Abszol út

☆12☆

Ezután még egy darabig beszélgettünk. Majd hirtelen telefoncsörgés zavart meg minket. Egy kissé megijedtem, hogy mi van ha Sarah az, aztán arra gondoltam talán jobb is ha most kitalálok valami magyarázatot arra, hogy miért beszélek vele francia akcentussal. 

A kijelzőre pillantva azonban kiderült, hogy felesleges volt aggódnom. Viszont enyhe megkönnyebbülésem ellenére, kissé bosszankodva emeltem Avára a tekintetem.

- Evan az. - közöltem tárgyilagosan, majd felvettem a telefont és a fülemhez emeltem a készüléket. - Mit akarsz?

- Bocs, hogy megzavarom a traccspartit, de most rendeltem pizzát. - hangzott a vonal túlsó felén. - Tehát, ha nem akarod, hogy mindet egyedül egyem meg még kb. fél órád van hazafáradni, hogy megelőzd a pizzafutárt.

- Rendeltél sonkás-kukoricásat? - tettem fel a számomra legfontosabb kérdést.

- Kettőt is.

- Mindjárt ott vagyok.

- Majd figyeld a futárt! - mondta még és letette, én pedig Avához fordultam.

- Hát nekem, úgy tűnik mennem kell.

- Máris? - kérdezte kissé elszontyolodva.

- Már több órája itt vagyok. - jegyeztem meg visszafojtva a nevetésem mivel legjobb barátnőm szokás szerint olyan arcot vágott, mint egy ötéves a játékboltban mikor az anyja nemet mond neki. - Amúgy is, nem kéne neked kipakolni?

- De, lehet ki kéne... - gondolkozott el a bőröndje felé pillantva, ami azóta is a út közepén volt. 

- Na, akkor ezt meg is beszéltük. - álltam fel. - Kezdj el pakolni mielőtt anyukád kiakad, engem pedig vár a pizza. 

- Te komolyan pizzáért akarsz lepattintani? - kérdezte tettetett felháborodással.

- Sonkás-kukoricás pizzáért Ava, drága. Sonkás-kukoricásért. - hangsúlyoztam.

- Hát akkor menj, te mihaszna áruló! Menj! - drámázott közben olyan kézmozdulattal, amivel a gazdag úrhölgyek bocsátják dolgukra a cselédjeiket. Fél perc múlva pedig mindketten elnevettünk magunkat. 

- Na jó, most már tényleg megyek. - nyögtem ki miután valamennyire összeszedtem magam.

- Várj! - pattant fel. - Lekísérlek. El ne tévedj nekem kifelé menet. - közölte mellém érve, kinyitva előttem az ajtót és előre engedve. - Hölgyem.

Erre csak mosolyogva megcsóváltam a fejem nehogy megint kitörjön belőlem a nevetés és elindultunk lefelé. Lent elköszöntem Ava szüleitől, majd még megbeszéltük, hogy holnap nálunk nézzük a szokásos, szombati sorozatunkat.

Mire kiléptem az ajtón már ki is szúrtam az utca végében a pizzafutárt, így gyorsan beszaladtam az apától kapott pizza-pénzért, majd már vehettem is át dobozokat. 

- Megjött a pizza! - kiabáltam fel miközben bezártam magam mögött az ajtót. 

Aztán bevonultam a nappaliba és mire meghallottam a bátyám sietős lépteit már a távitányítót nyomkodtam. 

- Tom és Jerry vagy Scooby Do? - kérdeztem oda se nézve. Bevett szokásunk volt pizzázás közben rajzfilmet nézni, aztán rendszerint itt is maradtunk kiélvezve, hogy a világon semmi dolgunk sincsen és van időnk régi kedvenceinket nézni.

- Scooby Doo. - vettette le magát mellém a kanapéra és felnyitotta a dobozt, hogy kivegyen egy szeletet közös kedvencünkből.

- Oké. - tettem le a távirányítót, majd én is elvettem egy szeletet. 

Ezután el is kezdődött a közös találgatás, hogy vajon ki lehet a tettes és hogy csinálta. A részek egyre csak követték egymást, a pizza fogyott, a Scooby Do-t pedig felváltotta a DuckTales. 

