Szerepjátékaim

2.13

Naoki
-Akio... Ayu... -oda rohantam hozzájuk és a karjában tartó kis gyermeket, zokogó férjemet szorosan magamhoz öleltem.
-mi történt...?! -suttogtam fülébe. -van itt valaki rajtatok kívül?

Akio
-nem tudom.. - szorosan visszaöleltem őt
-először csak üzenetet kaptam, majd azt- mutattam a falra ahol még mindig ott volt az a dolog, amit sohasem akartam látni

Naoki
a falra pillantottam.. "aranyos a kicsid". MI A FRANC?! MIEZ? legbelül már feltudtam volna robbanni az idegtől, de nem akartam még ezzel is terhelni őket.
-najó, én azt leszedem onnan. ma este mindannyian a hálóban alszunk. pontosabban ti. én bezárok mindent és vigyázok rátok. most viszont fel kell hoznom a fegyveremet a pincéből. vidd fel Ayut és fordítsd rá az alsó zárat... 5 perc múlva kopogok. -utasítottam kapkodva, azt se tudtam mi, merre, hány méter. -fontos, hogy csak 5 perc múlva nyisd ki, mert az leszek én. nem tudom, hogy más is van-e itt a házban. -közel hajoltam hozzá és ezt már suttogtam neki. -kettőt fogok kaparni az ajtón.
azzal elindultam a pince fele. magamhoz kapkodtam egy gépfegyvert, egy egykezest és pár lőszert. halkan osontam vissza az emeletre, és az elhangzott jelzést adtam le Akionak, hogy engedjen be.

Akio
Még könnyes arccal felvittem Ayut a hálóba és bezártam az ajtót. Felkaocsoltam a lámpát, hogy azért legyen valami biztonság érzetem is. Az ajtóban ültem és vártam a jelzést. Megvolt. Ránéztem az órámra 5 perc letelt. Kinyitottam Naonak az ajtót. Először mosolyogtam, mert boldog voltam, hogy ő volt az, majd szépen lassan elmosódott ez a mosolyom. Naoki mögött egy árnyat láttam amint szemeimbe bámul. Riadtan bambultam előre fele.

Naoki
-m-miaz kicsim...? -néztem riadtan kitágult pupilláit.

Akio
-m..mögötted - elkezdtem hátrébb csúszni.

Naoki
-a francba.. -kezembe rántottam a pisztolyt és megfordultam. egy fehér hajú, fekete öltönyös fickó állt előttem. kezében kés, inge vörös foltos.. a kis rohadék festette össze a falat. szinkronba morgott velem, ami számomra egészen furcsa volt.
-mit akar itt? -élesítettem fegyveremet, kezeimet vízszintesen tartottam és telibe rá fogtam ezt az ártatlan kis gyilkoló gépet.

Akio
?: -én csak játszani jöttem Akioval - fordítottam el fejem egy kicsit -végülis megigérte, hogy modellkedik nekem-

A: -én semmi ilyesmit..- néztem a férfire ijedten

?: -ohohhoo de hogy nem - nevettem fel ördögien

Naoki
-nem fogom mégegyszer elmondani... hagyja békén a családomat, különben agyon lövöm és a csontjait egyesével fogom szét rágcsálni. megismétlem... te kis köcsög. HÚZÁS INNEN. -üvöltöttem rá és közeledni kezdtem felé.

Akio
?: -azt hiszi, hogy ennyitől megijedek? Végülis én már halott vagyok - kuncogtam

A: ahogyan néztem a férfit, valami eszembe jutott. Ismerem,tényleg ismerem őt.

?:  -nah a csodabogár is észhez tért - néztem továbbra is Akiot.

Naoki
ha ez az ember tényleg halott... nem gondolkoztam tovább. bevágtam előtte az ajtót és ráfordítottam a kis pöcköt is.
-figyelj kicsim. nem tudom, hogy mi közöd van ehez az emberhez(?), de nem érdekel. a képességeit se tudom. bújjatok el a szekrényben. -rá néztem a halálra rémült Ayura, aki csak csendben zokogott apja karjai között. szívemben megcsavarták azt a bizonyos tőrt és mélyebre tuszkolták benne. 'muszáj erősnek maradnom' -ismételgettem fejemben.

Akio
A: -nem; Nao. Ezt csak én tudom elintézni. Végülis nekem van közöm hozzá- letöröltem könnyeim

?: -és milyen sok - neki dőltem a falnak. Nem hiszem el, hogy egy kis játék miatt így berezeltek..