Szeretlek...| ~Namjin~ (Befejezett)

Epilógus

Seokjin pov:

Idegesen forgolódom a tükörben, s közben, hol hajamat, hol pedig fehér öltönyömet igazgatom. Végül ismét Taehyung felé fordulok, majd már vagy századjára is megkérdezem, hogy festek?

-Seokjinnie, csodálatosan nézel ki! - Tette kezeit vállamra. - Lia, igaz, hogy Jinnie bácsi gyönyörű? - Emelte fel két éves kislányát. Ő és Mia fogják majd a rózsaszírmokat szórni.

-Iden, nadon cép! - Tapsikolt mosolyogva. Meglágyult a szívem, Miára emlékeztetett. Ő is ilyen kis aranyos volt! Persze most is az, de már iskolás, sokkal nagyobb, nagyon büszke vagyok rá! Egyébként Mia és Hyunjin nem ugyan abba az iskolába mentek, és Hyunjin szegény hoppon maradt, mert Miának megtetszett egy másik fiú! Nagyon sajnáltam szegényt, de Miát támogattam mivel az apukája vagyok. Igen, apukája de mégis anyának szólít ő is meg az apja is! Na mindegy, engem soha nem zavart! Szeretek Namjoon hercegnője lenni, akkor is, ha mindketten tudjuk, hogy én is fiú vagyok.

-Felkészült az ara? - Nyitott be Jungkook. - Oh Hyung olyan szép vagy! - Mosolyodott el. - Namjoon el fogja sírni magát, ha meglát! - Kapta fel kislányát. Lia egyépként kiköpött Jungkook, bár nem olyan fogyatékos!

-Ahj istenem nagyon izgulok! - Legyeztem magam. - Mindjárt elájulok! - Szorongattam a rózsacsokrom, majd ekkor apám szinte betört az ajtón.

-Gyere fiam, férjhez mész! - Mosolyodott el. Igen, ő az aki nem bírta Namjoont, mégis most annyira örül, hogy hozzá megyek! Talán az elmúlt évek alatt, eléggé megismerte és meglátta azt a csodálatos, szeretni való férfit, akit én az első pillanattól kezdve szeretek! Egy mosollyal ajkaimon karoltam apámba majd el is indult a zene. Az esküvő pedig abban a pillanatban vette hivatalaosan is kezdetét. Mikor az oltárhoz értünk, s könnyező szerelmemre bízott, már én sem nagyon bírtam tartani magam! Elmondhatatlan boldog vagyok, Joonie pedig olyan dögös!

-Kedves egybegyűltek! - Kezdett bele a szövegébe a házasságkötő. Majd végre jöhetett a kedvenc részem, amikor elmondjuk a kis esküinket, fogadalmainkat és jön a csók!

-Kim Seokjin, emlékszem rá, hogy mikor először megláttalak, teljesen elvarázsoltál! Már akkor különlegesnek tartottalak, s egyszerűen megfogalmazhatatlannak éreztem azt a kötődést amit éreztem irántad! Már az első pillanattól kezdve minden olyan volt köztünk, mintha már sok-sok éve ismernénk egymást! Kihúztál engem egy nagyon mély gödörből, egy olyan gödörbők amiből nem hittem volna, hogy valaha is kikerülök! Teljesen megváltoztattad az életemet, de csak is a legjobb irányba! Nagyon örülök neki, hogy aznap mégis csak elmentem a rendelődbe! - Mosolygott szerelmesen. Szemeimből kicsordultak könnyeim, egyszerűen nem bírom tovább tartani! Olyan romantikus és annyira szeretem! - Sok mindenért tartozom neked hálával, s köszönettel! Ígérem, hogy mindig melletted leszek, soha sem hagylak el és örökké hűséges leszek hozzád! - Fejezte be mondandóját.

