• Kanadai meglepetés •
𝑨𝒖𝒓𝒐𝒓𝒂 𝑳𝒆𝒄𝒍𝒆𝒓𝒄
2021. Október 13.
KIHÚZTAM A KABÁTOM ZSEBÉBŐL az egyik kézfejem, majd a helyiség kilincsét lenyomva léptem be a melegbe. A hangzavar azonnal megcsapta a fülem és hamar észrevettem, hogy Davi és Julane már a pultban üldögéltek. Jul amint észrevett hatalmasat intett én pedig mosolyogva sétáltam feléjük.
– Megérkezett az álomszuszék is –szólt Davi kuncogva.
– Ha ha, nagyon vicces vagy –ironizáltam összehúzott szemekkel miközben ásítanom kellett egyet.
– Menj nyugodtan reggelizz, van sajttorta és meggyes süti –ajánlotta fel Jul, amire hálásan néztem rá.
– Biztosan nem gond?
– Dehogy –felelték egyszerre, majd a raktár felé vettem az irányt ahol lekaptam a kabátom és helyette felkötöttem a kötényem.
Az óminózus este után realizáltam, mennyire nem akarok tovább Monacóban maradni. Bekerültem a médiába és hetekig rólam szóltak különböző cikkek, miszerint Charles Leclerc húgát mentők vitték el Monaco legőrültebb szórakozóhelyéről. Tényleg így volt, de nem úgy ahogyan az újságírok gondolták.
Szerencsére viszonylag hamar bejutott az agyamba a költözés gondolata így miután kiengedtek a korházból, rá nyolc napra el is költöztem Kanadába. Jó messze tőlük.
Lethbridge egy kis város Alberta tartományában, de mégis oly különleges. Nem szerettem volna nagyvárosba költözni és itt jó áron találtam egy kis albérletet. Kérdéses volt milyen lesz a családom nélkül, de miután leszálltam a gépről az leírhatatlan érzés volt.
Úgy éreztem szabad vagyok, más levegő és semmi "te vagy az az Aurora!" beszólások. Hetekig tényleg csodás volt minden, akkor kerültem ide, ahol azóta is dolgozom. Egy apró cukrászda és kávézó egyben. Nagyon aranyos hely és gyönyörűen van berendezve, a főnököm is elég kedves típus és a két munkatársam is odasorolható.
Lassan egy éve vagyok Kanadában de se anyuval, Charlesszal, se senkivel sem találkoztam. Pedig sokszor ajánlották fel, hogy eljönnek mert tudják, hogy én nem akarok Monacóba menni egy ideig, de ezeket visszautasítottam. Kezdek egyenesbe térni, ezért is nem akarok velük találkozni mert tudom, hogy onnan nincs visszaút. Visszaköltöznék, mert nem bírnám újra nélkülük. Így is óriási a távolság ami köztünk van.
De rájöttem valamire; nem a múltad határoz meg, de a jövőd igen.
Lethbridge imádni való város, kedves és tiszteletes emberekkel. A kávezó pedig a város szélén van, de ettől függetlenül hatalmas bevételnek örvendezünk. A fizetésből pont kijövök ahogyan kell, igaz teljesen egyedül vagyok szinte Jul és Davi kivételével. Ők is megjárták velem a poklot eleinte, mert hónapokon át cipeltem magammal a Monacóban történteket és meg is mondtam nekik, hogy attól mert munkatársak vagyunk nem kell puszipajtásoknak lennünk. Nem tudnak rólam semmit, mert nem beszéltem róla, ők nem faggatnak de ez így van jól.
A családommal gyakran beszélek és ez tényleg sokat segít, de néha megfordul az agyamban, hogy van-e értelme annak amit csinálok csupán amiatt ami történt?
Charles volt ma az ébresztőm, ezért is nem késtem el. Ha nem hívott volna órákig, elaludtam volna. Ennek valószínűleg az az oka, hogy előző este hajnalig olvastam egy könyvet amit nem tudtam letenni. Charles anyuékkal utazott repülőn ahogyan hallottam, de elmagyarázták, hogy a Török Nagydíjról tartanak hazafelé, mert anyu és Lorenzo elkísérte a srácokat. De egyetlen mondat azóta is motoszkál a fejemben, amikor azt mondta Arthur, hogy már csak én hiányzom onnan.
ESTÁS LEYENDO
Törékeny Szilánk || Pierre Gasly ff.
FanficAurora Leclerc egy borzalmas időszak után teljesen eltűnik a médiákból, a száguldó cirkuszból és elköltözik messze a szülőföldjétől. Látszólag teljesen normális dolognak tűnik, de a lány képtelen megbírkózni a legszörnyűbb gondolataival, és a szeret...