Szerepjátékaim

3.11

- Szeretlek, de furcsa belegondolni hogy egy apàval közelebb àllunk egymáshoz.

》《

-Tudom.. - mondtam halkan

-először én is megijedtem, de szeretlek

》《

- Én..is..

》《

-Át akarok hozzád menni

Mondtam és lefeküdtem az ágyamra

》《

- ès ettől mi tart vissza? - nevettem a telefonba.

》《

-azt hiszem az anyukám.. - motyogtam

》《

-Amirol nem tud nem faj neki

》《

-az is igaz - nevettem kicsit

》《

- Akkor varlak

》《

-Már ma? - kérdeztem kicsit félve. Egyszer sem volt olyan, hogy a szüleim engedélye nélkül mentem volna el valahova.

》《

- Hát mikor máskor? Egy ideig szerintem amugy is baj lesz

》《

-Hmm.. rendben. De nem a házadhoz akarok menni, találkozzunk valahol máshol

》《

- Hol szeretnél?

》《

-Emlékszel arra a parkra, ahol először csókolóztunk? Én arra a helyre gondoltam - kuncogtam kicsikét

》《

- De azt bezárták

》《

-Komolyan?! - mondtam kicsit hangosan

》《

- Igen!

》《

-De miért? - kezdtem nyavajogni -akkor annak a bejáratánál

》《

- De bagjok lakják tudod azok az utcai bandák.

》《

-Akkor mondj te egy helyet - mondtam sóhajtva

》《

- Hmm... van kicsivel messzebb egy másik park.

》《

-Mi a neve? - nem igazán vagyok jó a tájékozódásban

》《

- Valami Love... for true vagy mi.

》《

-ismerősen hangzik. Máris megyek - mondtam, majd leraktam és máris felvettem a pulcsimat, s kimentem szobámból

》《

Z: - Hova, hova?- jöttem ki a szobánkból kócosan ès gyűrötten.

》《

Megálltam és kicsit félve fordultam meg

-e..elmegyek a boltba - mondtam hirtelen

》《

- Én meg sakkoztam anyáddal. - forgattam szemem.

》《

-elég intenzív sakk lehetett - viccelődtem és hátrafele kezdtem sétálni