NANAKOROBI YAOKI

VIII. Some strange Crows

"Champions are born right now"
(Skillet-Finish Line)
2012.04.07., szombat
Okamoto Yuna

Minden normális ember minimum egy pillanatra meghökkent volna, ha épp az imént lett tanúja ellenfelei leghatásosabb támadásának; de Yuna az áhítatos borzongáson kívül semmit sem érzett, amikor a Hinata és Kageyama azt a fura gyorsat csinálták. Mi több, szíve szerint azonnal a pályára vetette volna magát, hogy megpróbálkozzon ennek a különös ütésnek a fogadásával – nem volt biztos benne, hogy egyáltalán bele tudna érni, de az elsőre teljesíthetetlennek látszó kihívások mindig is vonzották.

Úgyhogy részben ezért is keseredett el a leginkább, amikor a Karasunos újoncok válogatója után egyből rátértek a Shinju által már oly sokat emlegetett évfolyamos meccsre. A fiúk közti 3v3-at egyébként a Hinata, Kageyama, Tanaka-hármas nyerte; ami a fekete hajú feladó pontos passzait, Tanaka elemi erejű lecsapásait és Hinata teljességgel kiszámíthatatlan mozdulatait tekintve kicsit sem volt meglepő. Yuna szívből örült újdonsült barátja sikerének – oké, a másik csapatban álló csendes, zöld hajú sráccal semmi baja nem volt, Kageyamával pedig még egy szót sem váltott; ellenben Tsukishima még a meccs előtt, amikor Hinatával beszélgetett, csak úgy a semmiből letöpszlizte; szóval most őt nagyon utálta.

-Ez most komoly? – nézett körül enyhe kétségbeeséssel az arcán Hitomi, miután felálltak a csapatok (az első meccs az első- és a harmadévesek között zajlott le) – Összvissz négyen vagyunk?

-Miután Asahi nem hajlandó visszajönni, igen – sóhajtotta gondterhelten Daichi, aztán Shinjuhoz fordult, hogy mint csapatkapitány a csapatkapitánnyal vitassák meg ezt a helyzetet – Beforgással játsszanak?

-Hát, kizárásos alapon – vonta meg a vállát Yuna nővére, megigazítva fehér fejpántját a homlokán – Viszont a másodévesekből csinálhatnánk két csapatot, úgyis nyolcan vannak, és akkor csak az elsősöknél kéne forogni. Az úgy milyen?

-Tök jó – bólintott Daichi – Névsor szerint menjen, most nem akarom ilyesmivel húzni az időt.

-De emberek, könyörgöm, a hálót azért ugye nem akarjátok így hagyni? – mutatott Hitomi jelentőségteljesen az emlegetett segédeszközt tartó oszlopra – Megbeszéltük, hogy tíz centivel lejjebb állítjuk, ha mi is játszunk.

-Jó-jó, pillanat, megyek már – emelte fel a kezeit védekezően Suga, így szerencsére már nem hallotta a Kōmorishi másodkapitányának epés "Tuti, hogy direkt felejtették el" megjegyzését.

-Egy lány mindig legyen a pályán – amíg a nagyok tanácskoztak, a magát rangidősnek érző Kageyama is igyekezett összefogni a rögtönzött csapatot – Milyen poszton vagytok?

-Ő szélső ütő, én liberó – Akane nem úgy tűnt, mint aki egyáltalán meg akar szólalni ennyi vadidegen jelenlétében (mondjuk, pusztán a szótlan kisugárzásával is halálra ijesztette a negyedik, a lánynak egyelőre anonim elsőévest, aki az imént még tátott szájjal bámulta Kimikot), úgyhogy Yuna kénytelen volt aktivizálni magát – Bár ez most gondolom, nem sokat számít, ugyanúgy fogok leütni meg szerválni, mint mindenki más.

-Ha tudsz, részemről oké – hagyta rá Kageyama (nyilván ő is tisztában volt vele, hogy Yuna nővére a lánycsapat kapitánya, ergo vele nagyon nem kéne összeveszni), aztán Hinatához fordult, aki el volt ájulva tőle, hogy "Milyen menő már, olyan csapatban fogok játszani, ahol van liberó!" – Te meg ne ugorj alacsonyabbra, mint eddig, megértetted?

-És már itt is van a Pálya Királya, ismét – jegyezte meg gúnyosan Tsukishima, aki Yuna szerint a csillagocskás pólójában épp úgy nézett ki, mint egy túlságosan nagyra nőtt óvodás. Az egyetlen ok, amiért a lány ezt nem említette meg neki hangosan, az a hálónál álló létra tetején elhelyezkedő Kinoshita volt, aki a sípjába fújva (most Kiyoko és Naoki álltak a pontozótáblánál) jelezte, hogy kezdődik az első meccs. Akane minden további nélkül kilépett a pályáról, és Yuna első sorból nézhetett végig egy hamisítatlan erődemonstrációt a négy srác között; melynek végén szerencsétlen negyedik, ismeretlen fiú (ja, de tényleg, Yamaguchinak hívják, az előbb ki is volt írva) beletörődően kullogott le a pályáról. Yuna próbált telepatikusan üzenni Akanénak, hogy legalább valami minimális empátiát mutasson felé, de barátnője nem vette a lapot, neki pedig muszáj volt beállnia a rombuszalakzat hátsó csücskébe, mert Kinoshita újra a sípjába fújt, Daichi pedig hátradobta a labdát Shinjunak, hogy szerváljon.