közben pedig igyekeztem magabiztosnak is tűnni. Végül az ajtón kiérve kissé félve indultam a fal felé. Sajnos volt egy olyan érzésen, hogy olyan pálca nélkül nem fog menni, amit a szőke is használt. Ennek ellenére kiszámoltam a téglát, de persze igazam volt. Épp azon voltam, hogy jó akkor B terv mikor egy hangot hallottam a hátam mögött.

- Há' te meg mit csinálsz? 

Meglepetten fordultam a hang irányába, kissé ellépve a faltól. Közben igyekeztem nem úgy kinézni mint, akit most kaptak szabályszegésen, pedig az, hogy mugliként próbáltam bejutni egy olyan helyre amiről tudnom se kéne nagyon is az volt.

A hang gazdája felé fordulva azonban nem tudtam elrejteni a meglepődésem. Az illető vagy kétszer olyan magas volt, mint egy átlag ember és négyszer olyan széles. Hatalmas keze volt, arcából pedig szinte csak fekete bogár szeme látszott ki hosszú, gubancos haja és szakálla alól. 

Végül csak összeszedtem magam, megtaláltam a hangom, kitaláltam egy egész jó hazugságot és rászántam magam, hogy megszólaljak.

- Ami azt illeti, elfelejtettem, hogy melyik tégla nyitja a falat... - mondtam lesütött szemekkel, kissé megvakarva a tarkóm. Mintha csak kínos lenne bevallani. Végül óvatosan felpillantottam, pont elcsípve, ahogy az óriás elmosolyodik.

- Há' ezen sose bánkódj! Nézd csak itt van ni. - mondta vidáman, egy rózsaszín esernyővel megkocogtatva a téglát. Kissé furcsálva néztem az esernyőre, főleg mikor a fal engedelmesen kinyílt, de hát mit tudok én a varázsvilágról? Azon kívül persze, hogy nem kéne róla tudnom.

Az óriás előre engedett, én pedig mosolyogva léptem át a falon.

- Köszönöm.

- Ó, igazán nincs mit. - legyintet mosolyogva hatalmas lapátkezével. Centiken múlott, hogy ne boruljon fel  a közeli kuka. - Amúgy Hagrid vagyok.

- Crystal. - mutatkoztam be én is magamban megállapítva, hogy a kissé ijesztő külső ellenére úgy tűnik egy kedves emberről van szó. 

- És mi járatban errefelé? - kérdezett rá.

- Hát, csak gondoltam sétálok egyet. - vontam vállat, mintha semmiség lenne. Közben igyekeztem jól megjegyezni a kinézetét mivel később mindenképp le akartam rajzolni. Elvégre meg kell hagyni, ez a Hagrid nem éppen mindennapi látvány.

- Há' akko' nem is tartalak fel. Jó mulatást, remélem még találkozunk. - búcsúzott egy vidám intés közben, majd elindult a tömegben. Én csak hálásan integettem neki, majd elindultam egy irányba. Közben tudatosult bennem, hogy megcsináltam. Sikeresen bejutottam az Abszol útra, másodjára is. Alig bírtam elhinni. Szinte extázis állapotban bolyongtam, magamba szívva a látványt. 

Az utcán most is főleg színes talárokba öltözött alakok mászkáltak. A kirakatokban üstöket, pennákat, seprűket, különös termékeket láttam. Egy-egy kirakatnál hosszabb ideig is elálldogáltam. Közben megállapítottam, hogy a varázslóknak ezek szerint saját pénznemük van, mivel minden ár sarlóban és galleonban volt megadva. Útközben betértem egy kisállat kereskedésbe körülnézni. Ámulva néztem a különböző méretű és fajtájú baglyokat és kiderült, hogy a legkedveltebb háziállatok a bagoly, a macska, a varangy és a patkány, de ezenkívül pókokat, gyíkokat és egyéb különösebb állatokat is láttam. 

A következő betérőm a postára vezetett, ahol végre rájöttem mi is az a bagolyposta. Miután óvatosan rákérdeztem néhány dologra megtudtam, hogy a baglyok mindig megtalálják a címzettet, akkor is ha nem is tudod, hol van az illető. Ezenkívül megbízható és kitartó állatok, valamint megengedték, hogy megsimogassam őket.

Ezután egy seprűboltba tértem be mivel kíváncsi voltam, hogy a boszorkányok tényleg repülnek-e seprűnyélen. A válasz igen volt. Sőt egy beszélgetésből kihallottam, hogy van egy kviddics nevű sport, ahol seprűnyélen repülnek. Szerettem volna faggatózni egy kicsit a témában, de nem igazán volt merszem megszólítani egy idegent ezért inkább csak továbbálltam.
Láttam egy szimpatikus kis fagyizót, így úgy döntöttem, ideje kideríteni, hogy lehet-e pénzt váltani és ha igen hogy. 

Nem kellett sokáig keresgélnem, hogy megtaláljam a Gringotts nevű bankot. A hatalmas, fehér épület eléggé kitűnt az utcaképből. Belépve egyszerűen elállt a szavam. A márványpadlós beltér egyszerűen lélegzetelállító volt. A dolgozók pedig koboldok voltak. Igazi, élő koboldok. Kis bámészkodás után, végül odamentem az egyik pulthoz és egy kissé mogorva kobold segítségével viszonylag gond nélkül sikerült átváltanom a mugli pénzemet, varázslópénzre. Igyekeztem elképedésem elrejtve, figyelni a különös érméket, majd a kis fagyizó felé vettem az utam.

Útközben nem bírtam megállni, egyszerűen muszáj volt vennem egy üveg tintát és egy pennát az egyik boltban. Mondjuk az eladó kissé furán nézett rám miközben a pénzzel vacakoltam, de nem kérdezett rá, aminek rendkívül örültem. Végül csak elértem a fagylaltozót. Csodálkozva figyeltem az olyan ízeket mint a vajsör, sütőtökös derelye vagy savajúj cukros citrom, de szerencsére találtam hétköznapi ízeket is. Tehát tekintve, hogy annak ellenére, hogy mugliként beszöktem egy titkos varázslóknak fenntartott utcára, alapból nem vagyok egy kockáztatós típus, rendeltem egy csoki, eper, vanília kelyhet és letelepedtem egy asztalhoz. Aztán miután belekóstoltam a jeges nyalánkságomba, elővettem a füzetem és az új pennámmal nekiálltam lejegyzetelni az új információkat, majd ceruzával lerajzolni Hagridot, a Gringotts-ot, egy versenyseprűt, egy baglyot, a talár alapszabását, néhány üzletet és a kis fagyizót.