Majd megszólalt a telefonom. De szinte észre se vettem mivel Evan-nel épp az utolsó szelet pizzáért verekedtünk. Mondjuk nem szó szoros értelmében. Csak igyekeztünk ellökni a másik kezét az útból, hogy megkaparinthassuk a szinte kincset érő falatot. A csatát végül én nyertem, hála az egyre csörgő telefonomnak, ami épp eléggé elvonta Evan figyelmét, hogy elhalásszam előle a szeletet. Elégedetten haraptam bele a zsákmányomba, majd félkézzel elővettem a telóm.
A kijelzőre pillantva pedig egyből felpattantam és kisiettem a szobából közben gyorsan magamba tömve a pizzát. 

- 'aló? - szóltam bele a készülékbe a falnak döntve a hátam, figyelve az akcentusomra.

- Haló, Crystal?

- Én vagyok. - mosolyodtam el kissé meghallva az ismerős hangot.

- Itt pedig Sarah. Akkor még áll a vasárnap?

- Perhsze. 'ol találkozzunk? 

- Nem tudom tudod-e, de van a közelben egy park. Esetleg ott a szökőkútnál.

- Igen, tudom. Voltunk ott a bátyámmal. Van a közelben egy fagyizó.

- Igen, majd vehetünk is egy fagyit. Aztán ha úgy jó sétálhatnánk a parkban. 

- Perhsze, nekem tökéletesen megfelel. Mikorh?

- Ami azt illeti nekem kiderült, hogy délelőtt a kishúgaimra kell vigyáznom. Tehát valamikor délután.

- Semmi gond. Kettőkorh jó? 

- Aha, nekem okés.

- Akkorh ezt meg is beszéltük.

- Igen. - mondta. Hallottam a hangján, hogy mosolyog. 

Aztán a háttérben csattanás hangzott én pedig ösztönösen hátranéztem annak ellenére, hogy a hang a vonal másik végéből hangzott.

- Anna! Hannah! Le ne romboljátok nekem a házat! És hagyjátok már szegény Zserbót! - hallottam Sarah kiabálását annak ellenére, hogy jól hallhatóan eltartotta magától a készüléket. - Bocsi, a húgaim. Tíz évesek és néha rosszabbak, mint egy pixi raj.  - szabadkozott.

- Ne szabadkozz. Ki az a Zserhbó? 

- A krupunk. Egyszerűen imádnivaló. Meg van egy baglyunk is, Negró.

- Biztos arhanyosak. - mondtam magamban bólogatva is, bár azt ő nem láthatta. Közben elhatároztam, hogy legközelebb kerítek egy mágikus lényekkel foglalkozó könyvet az Abszol útról.

- Viszont szerintem én megyek mielőtt ezek ketten lerombolják a házat...

- Perhsze, menj csak. Vasárhnap találkozunk. 

- Igen, szia.

- Szia. - búcsúztam el én is, majd Sarah letette a telefont, én pedig a zsebembe süllyesztettem a készüléket és visszamentem a nappaliba.

- Ki volt? - kérdezte Evan rám se nézve. Időközben átkapcsolt valami foci meccsre.

- Egy barátnőm. Vasárnap találkozunk a parkban. - magyaráztam a fél kézzel a háttámlának támaszkodva. 

- Aha, szuper. 

- Viszont én felmegyek olvasni.

- Aha. - ismételte meg, mire csak kifordultam a szobából és felmentem az emeletre. 

Felérve felírtam a füzetembe a krupot, mint magyarázatra váró fogalom, ábrának is hagyva ki helyett, majd kedvtelve átlapoztam az eddigi irományaim mielőtt visszatetettem volna a fiók mélyére, elrejtve az esetleges, kíváncsi szemek elöl. 

Ezután pedig befészkeltem magam az én kis olvasókuckómba és vacsoráig kiolvastam a megkezdett könyvem és szinte teljesen egy másikat is, amit aztán vacsora után be is fejeztem. Így már csak egy könyvem maradt, amivel vasárnap estig biztos végzek, aztán hétfőn irány a könyvtár. 

Mindenesetre addig még vár a sorozatom Avával, vasárnap pedig a park.