Szerepjátékaim

5.2

Kuvira terve befuccsolt, a Föld Királyság nem lett olyan egységes, mint régi nagy pompájában, de szabadabb lett, mint valaha. A termelés beindult, a legkisebb faluk is fejlődésnek indultak és mindez a fiatal herceg érdeme, akinek bár még sok tanulnivalója van még hátra, összeszedte magát és egyre ügyesebb és ügyesebb. Makot szerencsére visszaengedték pozíciójába, Korra és Asami pedig nyaralni indultak, már lassan egy hónapja nem tértek vissza Republic Citybe. És azóta újra elszabadultak a dolgok a városban. 

 Mióta a pro bending aréna lecsengett az emberek között, az illegális harcok egyre nagyobb kedvnek örvendenek. Mindenki tud róluk, ezek nem csak szokásos városi legendák, de soha senki nem látott még egyet, legalábbis a rendőrök közül. Már jó pár hete hívogatják a főkapitányságot, hogy mintha ezen meg azon a környéken furcsa mozgást láttak volna, de valahányszor kimentek oda a biztosok, semmit se találtak. 

 Maga a harcokkal, rendezvényekkel nem is lenne baj, de amit magával hoz, az a veszélyes. Az ilyen dolgok vonzzák a rossz fiúkat, a maffiákat, a csalókat, mindenkit igazából. Csak az isten tudhatja mik folynak zárt ajtók mögött.

========

Mikor Kannori-val Republic Citybe költöztünk minden zavaros volt. Eleinte nem volt biztonságos, hogy hajlítók vagyunk, majd utána az csak hallgattuk hogy az új avatar Korra mennyi mindent meg tesz. Mindezen idők alatt én az akadémián tanultam, hogy később a rendőrségnél legyek. Hátrányt jelentett, hogy nem föld vagy fém hajlító vagyok, de sikerült. 

 Mire végre bekerültem egyszerű kadétnak tettek be így, én mint egy átlag ember csak járőröztem és a város apróbb bajait hárítottuk el. A Kuvira incidens óta viszont lehalt a helyzet, az illegális harcok bejelentése az egyetlen dolog ami történik, de mindig ugyan az. Semmi. Se nyoma, se jele. Még akkor sem ha esetleg éjszaka mennénk. 

 - Megőrülök! - társam hátra hajtva fejét a székben morgolódott míg én csak a tollamat forgattam ujjaim közt. Leginkább amit hajlíthatok, az a tinta és itt kifújt. - Morram, miért nem akar senki, semmit rosszul csinálni...

- Mert a béke jó és az embereknek nincs okok rá. - forgattam szemeimet mielőtt visszahajoltam a papír fölé. Elkértem az infókat, helyszín jelentéseket, de semmilyen kapcsolat nem jelent meg. Nem tudtam kötni hol lehetnek ezek a harcok. - Meg amúgy is, ha bent vagyunk az a baj, ha kint járőrözünk az a baj. Neked volt már valami, ami jó? 

- Mondjuk, mikor rosszfiúkkal kellett verekedni? - igaz, nekem is hiányzott egy kicsit a harc. Odahaza északon, ha már nem is kellett harcra készülni, ugyan úgy megtanultunk küzdeni, s egymás közt párbajoztunk. 

Hagyott ment le a nap úgy mentünk átöltözni, hiszen kivételesen, mi vagyunk az éjszakai járőrzésen. Alig hogy elkészültünk kaptunk egy telefont megint a harcokkal kapcsolatban. Most a város déli részere szólt az egyik sikátornál, ahol egy hölgy több embert is látott gyülekezni. Beülve az autóba indultunk meg, s míg társam igazán lelkesen felkészült én valahogy nem számítottam sokra.

========

Mindig ugyanaz a helyzet. A járőrök kimennek a pontos címre, de semmi. Se egy szélfújás, se egy üvöltözés az egyik házból. Szinte már túlságosan is csend van az úgynevezett "tetthelyen". Már lassan annyira minden tökéletes, hogy az ember azt hiszi egy csapdába vezetett, de eddig senki se támadt még a rendőrökre. Legalábbis ezeknél a helyszíneléseknél. 

Morram társa kicsit gyorsabban vezetett, mint általában, valószínűleg izgatott volt az újabb hívás miatt, de semmi. Amint kiértek és leparkoltak, megint semmit se találtak. Pedig még a környező utcákat is megnézték.