Abszol út

☆8☆

- Nézz az orrod elé te.. - kezdte idegesen, de a torkára forrt a szó. 

Láttam a szemében ahogy a pillanatnyi düh pillanatok alatt elillan és a helyét átveszi az elképedés, undor, meglepettség, csodálkozás, döbbenet és egy kevés félelem keveréke. Én legalábbis ezt olvastam ki. Mindenesetre az biztos volt, hogy nem számított rám. Ahogy az is, hogy nem örül túlságosan a találkozásnak. Tehát nem voltak túl kedvezőek a kilátásaim azzal kapcsolatban, hogy mi lesz a következő reakciója. Pont ezért inkább nem vártam meg, hogy befejezze a mondatot.

- Ezer bocsi, kissé elbambultam. Amúgy Crystal vagyok. - mondtam gyorsan egy mosoly kíséretében felé nyújtva a kezem, mintha most találkoznánk először. Mondjuk belegondolva legutóbb lemaradt a bemutatkozás... Bár az pont lényegtelen mivel azzal így is tisztában volt mugli vagyok, így simán lebuktathatott. Pont ezért igyekeztem szigorúan nézni rá és azt üzenni a tekintetemmel, hogy tegyen úgy mintha még sose látott volna több-kevesebb sikerrel.

- Mit keresel itt? - szűrte a fogai között. - És hogy jutottál be?

- Nézelődök és megvannak a módszereim. Viszont ha valaki bemutatkozik, illik viszonozni. - válaszoltam látszólagos nyugalommal. A felszín alatt azonban továbbra se csökkent túlságosan az aggodalmam. Nem akartam lebukni, márpedig ő pont lebuktathatott.

-  Malfoy, Draco Malfoy. Aranyvérű. - hangsúlyozta ki az utolsó szót. Mintha meghatna. Legutóbb már elmondtam neki a véleményem erről az egész "az aranyvérűek jobbak mindenkinél" eszméről.

- Örülök a találkozásnak. - mondtam, nem törődve azzal, hogy láthatóan rangon alulinak tart és méltatlannak arra, hogy egyáltalán hozzám szóljon. Bár őszintém nem tudtam eldönteni, hogy tényleg örülök-e a találkozásnak. 

- Ez egyoldalú. Főleg, hogy nem kéne itt lenned. 

- Tudom, de mégis itt vagyok. És amúgy sem lett belőle baj. - vontam vállat.

- Vakszerencse.

- Egy alkalom szerencse, kettő véletlen, de három már bizonyíték rá, hogy ha óvatos vagyok nem lesz semmi gond. - érveltem, bár belegondolva ezt nem volt a legjobb ötlet elmondani.

- Te harmadjára lógtál be? - kérdezte fojtott hangon, de annál idegesebben.

- Ne legyél már ennyire felháborodva! Mondom, hogy nem volt baj. Amúgy meg mit érdekel? - kulcsoltam össze a kezem a mellkasom előtt. Közben körülnéztem és megállapítottam, hogy egy elhagyatottabb boltocska előtt vagyunk.

- Szólnom kéne apámnak és átadnom az auroroknak. - mondta úgy, mint valami fenyegetést. Csak az volt a gond, hogy a mondat első fele nem hatott meg, a másodikat pedig nem értettem.

- Mik azok az aurorok? 

- Elkapják a sötét mágusokat, elhárítják a veszélyt, olykor intézkednek a muglikkal kapcsolatban, fenntartják a rendet. - foglalta össze én meg magamban kissé elégedetten nyugtáztam, hogy most egy kicsit kevésbé veszi komolyan a "nem alacsonyodok le a pornéphez" dolgot. Bár ezt-azt legutóbb is sikerült kiszednem belőle.

- Tehát olyasmik, mint a rendőrök. - állapítottam meg.

- Nem tudom, hogy azok mik, de nem is érdekel. - közölte. Én pedig átgondoltam, amiket eddig mondott, kivesézve szinte minden szavát. Főleg a "kéne" szócskát. Pár percbe telt, hogy átlássam a helyzetet.

- Tehát, át kéne adnod ezeknek az auroroknak, hogy intézkedjek az ügyben, - kezdtem mire bólintott én pedig folytattam. - de nem teszed. - mutattam rá a tényre.

- De csak mert...

- Mert kérdezősködnének és akkor kiderülne, hogy tulajdonképpen te voltál az, aki nem figyelt eléggé. Akkor pedig te is bajba kerülnél. - szakítottam félbe magabiztosan mire csak döbbentem nézett rám. Erre úgy tűnik nem számított. - Ennyi elég vagy folytassam? - kérdeztem, majd mivel nem mondott semmit folytattam. - Abból, ahogy apádról beszéltél azt vontam le, hogy befolyásos személy. Emellett aranyvérű. Tehát nem lenne jó, ha a fia neve egy muglival kerülne kapcsolatba egy ilyen ügyben. Jól látom? - kérdeztem a végén elégedetten szemlélve a reakcióját.