Törékeny Szilánk || Pierre Gasly ff.

11. I want you

• Akarlak •

𝑨𝒖𝒓𝒐𝒓𝒂 𝑳𝒆𝒄𝒍𝒆𝒓𝒄

2022. Augusztus 16.

KÁR TAGADNI, hogy totálisan beleestem Pierre személyébe. Nem vagyok pisis ahhoz, hogy eldöntesem, tehát a vélemenyem egyértelmű.

Próbáltam kerülni minden pillanatban, de még az álmaimban is gyötört a kép.

Már csak négy nap van hátra Ibizán, és utazunk haza. És mennyivel másabb lett volna, ha el sem jön! Maradt volna Gigivel Görögországban.

Hirtelen felébredtem. A szívem hevesen dobogott és nyakig levoltam izzadva.

Mivel aludni is féltem, átvettem a pólóm, felvettem egy leggingset és úgy döntöttem futni megyek. Kiment az álom a szememből, de durván.

– Jó reggelt –hallottam meg egy hangot. –, vagyis jó hajnalt.

A fülem mellett elhagyva a mondatot töltöttem magamnak egy pohár vizet és a telefonomon elindítva a zenét kiléptem a lehült időbe.

Nem megyem vissza, nemár Aurora!

– Aurora! –kiáltotta mögöttem Pierre. – Még megfázol.

– Kösz, de nem kell a pátyolgatásod –toltam felé a pulcsiját, amiből áradt az ő illata.

– Elmondanád mégis mi a franc bajod van? –érdeklődött miközben szó nélkül felvettem a pulcsiját, mert a szőr is felállt a kezemen.

Ne ájulj el Aurora, csak egy kis illat.

– Kérdezd meg a barátnődet Görögországból, aztán másnap ne csókolgass a szobád közepén! – Tudtam, hogy érti a célzást.

Otthagyva őt órákon keresztül kocogtam és sétáltam, de azonnal megbántam amiért nem volt nálam a kulacsom.

A nap már javában fent volt, egy szikla szélére sikerült leülnöm, ahonnan remek képeket lőttem. Hátradőlve csodáltam az eget, és elgondolkodtam az életemen.

Lucca egy dolog volt, traumaként éltem meg és visszagondolni is szörnyű az évekre. De nem tudom visszacsinálni, talán így kellett lennie.

– Megtaláltalak –sóhajt fel mögöttem valaki. Nem hiszem el!

Szinte sprintbe menekültem a helyzet elől, nem akartam vele beszélni azok után.

Hát, sikertelenül. Ki gondolta volna.

– Állj meg –szorította meg a felkarom.

– Pierre, nem akarok veled beszélni, és ne szorongass mert fáj –sziszegtem, mire elengedett. Pierre nem ő, nem bánt.

– Aurora, félreérted én –kezdte azonnal.

– Minden bocsánatkérő szöveg így néz ki, egyszerűen felejtsük el egymást. Eddig is megvoltunk egymás nélkül, most is megleszünk –vágtam a szavaiba, igazából fájt kimondani de talán így volt a legjobb.