Abszol út

☆6☆

Már jóval elmúlt délután mire felálltam az asztaltól. Időközben elfogyasztottam a reggel elrakott szendvicsem, rendeltem egy színváltós limonádét, ami szabályos időközönként változtatta a színét, így hol kékeszöld, hol tűzpiros, hol napsárga, hol neon szöld, hol sötétlila, hol pedig élénk rózsaszín italban úszkáltak az olvadozó jégkockák. Emellett majdnem húsz oldalt megtöltöttem a füzetemben rajzokkal és szöveggel. Kicsit sajnáltam, hogy itt kell hagynom a helyet, viszont lassan ideje volt hazamenni. Valamint már órák óta ücsörögtem a fagyizó asztalkájánál, tehát jobbnak láttam összeszedni a cók-mókomat.

- Indulsz szíveském? - kérdezte az egyik pincérnő, aki eddig is hozta a rendeléseim. 

- Igen, remélem nem zavartam nagyon... - mondtam hisz jó sokáig foglaltam azt az asztalt.

- Á, dehogy. - legyintett mosolyogva. - Ülj be nyugodtan máskor is. 

- Köszönöm. - viszonoztam a mosolyt, majd mivel már akkor kifizettem mindent mikor kihozták felvettem a táskám, elbúcsúztam és elindultam a kikövezett úton. 

Visszafelé továbbra is izgatottan nézelődtem miközben kissé szaporábban szedtem a lábaim. A különféle boltok számomra a különös árukon kívül megannyi rejtélyt és választ is rejtettek. Csupa újdonságot, olyasmiket amikhez hasonlót eddig még csak nem is láttam. Rendkívül örültem, hogy a sors úgy hozta mugli létemre mégiscsak láthatom mindezt. Az egyik könyvesbolt előtt rengeteg önuralomra volt szükségem, hogy ne nyissak be. Ha délelőtt veszem észre, szinte biztos körbenéztem volna, így viszont tovább kellett mennem. 

Végül elértem a falat és eszembe jutott egy probléma. A kijutáshoz is olyan pálcára van szükség. Vagy esernyőre. Mondjuk abban is biztos vagyok, hogy az se hétköznapi esernyő volt. Szerencsémre valaki épp kifelé készült, így gyorsan átslisszoltam utána. Onnantól pedig megint egyszerű volt hisz csak át kellett mennem a kocsmán úgy téve mintha teljesen természetes lenne. 

Ezután már végig ismerős útvonalon vezetett az utam. Tizenöt perc múlva pedig már meg is érkeztem a vörös téglás emeletes házunk elé. Vidáman szökdécseltem fel azon a pár lépcsőfokon, majd a lenyomtam a kilincset és már bent is voltam. 

- Megjöttem! - adtam tudomásul miután behúztam magam mögött az ajtót. 

- Konyha! - hallottam anyát, így gyorsan lerúgtam magamról szürke tornacipőm, majd lábammal a fal mellé toltam és beleléptem a papucsomba. Aztán balra kanyarodtam, átvágtam az ebédlőn és már meg is érkeztem a konyhába.  Anya épp hátsó udvarra nyíló konyhaablakot takarította.

- Jó sokáig elvoltál. - jegyezte meg, miközben kifacsarta a rongyból a koszos vizet, majd egy száraz ronggyal kezdte áttörölni az ablakot. 

- Hát igen, eléggé beszippantott a regény. - hazudtam.

- Remélem azért naptejjel rendesen kented magad.

- Nyugi, minden rendben volt nem égtem le. 

- Ettél? 

- Egy szendvicset. Meg visszafelé megálltam fagyizni.

- Akkor jó. Megtennéd, hogy megnézed a mosást? Nekem még az emeleti ablakokat is le kell mosnom.

- Persze. Csak előbb leteszem a cuccom. - bólintottam, majd elindultam a lépcső felé. A szobámban a szék támlájára akasztottam a táskát, majd már indultam is vissza le ugyanis a mosógépet a lépcső alá passzíroztuk be a összecsukható teregető, a vasaló, a vasalódeszka, szennyes kosár, seprő, felmosó, porszívó és a takarítószerek társaságában.

Felkapcsoltam a lámpát, majd mivel a mosás láthatóan lejárt, kikapcsoltam a gépet, kinyitottam a fedőt, egy műanyagkosárba kiszedtem a ruhákat és elindultam az udvarra. Kiérve egy tuskóra tettem a kosarat, közel a fészer és az almafa közé kikötözött kötelekhez. Nem volt túl nagy udvarunk. Egy fészer, néhány gyümölcsfa, egy tuskó, amin apa fát szokott vágni, mellette farakás. Mindez az ajtótól távolabbi részen, idelátni anyáék hálószobájából. Az udvar másik felében tűzrakó, ha vendégeink vannak kinyitható asztal és székek, amik jelenleg a fészerben porosodnak. 

