Szeretlek...| ~Namjin~ (Befejezett)

12. Fejezet

Seokjin pov:

Mosolyogva nézegettem ahogy Jimin és Yoongi elkezdtek közel kerülni egymáshoz. Megbeszélték, hogy ha az idősebb műszakja lejár, akkor elmennek megbeszélni sok dolgot, mivel van mit! Jiminnel még beszélgettünk egy keveset az iskolájáról, majd elbúcsúztunk, én pedig haza indultam. Mikor hazaérve beléptem a házba, csend fogadott. Ez elég furcsa volt így beljebb merészkedtem.

-Megjöttem! - Kiáltottam el magam de senki nem válaszolt. Bementem Mia szobájába, de nem találtam ott senkit! Tovább keresgéltem a lakásban, de nem volt itthon senki! Sőt, a szerelmem még levelet sem hagyott róla, hogy elment volna valahova, így felhívtam. Nem veszi fel. Hirtelen teljesen bepánikoltam.

A telefonom csörögni kezdett. Taehyung volt az. Remegő kezekkel felvettem, de ő csak belerikácsolt a telefonba.

-HOL VAGY? - Mivan? Hogy hol vagyok? Otthon. Miért kérdezi ezt? Baszki elfelejtettem volna valamit?

-Otthon? - Inkább hallatszott kérdésnek mintsem kijelntésnek. Megindultam a hálóba és leültem az ágyra.

-Ahaaa.. - Itt elhalkult. - Könyörgöm mondd, hogy csak sokáig készülődsz és mindjárt itt vagy! Ugye nem feljtetted el? - Lett hisztérikus. Oh baszki. Elfelejtettem! De mit??

-Öhm... Elfelejtettem.. - Motyogom halkan. - Miért is kell ott lennem? - Vakartam meg tarkómat.

-Hol van már? - Hallottam meg Jungkookot morgolódni.

-Még otthon van szivem, még készülődik, igaz? - Hallottam meg fenyegető hangját.

-Igen igen! Sokáig tartott eldönteni, hogy melyik felsőm menne, jobban a nacimhoz! - Sipítottam bele a telefonba, majd kinyomtam. Most belegondolva tényleg sokáig tart, de én még cseppet sem kezdtem el készülődni! Baszki, hogy felejthettem el, hogy kell ma mennem hozzájuk? Baszki Nam még mondta is!! - Francbaaaaaa! - Túrtam hajamba miközben ledobtam az ágyra a telefonom.

A szekrényhez rohantam és kikaptam belőle a legelső blúzt amit megláttam. Oh igen, ez kurva jó! Rózsaszín hosszú ujjú blúz, kicsit átlátszó, de közben takar is és nem nagy a kivágása! Ez kell nekem! Noss milyen nadrágot válasszak hozzá? Azt a kéket felejtsük el, az nem megy hozzá! Az sem, az sem... Hmm.. Úristen az a fekete milyen kis cukii! Jó! Az jó lesz! Elkezdtem felöltözni, még a fiókomban találtam is egy cuki rózsaszín boxert is és rózsaszín zoknit is! Miközben öltözködtem eszembe jutott, hogy Nam nem igazán szereti, ha ezt a farmert veszem fel! Túlságosan kiemeli a fenekem! Remélem azért nem fognak megerőszakolni a porcicák a kocsiban! Gyorsan berohantam a fürdőbe és befújtam magam a kedvenc parfümömmel és tettem egy átlátszó szájfėnyt is. A hajammal nem bíbelődtem mert nagyon jól néz ki még mindig és sminkelni meg nem fogok, ez most nem randi, meg időm sincs rá! Magamhoz vettem a telómat és kocsikulcsomat, s táskámat megragadva indultam is el. Mikor odaértem becsöngettem. Remélem nem vett igénybe sok időt!

-Jinnie, na végre! Basszus mi tartott eddig? - Terelt be TaeTae. Besiettem a nappaliba, ekkor pedig nekem csapódott az én kis hercegnőm.

-Szia picim! - Öleltem meg. Joonie is idejött hozzám és egy jó alapos méregetés után megcsókolt. Látom rajta, hogy észrevette a nadrágom.

-Nem meg mondtam, hogy ezt ne hordd? - Sutyorogta a fülembe, miközben derekamról a fenekemre siklott nagy tenyere.

-Tudom, de ezt találtam leggyorsabban! - Motyogtam közelebb bújva.

-Khm, gerlicéim! - Hallottam meg Jungkookot. Őt is üdvözöltem majd az étkezőbe kezdett el terelni mindenkit.

-Ez az este nagyon fontos nekünk, miért késtél Jinnie? - Kérdezte kiskutya szemekkel TaeTae.

-Nagyon sajnálom! Bocsássatok meg nekem! - Sóhajtottam miközben lehajtottam fejemet. Hatalmas kapkodások közepedte nem is gondoktam ki mit fogok mondani! Francba.. - Egy páciensem, Park Jimin, nagyon rossz állapotban volt.. - Motyogtam az ölemben pihenő kezeimet vizslatva.

