Szerepjátékaim

5.6

Morram sóhajtva etette meg az állatokat míg Kannori mosolyogva ment el az anyjával. A fiú minden értelemben unatkozott északon. Hiába edzett, hiába gyakorolt és segített a többieknek unatkozott. Elkezdte tanítani a fiatalokat, de egyikben sem látott olyan tüzet, ami miatt bármilyen izgalmat érzett volna. 

Visszavágyott a városba, a rendőrségre. Visszaakart menni, és sokszor kapta magát azon, hogy a kikötőt bámulja míg a szarvasleopárd bökdösni nem kezdte szarvával jelezvén hogy éhes.

- Tudom tudom... - motyogta míg megette az állatot. Sóhajtva ment vissza a házba ahol minden ugyan olyan volt mint máskor. Belépve szobájába kereste elő kis dobozt melyben rendőr ruhája volt. Kiemelve azt szemezett vele egy ideig, de csak ugyanúgy visszahelyezte a dobozba azt pedig eltette a szekrény aljába. Lenézve régi képre tartotta kezeiben, Gregory-val való első találkozás mikor az első nagy ügyük után elmentek italozni. Mosolyogva gondolt vissza az öregre. 

- Tudod, ha ennyire hiányzik akkor visszakéne menned. - megugorva ejtette el a képet és megfordulva nézett anyósára.

- Zo! Nem is hallottam hogy bejöttél... - vakarta tarkóját. - Visszamenni? Hova a városba? Ugyan Kannori nem örülne neki! Sőt annyira ellenezte, hogy a gondolat, hogy hazajöjjünk... 

- A lányom makacs. Tudom, az én vérem. - az idős hölgy nevetett. - De hazaköltöztetni titeket mert ideje meg házasodnotok. Bugyuta szokás! - rosszallóan rázta a fejét. - Morram, ha igazán szereted a várost akkor el kell neki mondanod. Megfogja érteni.

- Jha igen, én is ebben reménykedem de... Kannori, nem olyan egyszerű, mint gondolod. Már bocsánat. - sóhajtva foglalt helyet az ágyon. 

- Morram, az utolsó komp mindjárt indul a városba. Tedd a nyerget Tarre-ra és menj. - mondta egy erősebb tónussal. - Kannori pedig megfogja érteni.

Keze ökölbe szorult majd felállva ment ki az állatához előkeresve annak nyergét ült a hátára, s szinte sebesen igyekezett a kikötő felé. Felugorva a hajóra az utolsó pillanatban vigyorogva nézett maga után tüdeje égett ahogy nézte távolodó otthonát, és szinte hallotta jegyese mérges sikolyát. 

 --- 

Megérkezve Republic City-be Morram megszabadult nagy kabátjától és egyszerű ruhájában szippantotta be a levegőt. Lábait kapkodva futott végig az utcákon és utakon több ember is rákiabált vagy dudált, de ő csak gyermekded módon kért elnézést egy fogas mosoly mellett. 

A parkon keresztül beleidomított pár gyerek szórakozásába, majd mikor a rendőrség rászólva ment utána kikerülve vigyorgott.

- Bocs fiúk, de nincs kedvem még visszamenni! - kiabálta ahogy egy kevés jégen csúszva zihált míg pulzusa az egekbe szökött. A kadétok elcsúszva és sokkan konstanstálták ki is az illető. A rádión szólva tettek jelentést a kapitányságra.

========

Gregory nem hitt a fülének, amikor megkapta a hívást régi partneréről. A járőrök kérdezték, hogy mit csináljanak, de a földidomár csak hagyta, hadd élvezze ki magát. Majd személyesen elmegy vele találkozni. Gondolta, hogy nem csak egy napra szabadult ki Kannori karmai közül, úgyhogy ráérnek most vele foglalkozni. 

- Ez az utolsó nap... egyáltalán miért jöttem ide?! AHHH!! - Kazuo össze volt zavarodva. Tudta, hogy hülyeség, amit csinál, hogy minden nap kijött a házukhoz, legalábbis remélte, hogy ez az ő házuk, és várta, hátha feltűnik a vízidomár. Még a nevét se tudta, de egyszerűen nem tudta a fejéből kiverni azt a pillanatot, amikor a kihallgatáson azt, mondta, hogy csak elpocsékolja a tehetségét. Nem hitt neki, mégis szíven ütötte.