Egy második fordulóval kihoztam a kinyitható teregetőt is a kisebb ruháknak, mint a zoknik és fehérneműk. Aztán munkához láttam. Sorra kiráztam és kiteregettem a ruhákat. Olyan fél óra múlva meg is voltam, így még egyszer megbizonyosodtam róla, hogy a teregető stabilan áll, majd felkaptam a kosarat és visszamentem a házba. Felérve az emeletre anyát a szobámban találtam. 

- Kész vagyok. Segítsek még valamiben? - kérdeztem rá.

- Nem ártana, ha felporszívóznád a szőnyeged. Meg majd vacsora előtt terítsd már meg!

- Rendben. - bólintottam, majd már indultam is volna a porszívóért. Csak rájöttem, hogy mivel ma szinte végig használatban lehetett, közel se biztos, hogy a helyén van. - A porszívó? 

- Elvileg Evan-nél. Megkértem, hogy takarítsa ki a szobáját.

- Okés, megnézem. - mondtam, majd átmentem a szomszéd szobába. Benyitás előtt mondjuk még azért kopogtam annak ellenére, hogy Evan bezzeg sose teszi és csak azután kukucskáltam be. - Hali.

- Mit akarsz? 

- Ezért is szeretek bejönni ide. Mindig olyan kedves a fogadtatás. - jegyeztem meg szarkasztikusan miközben beléptem az helységbe. - Porszívó nálad van? 

- Sarokban, az ajtó mellett. - érkezett a válasz mire arra néztem, majd megfogtam az említett tárgyat. Mondjuk szinte biztos voltam benne, hogy nem használta. Evan szőnyege szinte csak karácsonykor lát porszívót, néha még akkor sem és olyankor se Evan-en múlik. A bátyám szerintem azt se tudja, hogyan kell bekapcsolni a gépet.

- Kösz. - szóltam még vissza a hátam mögött, majd visszamentem a szobámba. 

Anya épp akkor mászott le az ablakpárkányból. Közben természetesen összetúrta a pokrócból és párnákból készített olvasóvackomat, de inkább nem tettem szóvá. Ennek pedig egyetlen oka volt. Legutóbb mikor megtettem megfenyegetett, hogy ha panaszkodok, takaríthatom magamnak az ablakom. Márpedig nem szokott üresen fenyegetőzni, én pedig természetesen nem akartam ablakot sikálni. Így inkább csak bedugtam a gépet a konnektorba és nekiálltam feltakarítani a szőnyegem.

Miután végeztem levittem a porszívóz a vasalódeszka mellé, majd visszaérve a szobámba, rendbe raktam az olvasózugom, majd a kezembe vettem a könyvet. Kicsit bűntudatom volt, hogy még tegnap kikölcsönöztem, de még bele se kezdtem az olvasásba. Most majd behozom a lemaradást. Mondjuk lehet holnap is kimegyek az Abszol útra. Mellesleg nem ártana kideríteni, hogy a mugliszületésűek rokonai akkor tudnak-e a varázsvilágról vagy se... Meg eleve szerintem inkább a B tervet fogom használni. Nincs kedvem még egyszer előadni, hogy elfelejtettem, melyik is a jó tégla. Na, de én olvasni akartam.

Végül valamivel később már el is merültem a könyv fantáziavilágában. Olyannyira, hogy már a történet felénél tartottam mikor anya felkiabált, hogy mindjárt kész a vacsi és kénytelen voltam lemenni megteríteni.

- Jó étvágyat. - mondta anya olyan tizenöt perccel később mikor már mindenki az asztalnál ült.

- Jó étvágyat. - visszhangoztuk apával, miközben Evan szokás szerint szó nélkül enni kezdett.

Vacsora alatt anyáék rákérdeztek, hogy milyen volt a parkban, mire annyit válaszoltam, hogy jó volt, nyugis volt, sütött a nap, visszafelé vettem fagyit és lehet holnap is kimegyek. Ennek apa csak örült mivel tavaly is úgy gondolta, hogy nem vagyok kint eleget. Anya pedig a lelkemre kötötte, hogy ne felejtsek el enni- innivalót és naptejet elrakni. Evan-nek annyi volt a reakciója, hogy zárjam be a házat. Hiába, ilyen a testvéri szeretett, én is pont így reagálok.

Végül este lefekvés előtt már pizsamába bújva még átfutottam a mai rajzaimat, majd visszasüllyesztettem a füzetet a táskába és végre ágyba bújtam.