Abszol út

☆21☆

Vidáman indultam el céltalan bolyongásomra. 

Mára nem volt programom sétáláson és rajzoláson kívül. Tehát nekivágtam az előbbinek. Nyugodt tempóban kerülgettem a szembejövőket, miközben a kirakatokat fürkésztem. Volt köztük egy-két ismerős, mint például egy üst- majd egy írószerbolt, amik mellett biztos nem először mentem el. Ollivander boltja előtt ezúttal is megálltam egy kicsit. Tisztes távolságból véstem az emlékezetembe pálcákat díszítő faragást, a fába vésett vékony mintákat.

Körbenéztem, ezelőtt az üzlet előtt eddig sose volt nagy tömeg. Hamarosan elő is vettem egy grafitot meg a füzetem, vetettem egy pillantást a kirakat túloldalára az eladó után kutatva és  már neki is láttam a rajzolásnak. Gyorsnak kellett lennem, hisz nem álldogálhattam sokáig az úton, de azért szerettem volna aprólékos ábrákat készíteni.

Végül körülbelül fél órán át álltam ott, a kínálat nagy része pedig már a lapon volt. Mosolyogva hasonlítottam össze még egyszer az eredetit a végeredménnyel. Egyformák. Kivéve azt az apró hibát a bal oldali faragásán. 

Mindenesetre elraktam a füzetet és a radírt, a fülem mögé helyeztem a cerkát és már indultam is volna tovább. Ekkor akadt meg a tekintetem a hatalmas, fehér épületen, melynek kupolája nagy eséllyel az utca bármely pontjáról látszódik. A Gringotts.

Természetesen egyből a bank felé vettem az irányt. Pár perc múlva pedig már a bankkal szemközti három pad egyikén pakoltam elő újból a rajzfelszerelést. Igaz, már volt egy képem a Gringottsról, de azt fejből rajzoltam, így nem lett túl részletes. Tehát munkához is láttam. 

Előszőr rendkívül vázlatosan, csak az alapvető formák kerültek papírra. Aztán a körökből és egyenesekből formált öltött az épület, ami szép lassan egyre precízebb és valóságosabb lett. Először csak az oszlopok körvonalazódtak, majd az ablakok is helyükre kerültek, a bejárattal és az afölötti felirattal. Végül az összes faragás, tégla, díszítés. Sőt az ajtót őrző koboldok is. 

Épp a kupolán végeztem az utolsó simításokat, mikor egyszer csak árnyék vetült a papírra.
A ceruza egyből megállt a kezemben és kissé riadtan kaptam fel a fejem, ezzel kiszakadva koncentrációs állapotomból, így újból megcsapott az utca zsivaja. Beletelt egy pillanatba, míg sikerült pontosan beazonosítani a fölém magasodó személyt, de amint sikerült, erősebben szorítottam magamhoz a combomon pihenő füzetet.

- Eddig azt hittem csak a kotnyeleskedéshez értesz. - jegyezte meg a szőke, szürke szemeit a lapról az arcomra emelve. Arcán ezúttal is ki tudtam venni a szokásos undorodó kifejezést, hangja viszont kivételesen nem csöpögött a gúnytól és megvetéstől. Sőt, a megjegyzését akár még dicséretnek is lehetett volna venni.

- Ezúttal rám se förmedsz, hogy mit keresek itt? - szegeztem neki a kérdést, miközben még mindig erősen szorítottam a számomra kincset érő gyűjteményt. 

- Lassan meg se lepődök. Túl sokszor látlak itt, te mocsok. - meg se lepődtem a mondat végére beillesztett szavakon.

- Akkor örülhetsz, egy darabig biztos nem találsz erre. - jegyeztem meg, bezárva a füzetem és egyben fel is állva. Malfoy tekintete végig követte a mozdulatot. Ahogy felálltam, szinte szinkronban lépett egyet hátra. Közben szavaimra mintha egy pillanatig meglepődöttség tükröződött volna az arcán. 

Csak visszacsúsztattam a táskámba a füzetem.

- Csak nem végleg eltűnsz végre?

- Álmodozz csak. - vágtam rá, miközben összeszedtem és elraktam a ceruzáim.

- Pedig ideje lenne már.

- Pontosan tudod, hogy nem érdekel a véleményed.

- Akkor minek reagálsz?