Szerepjátékaim

3.5

Meglepődve néztem az ajtóra

-Z..Zhen?! Te mit keresel itt? - pedig azt hittem, hogy megszabadultam tőle. De.. még mindig olyan szép..

》《

Zhen

- Shh...még meghallanak! - fogtam le száját. - Gyere menjünk innen.. - indultam meg vele míg hallgatóztam.

》《

-várj.. alig tudok járni. És mi a terved azzal, hogy engem kiszabadítasz?

》《

- Mi az hogy mi? Ugyan babám. Hidd el nem akartalak magadra hagyni! - karoltam át derekát. - Azt hittem mögöttem vagy.. nem mondhatod, hogy nem élvezted ezeket az ártatlan csínyeket..

》《

Eszembe jutott az amit a többiek mondtak. Amint hozzámért pofon vágtam.

》《

- Mia.. most ezt miért kaptam? - csaptam le füleimet.

》《

-Mert becsaptál! És nem csak engem - tettem keresztbe kezeimet. Farkam idegesen ide-oda cikázott.

》《

- Igen előtted voltak mások, de őket okkal jutattam ide! - rivalltam rá. - Naa édesem.. bízz bennem.. - dörzsöltem fülecskéjét még doromboltam neki. - melletted nem is voltam olyan szörnyű, de ha akarod megváltozom! Ígérem.

》《

Egészen jól esett tevékenysége
-Mhm.. Zhen.. ha ez az igazi neved - sóhajtottam
-Én már semmit sem érzek irántad - jó mondjuk ez nem volt igaz

》《

- Neked nem tudnék hazudni...- motyogtam. - És komolyan bent maradnàl itt mintsem hogy most kijuss? - néztem szemeibe.

》《

-n..nem tudom.. - motyogtam halkan.
-Ha rájönnek arra, hogy kiszöktem és megtalálnak, akkor sokkal tovább kell itt maradnom, mint most

》《

- Nem fognak rájönni. Ezúttal vigyázni fogok rád cicám.. ígérem! - tettem homlokom övének. - Mindenünk meglesz, többet leszünk együtt.. kis cicáink is lesznek!

》《

Kicsit elnevettem magamat a kiscicák hallatán.
-Biztos, hogy meg fogsz változni? És, hogy nem hagysz hátra?

》《

- Az életemre esküszöm. - csókoltam meg kezét. - viszont mostmár muszáj mennünk!

》《

-de nehezen tudok menni.. fáj mindenem - halkultam el

》《

- Majd cipellek. - emeltem fel karjaimba.  - csak kapaszkodj rendesen. - suttogtam és kimentem vele közben átléptem a kiütött őr testét.

》《

Fejemet nyakához nyomtam, míg kezeimmel átkaroltam nyakát

》《

Hamar kijottunk, s hazàig megsem álltam.  Majd otthon letéve zártam be az ajtót.

- mindegyik kacatot kidobtam vagy visszavittem. - jegyeztem meg míg a konyhàba mentem.

》《

-hmm? Mire gondolsz? - nem tudtam milyen kacatra gondolt. Lassú léptekkel mentem utána

》《

- Csak az ilyen apróságok amik miatt zsúfolt volt ház. Kérsz valamit inni? - fordultam felé.

》《

-igen - bólintottam
-egy kis víz is elég - mosolyogtam rá

》《

- Tudod úgy nézel ki mint amikor először voltál itt.. - vigyorogtam míg odavittem neki a vizet. - Örülök hogy semmi bajod nem esett - simogattam arcát.

》《

Bólintottam köszönet képp a vízért

-Igazából a farkason is múlt - mosolyogtam, majd belekortyoltam az innivalóba

》《

- Azon a kis senkin akit olyan könnyű volt kiütni? -nevettem majd sóhajtottam. - ha tudom akkor biztos nem teszem ezt, bár jobb hogy biztosra mentem. - cirógattam cicafarkánál.

》《

-ahh~ - a hirtelen jött nyögés miatt szám elé raktam kezeimet miután leraktam a poharat.

-a farkas akár szét is csapkodhatott volna.. ngh.. de nem tette

》《

- ah értem. Szóval mit szeretne az én kis vadmacskám csinàlni? - csókoltam nyakába dorombolva. - bármit kérhetsz

》《

Amint meghallottam újra dorombolását, én is elkezdtem. Hiába megvan a hangulat, nincs erőm a szexhez..

-bújjunk össze és nézzünk filmet - mondtam azt, ami először eszembe jutott

》《

- Rendben.. - kulcsoltam össze ujjainkat s megindultam vele a hálóba. - Nem akarok a kanapén lenni ha nem baj. - mosolyogtam majd bekapcsolva tévét pattantam az ágyra s magam mellé húztam.

Ezek után átöltöztem egy melegítőre s egyszerű pólóra.

》《

-persze, nem baj - mondtam, majd mellé ültem. Kicsit hozzábújtam. Olyan jó megint őt érezni magam mellett, még ha nem is bízok benne 100%-osan

》《

Magunkra húzva a takarót simogattam oldalát. Mivel kicsit álmos volt igy elhelyezkedtem hogy neki is kényelmes legyen és nekem is netán ha bealudnék.

》《

-köszönöm, hogy eljöttél értem - mondtam, majd átöleltem. Egy kis idő után már csöndesen szuszogtam

》《

Kikapcsolva a tévét pusziltam meg feje búbját s én is elaludtam.

Bocsi most ezért a rövid részért