Törékeny Szilánk || Pierre Gasly ff.

8. Fragility

• Törékenység •

𝑨𝒖𝒓𝒐𝒓𝒂 𝑳𝒆𝒄𝒍𝒆𝒓𝒄

2022. Augusztus 3.

AZ ÉLET NÉHA túl igazságtalan ahhoz, hogy elhiggyük a keserű valóságot. Eleinte minden rügyez,  ám egy pillanat alatt elhervadnak és lehullanak a virágok.

Ennyi volt.
Annyi a bajnokságnak, annyi a címnek.
Vége.
Valaha tényleg elhittük, hogy mindez sikerül?
Teljesmértékben.
Bíztunk benne és ő is magában, mindent megtett és tudom sikerült volna neki.

A forma-1 a gyorsasgról szól. Pár másodperc és lőttek a versenyednek, akár egy rossz gumi csere. Csak ezekből a bakikból sok volt, túl sok.

– El sem hittem eskü, fura volt az egész –kezdett Rob valami sztoriba miközben rengeteg decibellel üvöltött a zene. Pár táncoló lányba is belebotlottam, végül pedig kerti konyhába kötöttem ki. A sötét miatt azonnal a kapcsoló felé nyúltam, ám a helyiségben sötétség uralkodott továbbra is. Végül erősebben megnyomtam a bevonatot, így némi fény kerítette be a helységet. Leültem a székek egyikére, majd a poros vázának döntöttem a mobilom, és tárcsáztam Julanet.

Szörnyen éreztem magam, mert ez a "nyári szünet van végre" buli nekem nem túl nagy felhajtás és annak ellenére, hogy néha kitombolom magam valami partin most kicsit sem úgy éreztem legbelül, hogy szükségem lenne rá. Inkább megnéztem volna egy sorozatot egy tál pattogatott kukorica mellett, de erről hamar lebeszélt Charles. Szerinte kikapcsolódásra van szükségem valamely szinten, hát vannak kivetéseim ez ellen.

– Zavarlak? –kérdeztem azonnal.

– Sosem zavarsz! Minden rendben veled? –érdeklődött, ahogyan láttam otthon volt.

– Figyelj, nagyon sajnálom az utóbbi időt. Hazudnék ha azt mondanám egy szabad percem sem volt, hogy felhívjalak de –akadtam meg egy pillanatra – de tudom ezzel semmit nem oldok meg és biztos jól vagy, jársz valakivel és a barátaiddal lógsz, de abban is hazudnék ha azt mondanám mennyire fura még azóta is meggyes süti nélkül, és nélkületek indítani a napot. Jó, ez orbitálisan nyálas volt. Jézusom –nevettem fel kínomban, miközben vártam a lány reakcióját.

– Mondd csak ki –mosolygott rám mint egy vadalma.

– Jó, hiányzik a fejed –forgattam meg a szemeim. Tényleg így volt.

– Ez az, megszültünk! Várj ezt újra mondod, hogy felvegyem? –nevetett fel szórakozottan. – Nekem is hiányzol!

– Na és, hogy vagy mostanság?

– Köszi, meg vagyok. Megismerkedtem egy sráccal, szóval alakuló dolog van köztünk. Mariposa is rendben van. És veled mi újság? Milyen otthon?

– Jónak jó, de semmi. Néha unom magam –fejtettem ki röviden.

– De jól vagy? Kissé letörtnek tűnsz –vett jobban szemügyre a lány.

– Persze, csak kissé fáradt vagyok szóval ledőlnék de –haraptam el a mondat végét. – mindegy, nem fontos.

– Valami összeröffenés van, ugye?

– Fején találtad a szöget, de nem fontos és –feleltem, azonban zajt hallottam meg kintről így kinéztem, de mivel kint is már sötét volt, nem jártam sikerrel.