Szerepjátékaim

1.3

Kuroo
a nap sugaraira ébredtem. olyan jó érzés volt így kelni, nyugodt volt minden. szerencsére megtudtam magaménak tudhatom ezt a szép kis pecót ugyanis gyönyörű a kilátás hátul. egy hatalmas erdőre nyílnak a hátsó ablakok. elöl pedig látom az utcát ami úgy szintén hangulatos. a tegnapi nap katasztrófa volt, pontosabban csak az a része mikor Kenma magamra hagyott.
nagyot szippantottam a kora reggeli friss levegőből majd lecsoszogtam a konyhába kávét csinálni. mikor megittam a frissítő italt felöltöztem és elindultam suliba. az oda vezető utam elég unalmasan telt Kenma nélkül, de ezt az érzést pótolni tudta a csodás idő.
túléltem az óráimat, hurrá mehetek edzésre nulla lelki erővel. Kenmát egésznap nem láttam. még az osztálytársai se látták úgyhogy arra gondoltam hogy nem jött be egyáltalán a tegnap miatt.

Kenma
Ablakomon keresztül besütött a reggeli nap. Kómás fejjel felültem ágyamban. Ránéztem a falamon lévő órára. 3 óra.. úgy hiszem egy kicsit sokat aludtam. Már rég edzésen kéne lennem. De nincs se lelki se testi erőm arra hogy bemenjek. Óvatosan felálltam vagyis csak akartam volna, mert összerogytam. Nem érzem a fenekem, sem lábamat.. olyan mintha Kuroo tagja még mindig a fenekembe lenne... istenem az a vad barom. Nagy nehezen kievickèltem konyhámban ahol találtam egy tonhal konzervet. Kerestem egy hozzáillő felnyítót és kinyitottam. Nem volt a legjobb íze, de a semminél több volt. Egész nap csak arra tudtam gondolni,hogy ezek után hogyan fogunk viselkedni a suliban, edzésen vagy akár meccsen is. Nem hiszem hogy ezek után visszatudnánk menni arra az időre ahol ez mind meg sem történt. Az emlékek megint kezdik elsötétiteni az agyamat. Gyorsan felkaptam valami ruhát a pizsi helyett és egy lenge pulcsit magamra vettem, s elindultam a közeli parkba egyet sétálni.

Fel és alá járkáltam a viszonylag nagy parkban. Próbáltam fejemből kiűzni a rossz gondolatokat. Egy kisebb tavacska melletti padra leültem és elkezdtem magam süttetni.