Szerepjátékaim

2.7

Akio
Közel hozzá feküdtem, hogy érezzem teste melegét -mindig együtt - mondogattam idönként magamban, néha hangosan. A könnyeim nagy része mostanra már eltűnt, de az öröm nem tűnt el. Fejemet hozzányomva kezdtem lassan elaludni.

Naoki
egyik karommal szorosan fogtam őt, másikkal pedig hátát és haját simiztem.
-aludj jól.
suttogtam a sötétbe, és egy meleg csók után álomba szenderültünk.

Akio
Reggel nagyon erős hasfájásra ébredtem, de úgy döntöttem hogy inkább nem is foglalkozom vele, inkább élvezem ezt a csodálatos pillanatot. Feltámaszkodtam alkarjaimra és úgy néztem Naoki édes arcát.

Naoki
egy furcsa, mégis kellemes érzésre keltem. szemhéjaimat lassan felnyitottam és megpillantottam azt az embert, aki nélkül értelmetlen lenne az életem.
-jó reggelt.
simítottam végig arcán és halványan elmosolyodtam. álmos arcán megtört a korai nap fénye.
-annyira gyönyörű vagy.
hajoltam közel arcához. pár centi választott el minket egymás ajkától, de nem csókoltam meg, egy kicsit kínozni akartam.

Akio
Vöröskés fejjel vártam a csókot ami persze nem jöt..szinte ráugorva csókoltam meg. Nem szeretem ha kínoz, így is elég sok fájdalmat bírok ki. A csók végén a hasára feküdtem és egy széles mosoly jelent meg az arcomon.
-szeretném ha ma eljönnél velem valahova - nyomtam meg puha orrát. Amúgyis van időpontom az orvoshoz ezért szeretném ha látna valami igazán jó dolgot.

Naoki
-hm rendben van.
nyávogtam álmosan majd fenekébe markolva feljebb toltam testét. fejét mellkasomra hajtottam és simogatni kezdtem haját.
-és... hova is megyünk pontosan?

Akio
-majd meglátod.. - felültem hasára és az órára néztem. 10 óra. -de siessünk - 11-re volt időpontom. Leszálltam róla és öltözni kezdtem, majd kinyúztóztattam elgémberedett végtagjaimat

Naoki
-rendben van szerelmem, már öltözök is.
vigyorogtam és én is kikászálódtam az ágyból. felkaptuk magunkra a tegnapi göncöt, megigazítottam a lepedőt és elindultunk lefelé a recepcióhoz. össze kulcsolt kézzel haladtunk, persze a megvető pillantások csak úgy elsuhantak mellettünk.
-tényleg és a kicsi Ayuval mi újság van? nem fáj a hasad?
néztem le rá aggódóan.

>>én<<
A: -fáj, de megvagyok - mosolyogtam rá, nem szeretném hogy aggódjon. Beültünk kocsijába és elirányítottam egy kisebb házba ahol egy ismerősöm volt. Bementünk hozzá.
-Szia Yuu - kiabáltam, mire elénk jött egy pöttöm fekete hajú, szemüveges fiú aki mondjuk 22 éves.

Y: -már itt is vagytok, de gyorsak vagytok- mosolyogtam rájuk, majd megigazítottam szemüvegem

Naoki
a hely ismeretlen volt számomra. az orromban lévő szag mirigyek egyből beindultak és körbe szaglásztam a helyet, persze emberi formában. kezét egy pillanatra sem engedtem el, ha bármi baja esne én...é-én nem tudom mit csinálnék..
hirtelen kinyílt az előttünk lévő kis bódé ajtaja, majd egy szemüveges gyerek sétált ki rajta és köszöntött minket.
-szia Naoki Yurichiro vagyok.
ráztam vele kezet és megmosolyogtam a helyzetet, nem is olyan rossz ez az ember.

>>én<<
Y: -gyertek. Éppen nincs senki bent -mondtam, azzal előre indultam a szobába ahol az efféle dolgokat intézem.- Yurichiro kérem üljön le oda -inkább magázom, nem tudom milyen fajta ember. Kihúztam neki egy széket az ágy mellé, hogy arra leülhessen.

A: kicsit elengedtem Naoki kezét és lefeküdtem az ágyra. Yuu felhúzta pólóm és hasamat bekente valami féle krémmel, majd egy kör alakú dolgot kezdett el mozgatni rajta. Most újra megfogtam kezét és a képernyőre mutattam, ahol a lehető legfontosabb dolgot láttuk a családunk számára.