Szeretlek...| ~Namjin~ (Befejezett)

Prológus

Fáradtan ül az autójában, hazafelé vezet. Kislánya a hátsóülésen ül, békésen alszik, kifárasztotta az óvoda. Nehéz volt a munka, ő is elfáradt. Felesége otthon várja, biztos ő is fáradt, s megannyi dolga van még mindkettőjüknek.
Fáradt, de nem csak ez nyomja őt ennyire!
Nagyon boldogtalan!
Szereti a lányát, ő a legnagyobb kincse, de nem szereti a nőt akit el kellett vennie!
Soha sem szerette...

Szakad az eső, ez is csak egy szerdai nap.
Szakad az eső, megállás nélkül, s ezzel egy vízfátylat képez a felhők és a föld közt. Az eső mintha megannyi dühös, eltévejedett könnycsepp lenne, ami megfolytja az embert.

Nem boldog.
Soha sem boldog.
Dúl benne a káosz, várja a halált! Hatalmas a katyvasz és csak meg szeretne pihenni, egy szelet szeretetet szeretne!
Boldog szeretne lenni végre, örök nyugalomban.
Semmi pénzért nem merné bevallani, de tényleg semmiért, de én tudom.
Szeretetre van szüksége!
És valójában nem meghalni akar, csak valaki karjaiban nyugton aludni akar!

Szükségük van valakire!