NANAKOROBI YAOKI

XVI. A Toss to the Ace

"But if you close your eyes/Does it almost feel like/Nothing changed at all?"
(Bastille-Pompeii)

2012.04.20., péntek
Takinoue Sakura

-Nice kill!

Sakura még alig ért le a földre, máris felpattant újra, hogy lepacsizhasson Kaedével, aztán a hátulról felé siető Kimikoval is. A hét utolsó, Karasunóval közös edzésén az ütéseik irányítását gyakorolták – három a három elleni, ötpontos kis meccseket játszottak, szerválni és ütni is csak az ellenfél térfelének a hálóhoz közelebbi felére szabadott, a vonalon belülre. Kimiko, akárhogyan is igyekezett, mindig outot ütött, magának Sakurának viszont már-már irreálisan jól ment az amúgy közutálatnak örvendő feladat. Persze, az kétségkívül nagy motivációt jelentett, hogy a vesztes csapatnak (ez esetben Naritának, Daichinak és Yamaguchinak) egy kört kellett vetődnie a teremben. És a Karasuno terme azért még mindig klasszisokkal nagyobb volt, mint a sajátjuk, amit cirka tizenöt gyakorlattal körbe lehetett vetődni, ha jó lendülettel érkezett az ember.

-Otsukaresama! – lépett be az enyhén nyikorgó ajtón Takeda-sensei, nyomában egy magas, szőke, viszonylag izmosabb alakkal, akiben Sakura döbbenten ismerte fel a Sakanoshita morgolódó, ám aranyszívű boltosát – Hadd mutassam be a fiúk új edzőjét, Ukai-kunt!

Ukai?! Sakura még csak csodálkozni bírt, amikor Keiko elszáguldott mellette, hogy kicsit sem visszafogott visítással a férfi nyakába vetődjön.

-Tudtam, hogy elvállalod, Niisan!

-Örülök neki, mert én nem – motyogta a férfi látszólag kelletlenül, de Sakura, aki három báty közt nőtt fel, tudta, hogy csak a maradék méltóságát próbálja védeni két teljes csapatnyi középiskolás előtt.

-Most komolyan az Ukai-testvérek lesznek az edzőink? – Kaede olyan síri csendben került Sakura háta mögé, hogy ha nem lettek volna barátok már jó ideje, a lány minden bizonnyal hanyattesik ijedtében (így is sikerült megbotlania a saját lábában). Feladója összes reakciója egy halvány mosoly volt, amikor mellé lépett, ujjait végighúzta mostanra kissé zilált, szövegkiemelővel színezett tincsei között – Te jó ég, ha tudom, hogy ilyen epic pillanatok lesznek ma, legalább megfésülködöm.

Na, igen, a keddi hirtelen-váratlan edzőszerzés után nem bírták megállni, hogy rá ne keressenek Ukai Keiko nevére a neten. Komplett Wikipédia-oldal volt szentelve a nőnek, aki a válogatott valaha volt második legfiatalabb játékosaként vonult be a történelembe – már harmadéves korában szerződtették, az érettségi után három héttel vette fel először a piros mezt. A bejegyzés többnyire a képességeinek, pályafutásának volt szentelve, a családjánál viszont, néhány ismeretlen név között Sakura talált egy ismerőst. Ukai Ikkei (nagyapja). Az ajtón belépő férfi pedig ezek szerint nem más volt, mint a net által szintén emlegetett Ukai Keishin, Keiko két évvel idősebb bátyja.

-Milyen ellenfelekről beszél? – kapta fel a fejét Yuna, és erre a két másodéves is egyből visszatért a valóságba.

-A srácoknak lesz egy edzőmeccse ma délután – világosította fel a liberót Keiko, Sakura pedig magában jót nevetett azon, hogy ezt mintha a fiúk is csak most tudták volna meg – Kōmorishi, ki szavaz arra, hogy maradjunk nézni?

Sakura azonnal felcsapta a kezét, a mozdulatát csakhamar Akane, Yumi és Hitomi is követte (utóbbi, mondjuk, nem minden hátsó szándék nélkül – nyílt titok volt, mennyire szereti nézni Nishinoyát játék közben).

-Ne már, inkább gyakoroljunk! – fakadt ki tizedmásodpercre pontosan egyszerre Kaede és Kimiko. Természetesen ők ketten döbbentek le a legjobban, hogy mennyire egyezik a véleményük, és Sakura már épp kezdett reménykedni, hogy pár pillanatnyi hitetlen egymásra bámulás után amolyan animébe illő módon hirtelen kibékülnek, de legnagyobb sajnálatára ez még mindig a valóság volt. Amelyben Kaede egy fölöttébb nőietlen horkantással csapta fel a kezét márcsakazértis, míg Kimiko, arcán a teljes értetlenség jeleivel vont vállat, és ült ki a pálya szélére, nyújtani. Csakhamar társasága is akadt a mellé telepedő Yumi személyében, Sakura pedig elhatározta, hogy most már mindenképp beszélni fog Kaedével erről az egészről. Barátnője viselkedése már több volt, mint kínos, de ami még fontosabb, a csapat egységének is csak ártott vele. Arról nem is beszélve, hogy magának is.