Szerepjátékaim

2.12

Akio
-miért kérsz bocsánatot? - felemeltem fejem és könnyes arccal ránéztem

Naoki
-hogy ennyi gondot okozok.. -gördült le pár könnycsepp az arcomon, de gyorsan letöröltem azokat. elfordítottam fejemet az ablak felé és sírni kezdtem.
-annyira sajnálok mindent.. -suttogtam.

Akio
Felálltam, fejét felém fordítottam és lágyan megcsókoltam.
-nem csináltál semmit - próbáltam mosolyogni, majd letöröltem néhány könnycseppét

Naoki
-állandóan csak gondot okozok nektek.. -szipogtam, de a halk hangnemet megtartottam, nem akartam felzaklatni a félig már alvó Ayut. hóna alatt megfogtam és nagy nehezen felemeltem magam mellé az ágyra. kicsit arrébb csúsztam, hogy kényelmesen elférjen, majd vissza vezettem tekintetemet Akiora. fájó szemekkel néztem fel rá és keze után nyúltam.

Akio
Megfogtam kezét, majd megcsókoltam.
-nem okoztál gondot - szipogtam -nagyon boldog vagyok, hogy életben vagy - letöröltem könnyeimet

Naoki
-ne tudd meg, hogy mennyire hiányoztál. nem akartalak elveszíteni Akio.. -könnyeztem be ismét.

Akio
-én se téged - egy hosszú, mégis lágy csókot adtam neki
-meddig kell bent maradnod?- néztem rá aggódóan

Naoki
-egy hétig minimum. meg kell várnom amíg kiszedik a varratokat, de küldök haza két embert, hogy éjjel vigyázzanak addig a házra. vigyázz kérlek a kicsire. -néztem le Ayura. -meddig maradtok bent? -néztem lágyan szemeibe, majd egy újabb csókra invitáltam.

Akio
-amíg csak lehet - arcomon megjelent egy kisebb mosoly
-és milyen embereket küldesz?- félek, hogy csinálnának valamit nálunk

Naoki
-a főnök legjobb embereit, és én is sietek majd haza, amint kiszedték ezeket a szarokat. -mutattam végig magamon egy nevetés kíséretében.

Akio
-rendben..- mondtam halkan.
-köszi..- utaltam az emberekre

Naoki
-ugyan... -össze kulcsoltam ujjainkat és bágyadt arcát néztem. éreztem, hogy a szemhéjaim átváltoznak mázsás súlyokká, majd álomba merülök.

Akio
Még egy puszit nyomtam az alvó Nao fejére, majd a kezembe vettem a szintén alvó Ayut. Kifele indultam, beültem a kocsiba és haza fele indultam. Otthon még ettem valamit, majd lefektettem a picit és leültem Tv-ni. Az idegeségtől nem tudtam aludni. Nem sokkal később kocsit hallottam ami megállt nálunk. Ijedten kinéztem az ablakon, de megnyugodtam, mert csak oda álltak az ablak alá. Gondolom ők az emberek..

Naoki
nagyot lélegezve nyúltam a telefonomért és azonnal tárcsáztam a szerelmemet.
-jössz értem kicsim? -szóltam bele vidáman a készülékbe. borzasztó rossz volt ide bent poshadni a kórházban. boldogan ültem fel az ágyban, mikor a doki azt mondta kiszedik a varratokat, és szabad vagyok.

Akio
-persze, hogy igen- válaszoltam boldogan.
-vigyem Ayut is?- szerintem addig ellenne otthon is, de azért a biztonság kedvéért megkérdeztem

Naoki
-ahogy gondolod. -vihogtam, majd letettem a kagylót és nyugodtan ücsörögtem tovább a váróban.

Akio
Azért a biztonság kedvéért kezembe vettem Ayut és elindultam Naoért. Egy hatalmas mosollyal az arcomon léptem be a kórházba.

Naoki
-Akio... -rohantam oda hozzá, de persze vigyáztam, a még friss vágásokra. szájon csókoltam férjemet, kisfiamnak pedig egy hatalmas nagy puszit nyomtam az arcára, amit aranyosan le is törölt utána.

Akio
-jól vagy? - kérdeztem a csók után. Végig simítottam arcán, majd elmosolyodtam. Jó újra látni őt.

Naoki
-jobban. na de menjünk innen nagyon gyorsan. -kezdtem el őket kifelé tologatni a főbejáraton. intettem egyet a portás nőnek, majd kedvesem keze után nyúltam és össze kulcsoltam ujjainkat.