Szeretlek...| ~Namjin~ (Befejezett)

7. Fejezet

Namjoon pov:

A folyosón jobbra fordulva sok kérdés özönlött a fejembe. Miért mindig én? Miért pont ő? Nem tudna békén hagyni? Nem értem miért kell mindig konkrétan zaklatnia engem!

-Ms. Park..? - Sóhajtottam gondterhelten mikor megálltam az irodám előtt.

-Csak, hogy visszatért a kávé szünetéről Mr. Kim! - Rikácsolt vigyorogva. Annyira idegesít ez a kurva! Fogadjunk most a munkámban talált kivetni valót, vagy mi több, megint hazudott valamit a főnöknek!

-Mit óhajt? - Kérdeztem az irodába lépve. A nő azonnal tipegett utánam a nyolc méteres tűsarkújában.

-A főnök szeretne beszélni önnel, ja és még én is akarok veled! - Pedergeti a haját. - Ruha, nélkül! - Lépdelt közelebb miközben egyre jobban gombolgatta ki az ingjét. Rosszat sejtek...

-Kifelé. - Mutattam az ajtó felé.

-Ugyan már! - Kuncogott ahogy közelebb és közelebb jött. Na most kibaszottul idegbe jöttem!

-Nem mondom mégegyszer, nem érdekel, hogy lány! Meg fogom ütni, ha közelebb mer jönni! - Morogtam ahogy ismét az ajtó felé mutattam. - Kifelé! - Emeltem meg hangomat. Csak ördögi vigyorral húzta ajkait és összegombolva ingjét tett egy lépést hátra.

-Oh igen? Megfenyeget? -

-Nem érdekel, ha ezzel kirúgnak! Sőt, tudja mit? Felmondok! - Keltem fel, hogy a főnök irodája felé vegyem az irányt. Kopogok majd szinte azonnal berontok. Főnököm a már őszülő Mr. Chan mosolyogva figyelte érkezésem.

-Csak, hogy ideért! - Feljebbtolta vékonykretes szemüvegét az orrán majd mutatott, hogy foglaljak helyet. Nem szeretném félbe szakítani, tudom, hogy fontos dolgot szeretne mondani, majd csak utána jelzem a problémámat! - Mr. Kim, szeretném, ha megfontolná a következő ajánlatomat! - Kulcsolta össze ujjaut az asztalon. - Arra gondoltam, hogy mivel maga egy kitűnő dolgozóm, szeretném, ha a helyembe lépne! Ma előléptetem helyettesemnek, holnaptól pedig egy képzésen kéne részt vennie! A képzés három hónapos lenne, a fizetése a mostaninál is jelentősen magasabb lenne és a képzés után azonnal átadnám a céget! - Csak kerek szemekkel ülök, s bámulom főnökömet. Ez egy hihetetlen lehetőség!

-É-Én ezt alig hiszem el Mr. Chan! Ez egy igazán hihetetlen nagy lehetőség számomra! Köszönöm e-ez.. - Itt pedig elhalkultam - De sajnos nem fogadhatom el.. - Sóhajtottam ahogy eszembe jutott eredeti szándékom. Azért jöttem, hogy felmondjak! De akkor is.. El kell tartsam a szeretteimet! Csak értetlenül nézett rám.

-Ne mondjon nemet azonnal! - Csóválta fejét. Ismét nagyot sóhajtottam majd folytattam mondandómat.

-Mr. Chan, nem arról van szó, hogy nem szeretném a munkát.. Arról van szó, hogy van itt egy nő aki....- Nem tudtam befejezni ugyanis mindentudóan bólintva közbeszólt.

-Aki szexuálisan zaklatja magát? - Csak elképedve bólintottam. - Ms. Parkra már sokan panaszkodtak már korábban! Adtam neki egy utolsó esélyt, s ekkor jött maga Mr. Kim! Felvettem őnt és egyből nem bírt magával! Ez a nő fasz hiányos! - Nézett rám komolyan. - Minden egyes férfi dolgozóm panaszkodott már rá! Voltak olyanok is akik bele mentek egy-egy éjszakába, de utána zaklatta őket, így vagy felmondtak vagy távol tartási végzést kértek, esetlegesen áthelyezéseket! Túl sokáig volt ennél a cégnél, ma őt is behivatom! Ki fogom rúgni! - Csapott az asztalra. Mosolyogva bólogattam.

-Hálás vagyok Mr. Chan! Ha lehet akkor, mégis elfogadnám az ajánlatot! - Mr. Chan mosolyogva bólogatott és átnyújtott egy aláírt pecsételt papírt.

-Már csak alá kell írnia! Tudtam, hogy nem fogok csalódni! - Nyújtott felém egy tollat. A levakarhatatlan mosoly felragadt az arcomra, s aláírtam a papírt. - Mostantól a helyettesem! Holnap kezdődik hivatalosan a képzése, de igazából jövő héten indul! - Ekkor viszont értetlenül pillantottam rá. Hova indulok?