-Ahj így minden világos! Semmi baj Jinnie! Mondjuk szólhattál volna, hogy azért fogsz késni... De nem haragszunk! - Ölelt meg TaeTae.

-Ahj tényleg sajnálom! - Motyogtam vállát veregetve

-Baba, semmi baj, a munkáddal jár! - Puszilt hajamba szerelmem. Az asztal alatt megfogta, s összekulcsolta ujjainkat, így néztünk a Taekook párosra.

-Nos, mit szerettetek volna mondani? Miért ilyen fontos ez a mai vacsi? - Kérdeztem mosolyogva.

-Hát... - Harapott ajkaiba egy mosollyal arcán legjobb barátom. Jungkook csak egy félmosolyra húzta ajkait és lesütötte szemeit. Nagyon furcsák! Miről lehet szó? Kezdek kicsit aggódni! Olyan fontos volt, hogy egy vacsorát is beszerveztek miatta!

-Taehyung bácsi mirőp van szó?? Megkukulok olyan kíváncsi vagyok! - Nyüszített fel kislányom.

-Pszt, kicsim! - Kuncogom el magam ahogy a puha hajába simítok.

-Hát... - Pillant fel szerelmére kissé piros arccal. Kook egy bíztatót bólint, így Taehyung egy sóhajtás után, Namjoonra majd rám néz. - Tudjátok, hogy az orvosok már sok mindent meg tudnak oldani... - Kezdett bele de én félbe szakítottam mondandóját.

-ÚRISTEN TERHES VAGY? - Sipítok fel.

-Honnan tudtad? - Kúszott fel öntelt vigyor Kook arcára

-H-Hát igen.. De ezt a sztorit érdemes meghallgatni.. - Motyogta Jungkook karját szorongatva.

-Semmi baj Baby csak mondd! - Simít hajába. Lopva Jooniera nézek aki teljesen le van sokkolódva és várja a magyarázatot. Ránézek kislányomra is, aki csak insta kurvákat megszégyenítve tette jobb tenyerét a szája elé.

-Szóval é-én.. Úgy estem teherbe, hogy elmentünk orvoshoz, mivel hallottunk erről a dologról, hogy ha egy petesejtet megtermékenyítenek, azt feltehetik, nekem és mivel férfi vagyok ezért nincs méhem, előtte egy bonyolult műtéten kell átessek.. De.. - Itt megremegett a hangja. - A műtét előtt volt egy vizsgálat ami szerint mégis van... - Itt nyelt egy nagyot. - Azt mondta ilyet még nem látott.. Nem tudtuk, hogy ez hogyan lehetséges.. De valhahogy mégis... Na és.. Öhm szóval mikor ugye Namnak volt múltkor az a kis munkával kapcsolati incidense, akkor mikor hazajöttem, Kookie nagyon romantikus vacsorát iderittyentett és utána pedig lefe- küdtünk aludni és míg aludtam egy tündér megszórt csillámporral, és babát várok! - Fejezte be gyorsan mikor eszébe jutott, hogy Mia is itt van.

-Szóval most igazából egy igazi Taekook növekszik benned? - Csillantak fel Joon szemei.

-Aham.. - Bólintott alsó ajkába harapva.

-ISTENEM DE CUKI ÉS HIHETETLEN! - Sipítottam fel és helyemről felpattanva futottam oda hozzá. - Ez egy baromi nagy dolog és rohadtul büszke vagyok rád! - Ölelgettem meg. - Gratulálok! - Simiztem meg a pocakját.

-Simi a kis Kook fejére, ügyes volt. - Ivott bele borába a szerelmem. Kitört belőlünk a nevetés, de szerencsétlen kislányom nem értette.

-Mi ilyen vicces? - Nézett nagy szemeivel.

-Semmi picim! - Ültem le helyemre.

-Meg akarod simizni? - Kérdezte Tae a pocakjára mutatva.

-Igeeenn! - Pattant ő is fel és odasietett TaeTaehez. Óvatosan megsimogatta, mintha csak egy alvó kiskutyust simizne! - És mikor fog megszületni? - Kérdezte csillogó íriszekkel.

-Ahj nagyon sokára! - Sóhajtotta az apuka, majd Taehyung hasára tette kezét ő is.

-Bizony, sajnos nagyon sokára.. - Kulcsolta össze ujjait párjával.

-Ah.. Bárcsak velem is megtörténhetne! - Nézek Jooniera szomorúan, s alsó ajkam is lebiggyesztem.

-Igen, Bárcsak! - Húzott magához. - Olyan jó lenne! Olyan boldog lennék! - Motyogta hajamba.

-Én is! - Bújtam hozzá jobban.

-Éhes vagyok. - Nyögte be kislányom.