Szeretlek...| ~Namjin~ (Befejezett)

14. Fejezet

Seokjin pov:

A napjaim hosszúak és magányosak! Nem érzem jól magam mióta Namjoon elment! És ráadásul egyszer sem keresett minket! Egyszer sem! Reménykedek benne, hogy csak sok a dolga, de már kezdem azt hinni, hogy csak lepattintott! Hogy nem is hiányzunk neki, és jól elvan japánban valami csini csajjal vagy femboyal! Én ezt egyszerűen nem bírom! Mia is kérdezősködik, de azt mondom neki, hogy apa akkor szokott csak tudni hívni, amikor épp dolgozom, így sajnos nem tudott vele beszélni egyszer sem, de azt üzeni, nagyon szereti őt és hiányzik neki! Ahj istenem úgy fáj hazudni a saját lányomnak! Főleg, hogy engem is teljesen kikészít Namjoon hiánya! Nem tudok nélküle elaludni, szinte mindenre felriadok és nincs senki aki megnyugtatna, magához ölelne vagy csak itt lenne mellettem és segítene! Pontosítok. Nekem Joonie kell nem valaki! Kell ahoz, hogy el tudjak aludni, ahoz, hogy nyugodtan tudjak aludni majd felkelni, hogy rémálmokkal, remegve, izzadva ébredjek két-három óra alvás után! Annyi kávét pumpáltam magamba, hogy az nem egészséges! Teljesen ki vagyok bukva lelkileg! De a legviccesebb az, hogy ezt pszichológusként. De végül is, mi is csak emberek vagyunk, nekünk is lehet szar napunk, kedvünk, szar időszakunk!

Jelenleg épp várom egy betegemet, név szerint Jiwoont várom! Elvileg tegnap volt a versenye így most jól ki tudom majd faggadtni! Épp kinézek az ajtón, mikor meglátom a lányt érkezni.

-Szia Jiwoon! - Mosolygol rá és beengedem. Bejön szépen, leül a szokásos helyére és azonnal kezdi is.

-Jin Oppa nem hiszed el, nyertünk a versenyen! És ez még nem minden! Tegnap ott volt a meccsen Sofi is és NEKEM szurkolt! - Sipított fel. - El tudod te ezt hinni?? - Kérdezte Fejét fogva. Nagyon boldoggá tesz, hogy ennyi jó dolog történik vele! Ez haladás és jót jelent! Jót tesz neki és a lelki állapotának is!

-Ennek igazán örülök! - Mosolyogtam miközben bólogattam. - Történt valami veled meg Sofival? - Húzogattam szemöldököm.

-Ah miután nyertünk odajött beszélni, gratulált és meghívott forrócsokizni! - Mosolygott mint a tejbetök. - Olyan jókat beszélgettünk! Olyan kedves és közelebbről, sokkal szebb és aranyosabb mint gondolná az ember! Megbeszéltük, hogy majd valamikor még összefutunk és jah! - Folytatta a vigyorgást.

-Ahw, ez nagyon cuki! - Értettem együtt vele. - Nagyon remélem, hogy sikerül ez vele! - Bólogattam hevesen.

-Ahj én is! De, ha összejönnénk, akkor soha nem mutatnám be apámnak! Ő retek homofób és ez csak plusz egy ok lenne, hogy miért okoljon engem, azért mert anya elhagyta az alkoholista férfit aki csalta őt! - Forgatott szemet karbatett kézzel. - Egyébként úgy tudom, anyunák nimcs baja a melegekkel, bár ez nem biztos forrás.. - Motyogta a végét.

-Valóigaz, apád nem kenne egy könnyű eset, de talán anyukád támogatna titeket! - Mosolyogtam rá és felírtam a lapra, hogy az apja homofób így plusz terhet rak a gyerekre a tolerálatlan, agresszív viselkedéssel!

-Ez is igaz! - Bólintott ő. Majd komoran meredt maga elé. - Amikor hazamentem az aranyéremmel, apám le se szarta! Befűzött valami nőt és azzal volt elfoglalva! Nem akartam azt hallgatni, szóval dumáltam az egyik csapattársammal és náluk aludhattam! Reggel hazamentem cuccokért, de a faterom le se szart, hogy nem voltam otthon és, hogy nagy volt a teljesítményem! Nem értékelt, nem törődött velem! Szokásához híven.. - Mormogta lehajtva fejét, ám mégis komolyan beszélt. Tudom, hogy fáj neki, de nem fog sírni. Ezen már nem tud.

-Ah, miért ilyen fasz? - Mormogtam tovább körmölve, hogy mennyire elhanyagolja a gyerekét. - Figyelj kicsi, ezekkel a pszichologiai szakvéleményekkel amiket én összegyűjtöttem, lehet pert indítani apád ellen és elkerülhetsz anyádhoz! - Mondtam neki komolyan. Nem szeretném, ha ilyen családi körülmények között nőne fel! Szeretetre van szüksége!

