Szeretlek...| ~Namjin~ (Befejezett)

10 Fejezet

Seokjin pov:

Szokásosan ültem a fotelban és hallgattam ahogyan az előttem ülő tizenhárom éves tini lány, magából kikelve magyaráz a problémáiról. Ingerült, de közben szomorú, s rengeteg érzelem kering benne.

-... DE NEM ÉRTI MEG! SOHA SEM HALLGATOTT VÉGIG! MINDIG CSAK AZT KELLETT HALLGATNOM, HOGY EZ AZ EGÉSZ AZ ÉN HIBÁM! HOGY MINDEN AZ ÉN HIBÁM! - Kiabált már sírva. Csak csendben ültem és hagytam neki egy kis időt. Kisvártatva hátradőlt és könnyeit erőszakosan letörölte.

-Büszke vagyok rád, hogy ezt így sikerült kiadnod magadból! - Bólintottam egy apró mosollyal. - Apukád borzasztóan bánik veled és valóban nem kellene téged hibáztatnia azért mert az ő felelőtlenségéből tönkre ment a házassága! - Néztem rá ismét. Ő csak maga elé meredt és halkan vette a levegőt. Egy ilyen nehéz sorsú lány mint ő, megérdemelné, hogy legalább a fiúk terén minden rendben legyen! - De ne is beszéljünk erről a rémes emberről! - Legyintettem mire felkapta a fejét. Egy pajkosabb hangnemben, csintalan vigyorral nézek a meglepődött arcra. - Na, és a fiúkkal mi a helyzet? Szerelem van már valamerre? - Szemöldökömet is húzogatom mellé, hogy mégjobban zavarba hozzam. Eddig csak egyszer beszélt a szerelmi életéről. Akkor is csak azt mondta, hogy katyvaszos az egész és senkinek sem kellene! Ez meg hülyeség, mert ő igen is csodaszép lány és nagyon belevaló személyisége van!

-Há-Hát izé... Nem érdekelnek a fiúk.. - Hajtja le a fejét. - Van egy lány az évfolyamon.. - Kezd bele halkan.

-Ne haragudj, hogy félbe szakítalak, de, ha azt érzed nem beszélhetsz nekem erről, ne félj! Én sem vagyok "normális"! - Mutattam idézőjelet ujjaimmal. Erre felcsillantak szemei és egy nyugodt sóhajtás után belekezdett.

-Szoval van egy lány, Sofinak hívják! Nagyon csinos és ő az a tipikus lányos lány! Annyira aranyos! Nem az én világom a smink meg a körömlakk, csilivili szoknyákkal, de tőle egész nap elhallgatnám ahogy beszél róluk! És úgy tudom eddig nem volt még kapcsolata! A barátai rendesek, de félek, hogy nem fogadnának el, HA egyáltalán lenne köztem és Sofi közt valami! Ő nem tűnik leszbikusnak.. Rám meg azt mondják fiús vagyok! - Ahogy csak zúdítja ki magából az információkat, egyre jobban mélyülök el annak gondolazában, hogy mennyire összeillhetnek ezzel a Sofival!

-És beszélgettél már vele hosszabban? - Kérdeztem halkan.

-Ahj bárcsak! Egy szia és a egy bocsi szabad ez a helyen kívül még nem volt semmi több! - Sóhajtott a polcra pillantva. - Seokjin oppa, azt mondtad, hogy kérdezhetek én is rólad, akkor kérdezhetek? - Pillantott rám. Kissé meglepődtem a kérdés hallatán, de jól esett. Egy aprót bólintottam, jelezve igen, nyugodtan. - Azt mondtad te sem vagy "normális", ennek következtében biztos, hogy meleg vagy! Szóval veled mizujs így szerelmi téren? - Húzogatta ő is szemöldökét.

-Oh.. - Pironkodtam ahogy Namjoonra gondoltam. - Nos.. Van egy lányom, tudod. - Erre bólintott. - Szóval a volt feleségemtől van, akivel ugye ilyen lerendezett házasságunk volt a szüleink miatt, de szerencsére már egy jó ideje külön utakon járunk! De, hogy a válásba bele tudjak kezdeni, ahoz kellett, hogy egy férfi elindítson bennem valamit! Nos a párom egy igazán jóképű férfi, nagyon odaadó és mindent megtesz értünk! Mia apjaként tekint rá, már az első perctől kezdve! - Mondtam mosolyogva.

-Ez csodás! Majd valamikor találkozhatok a pároddal? - Csillogtak fel szemei.

-Nem hinném! - Sóhajtottam szomorúan. - Jövő héten elutazik Japánba, üzleti ügyek. Nemsokára átvesz egy nagy céget, ezért három hónapra elmegy! - Bólintok szomorúan. Az előttem ülő Jiwoon pedig együttérzőn pislog rám.

-Akkor bizttosan hiányozni fog neked! - Bólogatott. Ez után pedig beállt a csend. Az a kellemes csend, amit sajna muszáj volt megtörjek, ugyanis vége van a mai időpontnak és jön a következő páciens.

