Szeretlek...| ~Namjin~ (Befejezett)

3. Fejezet

Seokjin pov:

El sem hiszen, hogy Namjoon komolyan szeretne nekem segíteni! Olyan gyorsan halad mindeg, alig egy órája ismerjük egymást! Le kéne lassítani! De nem tudok! A francba is, vele minden olyan természetesen jön, vele minden olyan természetesnek tűnik! Mintha már évek óta együtt lennénk!

-Lemehetnénk, Yuna és Mia még sosen látott téged így nem fogod őket különösebben érdekelni! - Indultam meg az ajtó felé Namjoon pedig követett. - Bár Miát érdekelni fogod ha elkezdesz majd megismerkedni vele! Hidd el csupa szív! - Csuktam be az ajtót

-Látom a mindened a kicsi lány! - Mosolygott szemeimbe nézve.

-Igen, őt tényleg nagyon szeretem! - Indultam meg lefelé a lépcsőn egészen a portáig. Namjoon lült valahova, hogy ne lézengjen.

-Hello Baby! - Ölelt meg Yuna. - Akkor majd valamikor megyek, vagy ha nem valamelyik csajszibaracknál alszom! Szius! - Azzal Mia rám is maradt. Kislányom szorosan átölelte a lábamat és megkérdezte mit fohunk csinálni.

Namjoon hirtelen simított a hátamra amitől egy kicsit megugrottam, azt pedig Mia is észrevette és felpillantott. Értetlen és ilyedt íriszekkel próbálta meg elemezni a mellettem, inkább mögöttem álló férfit. Lányom kisvártatva szóra nyitotta a száját.

-Apu, ő a herceged? - Azonnal elpirultam és lehajtottam a fejemet. - Amikor reggel azt mondtam szerezz magadnak egy herceget aki szeret és akit te is szerethetsz, nem gondoltam volna hogy ilyen gyorsan meg lesz! - Bólogatott Namjoont nézve.

-Öhm... Milyen herceg? - Hallottam hangján hogy zavarban van.

-Te nem apu hercege vagy akivel majd boldogan együtt élnek majd amíg meg nem halnak? -

-Mia... Még csak ma találkoztunk.. - Temettem arcomat tenyerembe.

-Nem baj, ha szerelmes az ember gyorsan is hozzá mehet valakihez! - Fogta meg Namjoon kezét.

-De én még nem vettem el apukádat.. - Fogta meg Mia kezét. Sóhajtottam egyet és belekezdek a herceg hadműveletbe. Namjoon olyan tökéletes, titokzatos és rögtön segíteni akart nekem! Olyan mintha már nagyon régóta együtt lennénk, és emiatt biztonságban érzem magam vele, vele akarok lenni...

-Hát még nem, de majd hozzá fogok menni! - Simogattam meg Mia fejét aki rögtön ujjongani kezdett. - Csak tégy úgy mintha szeretnél, menj bele a játékba, Mia nagyon boldog.. - Suttogtam oda neki.

-Hát akkor majd nem játékból el is veszlek! - Suttogta a fülembe és egy puszit hagyott ott magaután.

Élnézést? El fog venni? Mármint de úgy tényleg?? Nem is ismer.. De én se ismerem... Ahj istenem, csak hagynom kell mindent történni úgy ahogy kell, ha már én magam kezdtem ebbe az őrületbe!

-Mia, ma este moziba megyünk, szóval sietnünk kell! - Kezdtem el az autó felé terelgetni kislányomat. - Olyan kis boldognak tűnik. Tetszel neki! - Pusziltam Namjoon arcára.

-Te pedig nekem. - Ült be az anyós ülésre.

-Olyan aranyosak vagytok! - sipítozott hátul Mia akit nemrég kötöttem be.

-Köszönjük, de még be sem mutattam neked a hercegemet! - Mosolyodtam el és Namjoonra néztem aki csak vigyorgott mint a tejbe tök. Kétség kívül tetszett neki ez a szituáció amibe kevertem magunkat. De mit tagadjak, ha nekem is ínyemre van? - Ő itt Kim Namjoon, az én hercegem, akit nagyon nagyon nagyon szeretek! És csak mondom hercegnő, kösd fel a tiarád, mert ő az enyém! Keress másiket! - Azzal beindítottam a mototrt és egy enyhe pírral arcomon vezetni kezdtem.