-Én ezt nem merném megtenni! - Jelentette ki. Igaz, ő nem meri és nem is tudja, de ha én tenném vagy az anyja... - Beszélnem kell anyuval! - Motyogta halkan.

-Nekem is. - Bólogattam komor arccal. - Ne aggódj, megoldjuk! - Jelentettem ki magabiztosan.

Egy jó hosszú nap után végre az ágyamba tudok bújni, hogy aludjak egy pár órácskát. De ismét nem megy. Namjoonra gondolok és a sok nem fogadott hívásra.. Ha nem szeret és csak le akart lécelni, miért nem mondta, miért tette ezt ilyen nehézzé? Miért tett engem tönkre? Miért tette ezt velem? Miért nem képes válaszolni a kurva telefonra? Miért nem képes felhívni?

Észre sem vettem, hogy sírok.. Már csak akkor mikor már a pislogás is fájt. Így a még nem arcomra száradt cseppeket letörlöm és forgolódva megpróbálok ellaudni. Faszom! Nekem ez nem megy! Akkor marad a szokásos.. Megfogva Joonie egyik itt maradt pólóját, kezdem el szagolgatni és így elálmosodom. A szerelmemre gondolva, lélekben újra átélem azokat a pillanatokat amikor szorosan ölel magához, amikor a fülembe sutyorog, mikor gyengéden érint, az mikor épp romanfikus velem.. Nem érten őt tényleg! Hogy volt képes csak így elmenni és kizárni az életéből, ha előtte így bánt velem? Ha így bánt velünk? Hisz Miának is olyan odaadó apja volt... Na és itt esett le!

Ő apa ként viselkedett holott kurvára fiatal még hozzá! Biztos vagyok benne, hogy ez volt a probléma! Hisz ő még élni akar! Ő még szabad akar lenni! Nem akarja megkötni a kezeit és gyerekkel foglalkozni, meg annak a lehurcolt apjával! Dögös feszes seggű fiatalokkal akar inni meg baszni! Én nem ilyen vagyok! Én romantikát és sok szeretetet, törődést igényleg! Aztán le vagyoi hurcolva, úgy nézek ki mint egy öreg fos! Az is vagyok! Sokkal idősebb vagyok mint Nam! Aztán a gyerekem is itt van! Mia hiába egy angyal, ha Namjoon huga is lehetne akár! Hogy akarhatna ilyen fiatalon gyereket?

Másnap pedig épp vinném Miát oviba, mikor egy férfi megérinti a vállamat. Köszönök neki, de nem tudom ki ő, s mit akar!

-Szia cica van gazdád? - Simított derekamra. Ez nagyon kínos és undorító! Összehúztam szemöldököm és végig mértem. Nos, a stílusa nem rossz, hasonlít Naméhoz, de azért nem olyan jó! Az illata fertelmes, nagyon szar parfümje van! A haja se a legjobb, de arra még azt mondom oké, a fogsora olyan egyenes mint a vonalzó, az arca pedig enyhén kerek, kicsit kocka szerű. Miafasz?

-Öhm figyelj nem tudom, ki vagy, de egy részt ez egy óvoda, más részt meg van párom! - Mondom erélyesen. Kezeit védekezőn felemeli majd fütyül egyet.

-Wow, tüzeske! - Húzogatja szemöldökeit.

-Tényleg van párom vidd innen a mocskos kezeidet! - Löktem odébb tappancsait.

-Áh jó, akkor kezdjük újra! Ne haragudj, hogy nyomulós voltam, csak csodálatosnak talállak, a barátaim meg már egy ideje mondogatják, hogy jöjjek ide hozzád! Nos én vagyok az új ovóbácsi szóval ezentúl minden nap foglak látni, meg így igen is jól tudom, hogy ez egy ovi.. Na meg mégegyszer bocsi azért, hogy nyomulós voltam, csak nagyon mondják, hogy legyek amolyan nyomulós meg birtokló, ha meg akarok szerezni egy ilyen gyönyörűséget mint te! - Mondta kuszán. Össze vissza makogott te jó ég! Jézus nekem nem kell egy ilyen! Ha Namjoon még képes is volt elhagyni engem, én nem fogok más karjaiba borulni! Nem fekszek be más alá! Csak is vele tudok lefeküdni, szóval ennek a nyominak esélye nincs! És nagyon remélem, hogy nem fog a lányomhoz nyúlni!

-Nem érdekel, figyelj biztos rendes vagy de nekem ne bókolgass, keress valaki mást én boldog vagyok a párommal! - Mondtam elhátrálva.