Szerepjátékaim

2.9

Akio
-ez csak az apámé - helyesbítettem ki -és hát persze az új feleségé - megfogtam kezét és a szobánk fele kezdtem el vezetni. Olyan ez mint egy labirintus..

Naoki
-oh..n-neharagudj, nem akartalak ezzel megbántani.
hajtottam le fejemet, majd követtem ebben a hatalmas "káoszban".

Akio
-nem bántottal meg - mosolyogtam. Nagy nehezen megtaláltuk szobánkat, amiben persze egy francia ágy volt.

Naoki
-háát... sajnos kénytelenek leszünk egy ágyban aludni, egymás mellett.
vakargattam tarkómat mintha zavarban lennék, de persze egyből perverz vigyorra váltott szám és neki estem szerelmemnek. hátra löktem a hatalmas ágyon, kezeit össze kulcsolva feje fölé nyomtam és nyakát kezdtem el szívogatni, hogy megmutassam 'Akio csak is az enyém.'

>>én<<
D: mintha nem is láttam volna semmit leraktam cuccaikat, majd bezártam az ajtót. Fiatalok...

A: hevesen kapkodtam a levegőt, miközben hátamat ívbe feszítettem. -ne legyél durva, kérlek- még a végén nem tudnék járni.

Naoki
-van még időnk egy menetre?
markoltam bele fenekébe, amivel elértem azt hogy feljebb tolja csípőjét és össze érintsük ágyékunkat. a jól eső érzéstől akaratlanul is felmordultam.

Akio
-nem hiszem.. - fordítottam el fejem egy pírrel az arcomon.

Naoki
a negatív hírtől legörbült szám sarka és bele haraptam nyakába. hah.. mintha velem ki lehetne szúrni.  fölé tornyosultam és mélyen szemeibe nézve perverzül vigyorogtam csak.

>>én<<
A: -nem.. azt verd ki a fejedből- ismerem a nézését és valószínüleg nincs idönk. -majd este- borzoltam össze haját.

D: szólnom kéne, hogy az apja látni akarja, de mivan ha bekopogok és pont rossz lesz az időzítés? Nem hiszem, hogy a fiatal ember barátja ezt jó szemmel nézné.. aish, kénytelenül is bekpogtam.
-Fiatal úr. Mélységesen sajnálom ha meg zavartam valamit, de az apja kívánja őt látni- szóltam be nekik

Naoki
a hirtelen hangra hátra fordultam és az ajtó irányába kezdtem el morogni szemfogaimat villogtatva, hát elég merész dolog volt ez tőlem. mikor megpillantottam a kedves arcú komornyikot, csillapodott viselkedésem és kikotortam magam alól szegény fiút, mert őt közbe magam alá nyomtam védelmezőül. megigazítottam szerelmemen a ruhákat, majd mellé ültem az ágyra és "farok csóválva" figyeltem az idős bácsit.

>>én<<
D: kicsit megszeppenve néztem rájuk. Szóval egy védelmező fajta.. szóval ezért kedveli ennyire a fiatal úr.

A: - Köszi Daniel -mosolyogtam, majd felálltam és kifele indultam az ajtón. Persze amikor kifordultam megvártam Naot.

Naoki
egy kisebb pírrel az arcomon vonultam mögötte és becsuktam magam után az ajtót. követtem a fiút, hogy még is hova mehetünk.

>>én<<
A: Bíztam abban, hogy apa nem fog összetűzésbe kerülni Naoval. Az lenne a legrosszabb..

M: éppen az esküvői ruhákat próbáltuk fel kedvesemmel, Elizabeth-el, amikor megláttam fiamat. Amikor közelebb lépett megpróbáltam egy mosolyt erőltetni az arcomra.
-Good evening, my son - köszöntem neki

A: -Szia Michael - válaszoltam neki japánul.

M: -Hogy beszélsz velem te faragatlan kölyök? - förmedtem rá

A: -elnézésedet kérem. - meghajoltam előtte -Boldogságban telő jó napot kívánok édesapám - pfuu.. de utálok így beszélni vele, ez miért jó neki?