-Ez gyönyörű volt.. - Szipogtam könnyeimet törölgetve. - Kim Namjoon, az életem egy börtön volt, fekete-fehér és szürke! Úgy éreztem, hogy már megfulladok, de ekkor te beléptél az életem ajtaján, és fenekestül felforgattad azt! Fogalmam sincs, hogyan és miért történhetett, de boldog vagyok, hogy ez megtörtént! Olyan sok mindent köszönhetek én is neked! És szentül hiszem, hogyha majd megöregszünk, akkor is ugyan olyan szerelemmel és boldogsággal fogunk visszagondolni az együtt tölttött pillanatainkra! Sok nehézségen mentünk át, de mindegyikre mégis boldogan tekintek vissza, ugyanis te soha nem azt mondtad, hogy oldjam meg, vagy nem érdekel, te mindig mellettem voltál, akkor is, ha épp haragudtunk egymásra! Mindig azt mondogattuk egymásnak, hogy együtt megoldjuk, és szentül hiszem azt is, hogy együtt mindent megoldunk! - Már nem csak én sírtam, hanem kb mindenki a teremben. A férfi végül megadta az engedélyt a csókra, mi pedig egy percig sem habozva csókoltuk egymást.

A ceremónia után következő lagzi nagyon jó volt! Azételek mind isteniek voltak, a beszédeket is nagyon élveztük, apával is és anyával is táncoltam egyet, sőt, még Joonie szüleivel is! Már nagyon késő este volt, mikor átöltöztünk és kocsiba pattanva induktunk el az egy hónapos nászútra! Nem aggódunk Miáért, most egy hónapig lesz Jonnie szüleinél és az enyémeknél! Így Joonie azt tervezte, hogy kivisz japánba! Megmutatja nekem a csodálatos helyeket és éttermeket!

-Szeretlek - Suttogtam férjemre nézve, majd egy csókban forrtunk össze. A közös életünk mem most kezdődött, de nem is most fog véget érni!

Vége.

Hello mindenkinek!
Nagyon szépen köszönöm a sok olvasást és támogatást!
Remélem tetszett ez a könyv, és élveztétek!
Külön köszönetemet szeretném még kinyilvánítani a legjobb barátomnak, mivel ő mindig olvasta minden könyvemet és őszintén megmondta a véleményét! Sokat számított, s a mai napig számít az a támogatás amit tőled kaptam, köszönöm!❤️

FONTOS BEJELENTENI VALÓM, petig az, hogy elkezdek írni egy Hoseok ff - et, melynek rövid összefoglalóját most meg is ismertetném veletek!

Cím: Akkor is szeretlek, ha te nem

Tartalom: Kim Nayeon és Jung Hoseok már általános felső tagozat óta legjobb barátok voltak, majd később ugyan abba a gimnáziumba mentek tovább tanulni.

Nayeonnak van egy imádni való kis Rotveillerje, akit Sütinek nevezett el, Hoseokkal pedig gyakran járnak közösen sétáltatni a kis hercegnőt!

Mint ugyebár azt nagyon is jól tudjuk, fiú és lány közt sosincs igaz barátság, így az egyik mindig többet érez!

Ez történt Hoseokkal is.

Nayeon persze nem vette ezt észre, hogy is vette volna észre? A fiú túl jól titkolja érzéseit.

Hoseok túl jól titkolta, hogy neki mennyire fájt az, mikor Nayeon random srácokról áradozott, vagy mikor pontosan egy elérhetetlen srác után siránkozott.

Nayeonnak ugyanis nagyon bejön a suli foci csapatának krémje, a suli legnagyobb gangstája, Kim Taehyung! Persze a srác nagy playboy és le se szarja szegény lányt, de Nayeon ettől függetlenül bármit megtenne, hogy összejöhessen vele! Fülig bele van zúgva szegény lány!
Ezért is mikor egy fogadás miatt Taehyung randira hívja, majd kiugrik a bőréből!

Vajon Hoseok végül tudtára adja majd érzéseit?
Vajon Nayeonnak lesz annyi esze, hogy rájöjjön Taehyung csak hülyíti?
Vajon a két barát közt több is lehet?
A végzős bálon pedig mi lesz majd a nagy botrány?
Milyen érzés lehet együtt sírni a legjobb barátoddal, valaki olyan után akit nem kaphatsz meg?

Milyen érzés az amikor a szívedet töri össze, de te akkor is csak érte aggódsz?
Nem számít mit tesz veled a másik, feltétel nélkül szeretni fogod, s félre dobva magad, érte aggódsz, vele törődsz! Már szinte elhalványult árnyéka leszel onmagadnak!