Törékeny Szilánk || Pierre Gasly ff.

14. The Spanish date

• A spanyol randevú •

𝑨𝒖𝒓𝒐𝒓𝒂 𝑳𝒆𝒄𝒍𝒆𝒓𝒄

2022. Augusztus 22.

A GÉPEN nem voltak túlzottan sokan, én az ablaknál mellettem pedig Pierre ült mert felajánlotta, hogy megcseréljük. A srác másik oldalán pedig egy bácsi aludt.

Miután landoltunk Madridban és elfoglaltuk a szállásunk, Pierre azonnal belevetette magát a városnézés fogalmába.

– Szóval –álltam meg Pierre mellett a hotel előtt, miközben egy hatalmas térképet vizslattam amit a recepciós nő adott.

Azt hiszem nagyon hülyén nézhettünk ki, ugyanis Monacóhoz képest ezerszer melegebb volt így mindketten a szürke shortunkat, én egy lila spagttipántos toppot, Pierre pedig egy narancssárga pólót viselt. Mindkettőnk arcán vírított a napszemüveg, s a hajam copfban volt a fülledt meleg miatt.

– Egyszerűbb lenne a telefont használni –jelentette ki, de én ragaszkodtam a térképhez.

– Szerintem erre –indultam el jobbra, miközben Pierre bebökte, hogy;

– Arra –mutatott az ellenkező irányba, így totálisan elvesztünk.

– Jó, nézd meg a mobilodon –hajtottam össze a papírt, majd beledobtam a táskámba amiben az én telefonom és két palack víz volt, amit nem rég vettünk ki a hűtőből.

– Erre –fordult abba az irányba, amelyet említettem.

– Mondtam, látod én megmondtam! –magyaráztam neki, így elindultunk a katedrális felé.

Hazudnék ha azt mondanám érdekes volt a királyi palota, a katedrális, vagy bármi más aminél jártunk. Tiszteletben tartom a régi épületek fontosságát és a gyönyörűségük, de ettől függetlenül nem kötött le. A napfény pontja talán a délutni órákban kezdődött amikor egy múzemot látogattunk meg. Nem, még véletlenül sem festményeket és ókori maszatolt dolgokat kellene elképzelni, hanem a csillagokat.

Épp visszafelé indultunk amikor egy lány a kezembe nyomott egy lapot, pontosabban egy szórólapot. Egy kiállításról szólt, ami véltlenül; vagy nem véletlenül de a kezdés előtt értünk el éppen.

Pierre nem bírta, sőt kifejezetten azt hajtogatta, hogy ideje lenne már ledőlnünk de amikor beléptünk a hűvős, klímával elátott helységbe kissé lenyugodott.

– Tessék –nyomtam a kezébe a palackot, amit még egy óraval ezelőtt vettünk a főtéren brutális áron. De az árusok jól tudják a dolgot; dög melegben a víz életmentő.

Maga a kiállítás képekből állt, ahogyan a papíron olvashattam: az égboltot ábrázoló asztrotájképeket, s a távoli galaxisokat tekinhetik meg az idelátogatók.

Jó, ez sem volt egy élménytúra de nekem kifejezetten tetszett. Mielőtt még a végére értünk volna, egy idő bácsi szólított le bennünket.

– Jó napot –mosolygott ránk kedvesen, amire mindketten visszaköszöntünk. –, maga igazán szép teremtés. Igazán szerencsés lehet ezzel a lánnyal –utalta a szavait Pierrének.

– Az is vagyok –bólintotta el magát büszkén, majd átkarolt.

– Épp ezért egy igyenes élményre tehetnek szert, de így négy szem közt –fordult a srác felé –, ígérje meg, hogy vesz ennek a lánynak egy virágot.

Pierre kuncogással reagálta le, de mindhárman tudtuk, hogy hallottam a bácsi mondatát.

– Na menjen gyorsan –hesegetett be minket a kétszárnyas ajtón amit becsapott mögöttünk így elég sötét lett. Csak a nyílászáró alatt szűrödőtt be egy kis fény.