Szerepjátékaim

5.8

Reggel az első hangra szinte megugrott székében. Karikás szemekkel ásított és egy félmosollyal látta, hogy lényegében az utolsó papíron feküdt ki. Megírva azt nyújtózkodott mielőtt bevitte volba főnökének irodájába. 

Egy kis üzenetet hagyva írta meg, hogy elment enni és egy kisebb apartmant keresni, de az esti műszakra vissza ér. Ez volt a terv amihez igyekezte magát tartani.

A közeli kávézóban megreggelizve ébresztette föl magát annyira, hogy utána egy nyugodtabb környék mentén bérelt egy kisebb házat. Volt benne egy fürdő, kettő szoba, meg a nappaliba a konyhával egybe nyitva és étkező asztal. Drágának sem számított. 

Nyakát masszírozva pillantott a hiányosan bútorozott ház órájára. Még van egy kis ideje munka előtt. Vásárolnia kéne, de inkább csak megváltoztatva viseletét igyekezett vissza Kazuo lakhelyéhez. Vagyis amennyire emlékezett.

A környék ismerős volt, de valahogy mindig elbizonytalanodott mikor az emberek megbámulták. 

- Gyerünk Morram ennél nagyobb hülyeséget is csináltál már. - mély levegőt véve ment a másodikra és félve bekopogott. Csak remélni tudta, hogy jóra emlékezik és hogy a fiú otthon van e, ha igen akkor életének következő pillatanai lesznek a legérdekesebbek. Ha nem, akkor még kínosabban fogja érezni magát.

Nem volt hozzászokva a kezdeményezéshez semmi terén, semmi személyes terén. Kannori akart összeköltözni, ő a városban kívánt élni szóval lett egy kompromisszum. Nem tudta mikor veszhetett el a szerelmi varázs a kettejük között, de az hogy eljött vissza. Nem töltöttel bánattal inkább örült.

========

Kazuo megunva a várakozást rótta az utcákat, remélve, hogy vagy Morramba vagy valami izgalmas dologba fog belefutni, de az esti órákban már csendes volt a város. Miért akarja ennyire látni Morramot? Alig ismerik egymást, ő egy rendőr, Kazuo pedig egy bűnöző, nem szabadna találkozniuk, sőt együtt aludniuk vagy a másikra gondolniuk, de egyszerűen nem tudta megállni.

Kazuo annyira belemerült a gondolataiba, hogy meg se hallotta, hogy valaki követte. Pedig ezekre igazán ki volt éleződve a füle és figyelme. Egyedül akkor vette észre a lépteket, amikor már szinte mögülle hallotta őket. Riadtan megfordulva tűnt fel egy ismerős arc.
- F... főnök. - Főnökével nem gyakran találkozott, de ha mégis, akkor is csak két dolog miatt. Vagy a meccsek vagy szex miatt. És mivel a meccseknek vége szakadt, aminek valószínűleg nagyon nem örült, maradt a másik opció. Hacsak nem egy teljesen más dolog miatt futottak össze.
- Én akartam szólni... hogy a rendőrök megtaláltak minket... csak... nem tudtam hogyan érjelek el... - Kazuo régebben tisztelte és apjaként tekintett Rakarora, de most már leginkább csak félt tőle. Kazuo szinte olyan volt neki, mint a jobb keze, így a bajt és balhét is neki kellett elvinnie.

========

- Oh igen, tudom én... - egy "kedves" mosollyal tette kezét Kazuo vállára, finoman perzselte azt a tűzzel amíg a fiú fel nem szisszent. - De ettől függetlenül tartozásod van kölyök. - füléhez hajolva kezdett el suttogni. - És azt hallottam a zsarukkal lógsz. - kezével Kazuo arcára simítva fogta meg azt elemezve azt, forgatta mintha valami tárgyat vizsgálna.

Nem szívesen bántotta ő komolyabban a játékszereit, főleg nem Kazuo-t. Rakao a maga módján imádott vele szórakozni, nem tudta, hogy a törékeny alakja, vagy benne lévő tehetség esetleg a rémület miatt, ami néha megjelent szemeiben.

Mikor először találkoztak ugyan úgy kezelte mint bármelyik másik emberét. Mielőtt bizalmasként tekintett a fiúra sokszor vette szemügyre, s sokan csak emiatt nem mertek Kazuo-val szemben tenni bármit ia.