Abszol út

☆22☆

Reggel tíz körül keltem. És egyben kezdhettem is kapkodni. Fürdőszoba, öltözködés, fésülködés, reggeli és irány vissza a szobámba. 

Sietve szedtem össze a tegnap előpakolt, majd késői időpontra és vizes ecsetekre hivatkozva ott is hagyott festéket és ecseteket. Mindent bepakoltam a bőröndbe, beleértve a Gringotts mostanra kifestett képével és néhány aprósággal kiegészített, varázslattal teli, kristályos füzetet. 

Aztán eszembe jutottak az olyan dolgok, mint a fogkrém, fogkefe meg fésű. Még egyszer átnéztem a cuccom és körbejártam a szobám, azon elmélkedve, hogy elfelejtettem-e valamit. Végül megnyugtattam magam, hogy nem, minden megvan. Majd ránéztem az órámra és egyből oda lett újdonsült nyugalmam. Tizenegy ötvennégy. És még nem ebédeltünk. 

Jó, jó, tudom, csak délután indulunk, de akkor is. Inkább csak sietve felkaptam a bőröndöt és lehurcoltam a lépcsőn. Útközben hallottam, ahogy Evan szokás szerint a cipőjét keresi. Lent apa a nappaliban tévézett, anya a konyhában főzött. Már a lépcsőről éreztem a főtt krumpli, kolbász és párolt borsó illatát.

Az étkező felé vettem az irányt. Anya épp a kolbászt pakolta a tányérokra.

- Szia, kincsem, ülj csak le. Pár perc és kész vagyok.

- Ne segítsek?

- Hagyd csak, megoldom. - legyintett miután az utolsó tányérra is szedett. Én csak engedelmesen leültem és néztem, ahogy anya elzárja a borsó alatt a gázt, majd nekiáll összetörni a krumplit. Úgy öt perccel később, pedig már a köret is a helyére került a tányérokon. Szokás szerint, a kötényzsebébe csúsztatta az evőeszközöket, majd egyszerre kihozta mind a négy tányért.

- Szólnál a többieknek? 

- Persze. - álltam fel, két perccel később pedig már a nappaliban is voltam. 

- Apa, kész az ebéd. - szóltam, majd megvártam, amíg kikapcsolja a TV-t mielőtt hátat fordítottam és elindultam a lépcsőhöz. Természetesen eszem ágában se volt felmenni egészen Evan szobájáig. Helyette csak a lépcsőfordulóig mentem és onnan szóltam fel.

- Evan, ebéd!

- Megyek! - hallatszott mire már indultam is vissza az ebédlőbe. 

Lehuppantam a szokásos helyemre, ahol azóta már egy pohár víz is volt, majd Evan-re várva elkezdtem a kanalamat birizgálni. Szerencsére nem tartott sokáig, Evan hamarosan megérkezett és elfoglalta a helyét. 

- Jó étvágyat! - mondta anya. 

- Jó étvágyat! - visszhangoztuk apával. Evan szokás szerint ignorálta az illemet.

- Evan... - szólt rá apa.

- Hm? - kérdezte már teli szájjal. Egy jelentőségteljes pillantás apától, realizáció és egy amolyan "komolyan?" tekintet Evantől. Aztán lenyelte a falatot.

- Jó étvágyat... - morogta, mire apa csak fejcsóválva a tányérjára fordította a figyelmét. 

Innentől békésen fogyasztottuk az ebédet, csak anya törte meg a csendet olyan kérdésekkel, mint a "Minden megvan?", "Elraktad a fogkeféd?", "Pénztárca?", "Megvan a fésűd?", "Ugye, pakoltál pulcsit?" és társaik. 

Ebéd után anya meg elment elmosogatni, apa nekiállt bepakolni a kocsiba, Evan a Gameboy-át nyomkodta. Én pedig csak a ház előtt ücsörögve figyeltem, ahogy apa megpakolja a csomagtartót, majd rágyújt. Utáltam, hogy dohányzik és egyenesen gyűlöltem a cigifüst szagát. Sajnos azonban sose sikerült lebeszélnem, így letettem róla, hogy meggyőzzem. Hiába, senki se nyerhet meg minden csatát, így be kell érnem annyival, hogy nem fújja az arcomba a füstöt.