NANAKOROBI YAOKI

VI. From outside

"I see this life, like a swinging wine/Swing my heart across the line"
(OneRepublic-Counting Stars)

2012.04.06., péntek
Miura Naoki

Miura Naoki a tanév első történelemóráján (azaz pontosan két nappal ezelőtt) hallotta azt a kifejezést, hogy "kohéziós erő". Elsőre ötlete sem volt, mi lehet az, és szintén szólva a Wikipédia sem segített túl sokat, de most, ahogy látta, milyen hatással van a harmadéves fiú feltűnése a teremben, arra gondolt, talán valami ilyesmi lehet. Félreértés ne essék, a Kaede és Naoi közti szinte tapintható feszültség egy centit sem csökkent; a szervák és az ütések ugyanúgy vérre menően követték egymást – de mégis, mintha csak száztíz százalékon játszottak volna, amióta csak Oikawa-san ott áll Shinju mellett, árgus szemekkel figyelve a meccset.

Lévén nővére volt a Kōmorishi menedzsere kerek három évig, Naoki, amikor április elsején belépett az iskola kapuján, már mindent tudott a csapat jelenlegi tagjairól, amit csak játékosként tudni lehetett róluk – mi több, Touka jegyzeteinek köszönhetően partnercsapatukról, a Karasuno Kōkō-beli srácokról is egészen jelentős mennyiségű információval rendelkezett. Tisztában volt vele, milyen feladás a legjobb Asahinak; hogy Shinju a létező összes fajta blokkra képes; hogy Nishinoya önállóan kifejlesztett mozdulatai szinte utánozhatatlanok; és hogy Kaede feladó létére erősebben csap le, mint a center Hitomi. Ezen kívül a csapat életéről is tudott egyet s mást, pontosan emiatt kerekedtek ki a szemei, amikor a Seijoh (Touka hívta így mindig az Aoba Johsait, úgyhogy Naoki is ezt az elnevezést szokta meg) nagyra becsült és sokat emlegetett kapitánya csak úgy besétált az ajtón.

Touka, Hitomi és Shinju a kezdetektől fogva nagyon jóban voltak, az idősebbik Miura-lány mindig is sokkal jobban kijött két kouhai-ával, mint az évfolyamtársaival. Természetes tehát, hogy annak idején Touka az elsők közt tudta meg, mit művelt Oikawa, aztán (szigorú titoktartási eskü mellett természetesen) Naokinak is beszámolt róla. A lány ismeretlenül is rögtön megutálta Oikawát, most is legszívesebben nekiugrott volna – de úgy gondolta, Shinju itt az egyetlen, akinek joga van az ilyesmihez. És különben is, őt a még elsőévesnek is kegyetlenül alacsony termetével (alig volt százhatvan centi) biztos, hogy senki sem vette volna komolyan.

És ha már komolyság... Naoki elég nyögvenyelősen tudta bevallani még magának is, de úgy tűnt, Oikawa normális énje pusztán annyitól visszatért a legtöbbször otthonául szolgáló párhuzamos dimenzióból, hogy Shinju mellett állhat, megoszthatja vele az észrevételeit a játékról, néha-néha talán a lány karjához is hozzáér. Shinju pedig csodálatosan nyugodtan hagyja, mi több, a második szett közepe felé már nevetnek is együtt.

-Szép nyitás! – Akane ritkán hallott hangja térítette vissza Naokit a valóságba. Mondjuk, meg kell hagyni, volt is oka a kiabálásra: az újak szettpontnál jártak, ráadásul ez már a harmadik szett volt, és mivel az elsőt majdhogynem akadálytalanul megnyerték; és a másodiknál is csak azért kaptak ki, mert Akane volt hátul, és Kaede ugrószervájával az amúgy is kissé gyengén fogadó lány nem sok mindent tudott kezdeni...

Azok után, hogy miket produkált rögtön a játszma elején, Naoki egyáltalán nem lepődött meg, hogy a vörös hajú másodéves lány is ugrásból szervál. Mégis, valahányszor meghallotta az általa elütött labda hangját, megborzongott. Pályán kívül Naoi csupán egy egyszerű tizenéves diáklánynak tűnt, Naoki látta is valamelyik nap Yumival nevetgélni valamin a folyosón. Amikor azonban felvette a röpis cipőt és térdvédőt, olyasvalakivé változott, aki talán még a harmadéveseket is képes megtorpanásra kényszeríteni.

-Megvan! – kiáltotta Sakura, ahogy felugrott, hogy fogadja a nagyjából lecsapás-erősségű szervát. Naoki látta, hogy egy pillanatra elfintorodik az ujjait ért ütés miatt, de a labda akkor már Kaedénél volt, aki lélegzetelállító könnyedséggel adott fel az oldalt nekifutó Yuminak – a lány valahogy lenyűgözőnek találta, hogy a feladásai ennyi játék után is ilyen pontosak. Jó lecsapásnak ígérkezett, de Yuna már készen állt, és noha az ütés erejétől majdnem hanyatt esett, alkarjával gond nélkül küldte Akane felé a labdát. A szőke lány feladása még messze nem volt tökéletes, a labda már pörögve hagyta el a kezeit, és noha a passz kissé alacsonyra sikerült, Naoi ettől még ugyanúgy le tudta csapni az ellenkező térfélre, pont a Sakura, Kaede és Yumi alkotta háromszög mértani közepébe.