Szerepjátékaim

5.4

A körülöttük álló emberek szinte lélegzetüket visszafojtva nézték az eseményeket. Nehéz lett volna eldönteni, hogy ki áll nyerésre a pillanatban, vagy ki fog egyáltalán nyerni a legvégén. Túlságosan is kiegyenlített volt, vagy egyikük se adott bele mindent. Mondjuk, ha minden erejüket felhasználták volna, az "ártatlan" embereknek mind ki kellett volna menniük, mert az biztos, hogy az egész helyet felforgatták volna.

Hirtelen remegni kezdett a talaj alattuk... vagy talán a plafon repedezett? Nem lehetett megállapítani, s sok idő nem is volt arra, hogy ezen gondolkodjon az ember, mert fentről hirtelen egy csapat földidomár tőrt át a plafonon. Megjött az erősítés, Greggel az élen.  

Kazuo bevetette a régen használt, de általános cselt, amit szinte minden tűzidomár ismert. Egy nagy tűzfelhőt csinált, és míg eltakarták az emberek az arcukat, egy titkos járaton megszökött. Viszont a társai nagy része nem volt ilyen gyors, vagy okos, őket elkapták. Talán csak kettő vagy három ember tudott elfutni, de így is sikeres volt az akció a rendőrök szempontjából.

========

Morram Gregory segítségével feltápászkodott, leporolva magát. Egy megérdemelt tockost is benyelt felettesétől. 

- Te felelőtlen idióta! Ez rosszul is elsülhetett volna. - szidta meg míg bevitték az elfogottakat. - Így viselkedni!

- De uram, a nagy részük megvan. És ott a volna, de nem sikerült rosszul pont hogy jobban! - vigyorgott büszkén tarkóját masszírozva. Megírva a papírokat konzultálták a dolgokat, s Morram egy megérdemelt szabadnap mellett szavazott.

Másnap Gregory bejelentést tett az illegális harcok állapotáról, és a sikeres akciójukról, Morram pedig a tévét lesve ölelte kedvesét. Kannori még mindig fintorodott a tudattól, hogy vőlegénye a csatornában verekedett. De azért büszke volt rá.

- És akkor, mi a terv mára te "nagy hős"? - kérdezte szemeit forgatva. 

- Gondoltam meglátogatom a légidomár templomot, ahol tanulnak. - gondolkodott el mire a lány megcsípte. - Na! Most baj? 

- Nézni mész? - költői kérdés volt hisz tudta, hogy nem. - És te akartad a szabad napod, nem nyomozhatsz az elfutott idomárok után. 

- Hát ha Greg-ék nem tudják kifaggatni őket. - próbált veszekedni. Kannori ezen a ponton úgy érezte tele a hócipője. - Most mi az? - kérdezte értetlenül. A lány azonnal magyarázni kezdte, hogy mennyire zavarja, hogy folyamat dolgozik, hogy nyomoz. A külön edzések, hogy az idomárok edzésein tanulmányozza a mozgásokat. Ha szabad is volt akkor is edzett, estig nem jött haza és csak ritkán voltak együtt. Bármilyen értelemben is.

Morram egy ideig hallgatta majd megszólalva magyarázta az érveit és indokait, végül pedig a bejárati ajtó előtt találta magát. Háta mögött hangos csattanás. 

- Kannori, ne már.... - megfordulva próbált visszamenni de a lány kizárta. - Komolyan?! 

- Menj verekedni, azt úgy is annyira szereted! - a lány a fiú fölé irányítva egy buborékot pukkasztotta azt ki. 

A szomszéd urak jót nevettek a jeleneten és még a szembeni zöldség árus is rázta a fejét a fiatal páron.

========

Gregory bár megértő főnök, most igazán mérges volt a másikra. Ki tudja, mi lett volna, ha nem jön az erősítés, vagy a tömrg úgy dönt, hogy elkapják. Csodálkozott is, hogy hagyták őket harcolni, s nem kapták el már a legelején. A szabadnapot azért is adta Morramnak, hogy tisztítsa ki a fejét és gondolkodjon a dolgokon.