Szeretlek...| ~Namjin~ (Befejezett)

1. Fejezet

Seokjin pov:

Hazaérve egy fáradtságos nap után, az ember nem vágyik másra csak arra, hogy tudjon pihenni, enni egy jót. Én pedig ehelyett csinálhatok még papírmunkákat és segíthetek kislányomnak az éjszakai készülődésében! Imádom, egyszem pici hercegnőm! Pfh.. Bezzeg az anyja! Nem szeretem azt a hárpiát! Nem törődő, nem kedves, de egy kicsit sem! Nem elég, hogy soha sem állt még fel rá, erőlteti a szexet, de úgy egyfolytában!

Most jöhet az hogy pedig Mia is meg lett valahogy csinálva.. De igazság szerint... Láttam egy helyes palit az utcán, olyan fiatalos rosszfiú volt... Na és akkor történt, hogy Yuna kapott az alkalmon és mivel azt gondolta az ő miniszoknyás látványa tüzelt fel, lefekeküdtünk és terhes lett.

Nem azért mondom, szükség van a házasságban ilyen dolgokra.. De én nem hetero vagyok, így ha nem egy férfire gondolok közben, nem tud elérni az orgazmus. És igazság szerint így az a kérdés is felmerülhet hogy miért házasodtam akkor meg... Nos azért mert a szüleim már akkor megszervezték ezt a frigyet mikor még csak pelenkásak voltunk mindketten!

Yuna szép nővé érett, de belül egy hárpia, sőt egy kurva és ettől kezdve mégcsak "baráti" alapon sem tudnék rá nézni! Mégha csak annyi lenne hogy együtt lakunk, de nem, nyilván neki több kell...

Meg most, hogy mi a szent szűznek gondolkozom ezen, na azt nem tudom! Csak annyit hogy szabadulni akarok ebből az egészből!

-Hm, hazaértél! - Lopózott a hátam mögé Yuna, pajkos hanggal tudatva már előre mit akar.

-Yuna, tudod, hogy fáradt vagyok! Te is egész nap dolgoztál, hogyan van benned ennyi energia? - Nyavalyogtam kávémat iszogatva a pultnál.

-Ugyan, még csak nincs is kedved hancúrozni? - Simogatta vállaimat lassan. Gondolom fel szeretne tüzelni, csak neki ez nem megy.

-Nem, nincsen. Tudod Yuna, szép vagy, tényleg szép de nem kívánlak most! Egyszerűen nem vagyok olyan hangulatban! -

-Te sosem vagy.. - Morogja. - Ez így nem mehet! Vagy ma lefekszünk, vagy erőszakkal kell elvennem amit akarok!? -

-Ahj.. Nincs hozzá kedvem Yuna.. - Mormogtam szomorúan magam elé nézve. Tudom hogy nem fogja abbahagyni, akkor is le kell feküdjek vele, ha nem akarok.. De ez az egész annyira nem fer.. - Mia? - Fordultam felé bögrémet letéve és fekete csipkés hálóingje alá nyúltam. Ahj de nincs nekem ehez kedvem meg gusztusom...

-Alszik! - Tolta ki fenekét és egyik kezemet tangájába vezette,nőiessége központjához. Tudom, hogy mit akar de én meg egyáltalán nem!

-Akkor jó... - Motyogtam majd a hálónkba tereltem Yunát.

Reggel ahogy felkeltem Yuna még mindig rajtam feküdt. Óvatosan lehámoztam magamról és kikászálódtam az ágyból. Az óra hajnali ötöt mutatott így gyorsan elkezdtem felöltözni.

Azon gondolkozom, hogyan szabadulhatnék ebből? El kell válnom, ezt tudom jól! De Miával mi lesz? Szerintem ő is jobban szeret engem mint az anyját, hisz Yuna szinte soha sem foglalkozik a lányával! Már inkább érzem magam én anyának mintsem apának! Mindig én vagyok ott Mia mellett ha kell neki valami! Miután abbamaradt a szoptatás Yuna csak nagyritkán foglalkozik a közös gyerekünkkel!

Ez felháborító és nagyon is jól tudom, mindkettőnknek jobb lenne Yuna nélkül! De a válás sok idő, Miának is rossz lenne, viszont tudom, hogy az is rossz lenne neki, ha nem válnánk el Yunával és minden maradna így! Ez az egész bonyolult! Azt sem tudom mikor is keressek fel egy ügyvédet, mikor adjam be a váló pert? És tudom, hogy Yuna nem írná alá a papírokat mert nem szeretne elválni! Innentől kezdve nemigazán van menekvés..

Reggelit készítek az egész családnak, mint egy gondos feleség, felöltöztetem Miát, mint egy jó anyuka, kifestem a körmét, segítek neki készülődni, befonom a haját, elviszem és elhozom az oviból és még sok más.. Mosok, mosogatok, takarítok, van hogy még a virágokat is én locsolom mert Yuna arra is képtelen!

