Törékeny Szilánk || Pierre Gasly ff.

10. The first moment

• Az első pillanat •

𝑨𝒖𝒓𝒐𝒓𝒂 𝑳𝒆𝒄𝒍𝒆𝒓𝒄

2022. Augusztus 14.

REGGEL ISZONYATOS fejfájassal keltem és amint kipattantam az ágyból, minden eszembe jutott a tegnapról. Sorra jutottak az elmémhez a gondolatok, amik legfőképpen Pierréhez kötődtek.

Felmásztam a nyakába, táncoltam vele és megcsókoltam... várjunk mi? Nem, az nem lehet. Biztosan nem!

– Pierrét nem láttátok? –szaladtam le a nappaliba ahol csupán Charlotte volt.

– Elment a boltba. Valami baj van? –kérdezte tőlem a lány.

– Tegnap nála hagytam a karkötőm –fejtettem ki egy orbitális hazugságot.

– Á, értem –mosolygott kedvesen. – kávét?

– Elfogadom, köszönöm. Nincs esetleg valami gyógyszered? Szét megy a fejem –vágtam le magam a kanapéra.

– De, persze! Néznél addig a reggelire? Még odaég –pillantott a háta mögé.

– Aha –bólintottam miközben a dohányzóasztalra feküdtem az álmosságtól. Ó a kávém! És a reggeli!

Esteledett. Ennek ellenére az egész napom a szobám falai között töltöttem, és csak a teraszig, a mosdóig és a konyháig botorkáltam ki.

Vártam. Pierrére. Sőt, meg is üzentem Charlesszal; ha találkozik vele azonnal mondja meg, de nem jött. Egész nap nem láttam, és még emiatt a tengerpartra sem mentem le.

Végül tíz felé átlépkedtem Pierre szobájába ahol csupa sötétség volt. Meg akartam vele beszélni, végtére is nem normális ha egy csók után így eltűnik az ember.

– Az Isten szerelmére is, Pierre! –pattantam fel azonnal az ágyából hulla fáradtan.

– Mi a baj? –nézett rám kétségbeesetten majd a földre dobta a törülközőjét.

– Beszélni akartam veled reggel óta, és Charlesszal is üzenek te meg arra nem méltatsz, tényleg? Az egész kibaszott nap rád vártam, baszki már –csattantam fel, de még mielőtt elhagyhattam volna a szobát az ajtó elé állt. Ez a pozícíó pár pillanaton belül megváltozott, amikor a kezeivel átkarolva az ajtónak nyomott.

– Én azt hittem te kerülsz engem! És Charles egyáltalán nem szólt.

– Tegnap –kezdtem bele.

– Mi volt tegnap?

– Hagynád, hogy befejezzem?

Szemei szikrát szórtak, mégis a szívem hevesen vert. Az erős karjai még mindig a vállamon pihentek, érintése megnyugtatott de mégis megbabonázott ahogyan az égszínkék szemeivel engem fürkészett, csak engem. A borostás arca pedig vonzóvá tette.

– Tegnap megcsókóltál?

Egy pillanatra lefagyott, kezei elengedtek engem és megkönnyebbülten sóhajtottam fel.

– Reggel felkeltem és eszembe jutott ahogy táncoltunk aztán egy csók... nem akartam kilépni amíg nem tisztázom veled, mert csak te lehettél volna –suttogtam.

Oké, ennél gázabb helyzet nincs. Atya ég.

A fejem lángvörös lehetett, mert nyíltan kimondtam, hogy én csak vele csókolóznék.

– Cuki, hogy megegyezik az arcod egy paradicsom színével –cukkolt amire azon agyaltam mivel vághatnék vissza. Oldalra léptem, hogy kilépjek Pierre elől, amire ő követett végül a tenyerével megtámaszkodott a falnál én pedig sóhajtva dőltem hátra, ahol kattant a villanykapcsoló.