-Jiwoon, figyu, most felírom mikor lesz következő időpont meg nézzünk valamit azutánra is, és akkor elbúcsúzunk mert mára letelt az időnk! - Megértően bólintott majd miután a papírra felírtam a jövőhét kedd, délután kettőt, keresttem neki azt követő hétre is időpontot. - Hmmm mit szólsz a 14.- e, péntek, délután egyhez? - Kérdezem tőle a naptárat vizslatva.

-Nem jó, 14.-én lesz versenyem és akkor előtte nap elutazunk! - Mondta határozottan.

-Akkor van még egy előtte, szerdán, délelőtt tízre! - Mondom felnézve rá. Csak bólint miszerint jó lesz neki akkor. Gyorsan beírom őt tízre és a papírkára is felírom, majd átnyújtva neki, mindketten felkelünk. Ő szépen kimegy és indulna is el, mikor is meghökkenve enéz az előtt álló férfire.

-Oh, szia kicsi! - Int neki majd hozzám lépve egy puszit nyom a homlokomra. - Szia Baba, csak azért jöttem mert ma este beugorhatnánk Kookékhoz este, meg mert elvileg van valami mondani valójuk! És ez pedig a tied! - Nyom egy csokor virágot a kezembe. Ahogy hadart kicsit zavarban éreztem magam, de nagyon aranyos volt!

-Ahj Joonie! - Bújok nyakába. Derekamra simított, majd egy puszit nyomott hajamba.

-Ahw Jin oppa! Menj hozzá feleségül! - Hallottam meg a mosolygó Jiwoot. Pirult orcával kibontakozom Joonie öleléséből és egy puszit nyomok az értetlen kis arcára.

-Majd fogok. - Bólogattam mosolyogva.

-Akkor majd sietek haza, hoyg hozzám tudj jönni! - Kuncogott és adott egy gyors csókot. - Nade tényleg csak azért jöttem, hogy hozzak egy kis vjrágot és gyorsan megölelgesselek! Mennem kell vissza az irodába! Mégvalamit elcseszik nekem az a szerencsétlen, muszáj lesz nekem megcsinálnom helyette! - Sóhajtott feszülten.

-Ne hajsd túl magad Drágám! - Pusziltam ajkaira majd egy szoros ölelésb vontam. - Na jó, menj vissza! Nekem megjött a következő páciensem! - Néztem a Jiwoo mellett álldigálló fiúra. Ez a srác idősebb, és sok a baja. Evészavaros szegény.

-Szia Baba! - Indult meg sietősen. Csak mosolyogva néztem után és szippantottam egyet a kezemben tartott rózsából.

-Éreztétek már valaha azt, hogy menthetetlenül szerelmesek vagytok? - Néztem még mindig abba az irányba, amerre szerelmem távozott.

-Igen! - Kuncogott Jiwoo. - Nade viszlát Jin oppa! Remélem hamar elröppen majd ah a három hónap! - Intett majd elindult.

-Neked meg sok sikert a vesenyedhez, és a tudod mihez! - Kacsintottam rá. Kuncogva sietett el ő is majd a sarkon befordulva elindult a lépcsőn. Nem sokan használják a lépcsőt. Inkább lifttel mennek, örölük, hogy vannak ilyen kivételes emberek is. - Na gyere szépen be, Jimin!- Biccentettem fejemmel befelé. Egy szó nélkül bement és leült a szokásos helyére. Szépen vázába tettem az asztalomon a kapott virágot, és leültem a helyemre. - Na mesélj csak, hogy vagy? - Néztem rá.

-Híztam.. - Suttogja elhaló hangon. Eddig is látszott rajta, hogy kellemetlenül érzi magát, de ezt hallva.. Igazából örülök neki, hogy hízott! A normális alatt van a testsúlya! Anorexiás szegénykém és azt hiszi, hogy dagadt!

-Semmi baj Jiminie! - Suttogom neki. Látszik, hogy mindjárt kitör belőle a sírás. Egy zsepit nyújtottam felé, ő elvette és ekkor pattant el a cérna.

-Énh nehem éhhrteemmm! - Görnyedt össze remegő vállakkal. - Sohahh nem leszekh elhég sovány és izmoshh hh sem! Mindenthh mehegteszek! Mindenthh! Semmi shem elég! Az ah baszotthh mérleghh mhindig cshhak többet mutathh! Mindighh! Ha a tükörbe nézhek ahkkorát csalódok maghambahahn! - És csak mondja, csak mondja, csak mondja! Már levegőt is alig kap, úgy szapulja magát.

-Jiminie, veled semmi baj! Tökéletes vagy! Ne tagadd meg magadtól a finom falatokat! - Hajolok hozzá, hogy megsimogassam. - Szeretsz táncolni, ugye? - Erre felpillantott, s könnyektől csillogó íriszeivel enyémbe nézett. Bólintott egyet. - Ha szeretsz táncolni, akkor kell energia! Az étel energiát ad, plusz löketet a tánchoz! - Mosolygok rá. Dr csak fejét rázza.

-Nem! Erre van az energia ital! Nem fogok enni! -

-Jiminie, ha nem eszel nme fogod elbírni magad és akkor tánvolni sem tudsz majd! Energia italon nem lehet élni! - Csóválom meg fejem.