Tudom, sok egyedülálló apuka van akinek ugyan így mindent meg kell csinálnia, de nálunk más a helyzet! Itt van egy feleség, egy anya aki nem tesz semmit! Vagyok én aki mindent elvállal! Férj vagyok, mégis feleségként élek!

-Apu, kéjdezhetek valamit? - Jelent meg Mia a konyhaajtóban. Halkan beszélt, kis bűnbánatot is hallottam hangjában.

-Persze hercegnőm! - Gugoltam le elé.

-Szejeted anyut? - Ez kérdés megfagyasztott.. Ha azt mondom igen, hazudok, ha azt mondom nem, azzal rosszat teszek a lekének!

-És te, te szereted anyukádat? -

-Nem.. De ne mond meg neki! - Motyogta a lábait nézve. Tehát nem szereti az anyját, ahogyan én sem. Ez már egy hatalmas lépés a válás sikeressége felé! -Válaszolj apa! Szejeted anyát? -

-Nem.. Én sem kicsikém! Ez a házasság is mind a nagyiék miatt van! Nem mondom el senkinek amit te mondtál, de te sem mondhatod el senkinek amit én mondtam! Nagy lány vagy már, te is tudod hogy egy szép esküvőhöz a herceg és a hercegnőnek szeretniük kell egymást! - Erre csak mosolyogva bólintott. Néhány aprócska tejfoga már kiesett és épp nőnek kifelé, így néha apró sejpítő hangot kiadva lányom beszédében. - De anyu és apu esküvőjén, a herceg és a hercegnő nem szerették egymást! -

-Valahogyan gondoltam.. - Suttogta és bólintott. - Keress egy herceget aki szeret! - Azzal elszaladt a szobájába.

Teljesen megkövülve gugoltam egy helyben. Azt mondta HERCEGET! Tudja hogy a fiúkhoz vonzódom? Nem.. Csak egy gyerkőc, biztos csak egy normális apukát szeretne aki férfiként viselkedik! Folytattam a főzést majd kiscsaládommal együtt megebédeltem és dolgozni mentem.

A munkahelyemen tudatosult bennem, a mai egy hosszú nap lesz.. Délelőtt hárman jönnek, akkor lesz a legtöbb időm, bár így is a papírokkal kell foglalkoznom, és ha valaki kibukik akkor kell tudnom odébb tenni dolgokat és időpontokat! Délután pedig sorozatban jönnek egymás után egészen fél ötig! Ahg.. Ma Yunának kell elmennie Miáert!

16:33         Pillantottam az órára. Már itt kellene lennie az utolsónak is. De nem jött még meg, biztos csak késik.
Ekkor kinyílt az ajtó és egy körülbelül velem egymagas fiatal férfit pillantottam meg. Bejött az ajtón, köszöntött és leült a kanapéra.

-Szia, gondolom te vagy Kim Namjoon. - Mosolyogtam rá, tollat papírt kaptam kezeim közé majd leültem vele szemben. Nem mondott semmit, láttam ahogyan bólint mert valóban az ő neve hangzott el. - Mesélj kicsit magadról Namjoon! Szeretném, ha ismerkedéssel kezdenénk ezt az egész folyamatot! Az édesanyád már beszámolt róla, hogy sokáig szoktál kimaradni, verekszel és nem vagy szófogadó! A tanulmányaid kudarcosságáról is mondott néhány szót, valamint arról is beszélt, hogy sokat iszol és dohányzol! Úgy véli komoly segítségre lehet szükséged! -

-Ja. - Válaszolta rám se nézve. Ja. Szerinte ennyivel le lehet tudni egy beszélgetést?

-Ugye tudod, hogy hatvan percig, tehát egy teljes óráig itt kell lenned..? - Jegyzeteltem eddigi megfigyeléseimet vele kapcsolatban. Viszont ahogyan felnéztem és megláttam, hogy arcán néhány gyógyulóban lévő heg helyezkedik el néhány lilás folt mellett, egyből kikerekedtek szemeim. - Azokat mikor szerezted? -

-Tegnap. - Válaszolta szükszavúan.

-Namjoon, szálj be a beszélgetésbe! Mondj magadról valamit! -

-Nekem úgy tűnt anyám mindent elmondott a problémáimról. - Mondta továbbra sem rám nézve. Csak meredt az előtte lévő dohányzó asztal sarkára.

-Tehát beismered, hogy vannak problémáid. - Bólintottam továbbra is arcát szugerálva.

-Problémái mindenkienek vannak Doktor Kim. - Nézett fel rám egy féloldalas mosoly kíséretében, íriszeit pedig enyéimbe fúrta. A tekintete megannyi dologról árulkodott! Valóban szüksége volt arra, hogy valaki segítsen neki és meghallgassa, de úgy éreztem most ebben a pillanatban, hogy nem annyi az egész mint ahogyan azt a szülők állítják! Többről van szó..