Szeretlek...| ~Namjin~ (Befejezett)

16. Fejezet

Namjoon pov:

A három ovónő idő közben beterelte a gyerekeket az ovi épületébe, de az ablakból hallgatóztak. Mia lábamat ölelve próbált meg elbújni a helyzet elől, Jinnie pedig sírva remegett.

-Hogy hihettem neked? - Törölgette könnyet. Hátrafordulva rám nézett és szemeiben láttam mennyire sajnálja. Csak kinyújtattam karjaimat, hogy bújjon ide, s félénken de mellkasomba bújt. - Annyira sajnálom Joonie! Olyan hülyeségekkel tömte a fejemet, hogy elhittem.. - Csak hajába pusziltam, majd elengedtem és Miát felemelve adtam neki. Theo újult erővel csörtetett felénk és próbálta meg lesmárolni Seokjint, amikor is olyat behúztam neki, hogy hátra hökkölt és orrából folyni kezdett a vér. Ez tuti tört, de nem elégszem meg ennyivel! Legkevésbé sem.

Ruháját nyakánál fogva megrángattam és előrébblökve őt rúgtam tökön. Földreesett, majd csípőjére ültem, s úgy kezdtem el verni az arcát. Csak úgy pattogott a feje minden ütés után. Úgy nézett ki mint akin átment egy kocsi. A végére felkeltem róla majd egy olyan isteneset hasába rúgtam, hogy nem felejti el, s csak így búcsú gyanánt le is köptem. Hátra fordultam, hogy felmérjem családom, hogy létét, Mia párom nyakába bújt, Jinnie pedig ledermedve nézett rám.

-Mehetünk. - Fogtam meg kezét majd húztam a kocsi felé.

-Apa, Theo bácsi soha többet nem fog minket bántani? - Kérdezte kislányom mikor már az én nyakamba kapaszkodott.

-Nem, hidd el kincsem, egy életre megtanulta, hogy nem nyúlhat hozzátok! - Kulcsoltam össze ujjainkat Jinnievel. Még mindig csendben jött mellettem, egy szót sem szól, csak úgy van! Mint aki szellemet látott. - Ch, hogy gondolta, hogy majd átveheti a helyemet? - Mormogtam mikor becsatoltam kislányomat az ülésben. Beültem a volán mögé és szerelmen combjára simítottam. - Majd otthon megbeszéljük Szerelmem, de ne aggódj, nem haragszom rád! - Vettem kezeim közé arcát és egy puszit nyomtam homlokára. Egy apró szomorkás mosoly kúszott arcára, majd bólintott.

-Anya, ne hibáztasd magad, Theo bácsi nagyon alattomos volt! - Tette karba kezeit Mia. Elmosolyodtam azon, hogy az én kislányom és képtelen lenne mást apukájának elfogadni!

-Szeretnétek fagyit enni? - Néztem felváltva rájuk.

-Nincs ehez egy kicsit túl korán? Elvégre még mindig picit hűvös van.. - Motyogta rám nézve.

-Ugyan, jó idő van! - Legyintettem. - De sütizni is elmehetünk, vagy, elmehetünk ruhákat venni! -

-Mi ütött beléd, hogy ennyire akarsz menni valahova? - Kuncogott fel szerelmem. Oh igen, ez az az angyali hang ami már annyira hiányzott..

-Tudod mivel van egy cégem.. - Hajoltam közelebb ajkaihoz.

-Oh istenem el is felejtettem! - Kap fejéhez. - Olyan büszke vagyok rád Joonie! - Karolta át tarkómat és nyomott egy rövid puszit az arcomra.

-Miért nem csókolóztok? - Kérdezi Mia előre hajolva.

-Azért mert estig akarom tartogatni! - Pöckölt orrára majd előre nézve dőlt hátra. - Amondó vagyok, hogy vásároljunk be egy-két dolgot! - Kacsintott rám.

-Oh valaki nagyon rossz kisfiú! - Mormogtam fülébe mire elpirult.

-Borra gondoltam te perverz! - Csapott mellkason.

-Aham. - Haraptam be alsó ajkam, majd beindítottam a kocsit. - Van nektek hátul egy kis meglepi, de majd csak otthon adom oda! - Indultam el a pláza felé.

-Apa, te tényleg anya hercege vagy! - Mondta Mia komolyan méregetve engem. Kérdőn nézek rá a tökörből, mire elkezdi megmagyarázni. - Anya nagyon nehéz időszakban volt! Láttam rajta, hogy nagyon szomorú volt de megpróbálta eltitkolni, te pedig jöttél, mint egy herceg fehér lovon és megküzdöttél a gonosz sárkánnyal, hogy visszaszerezd anyát!- Mondta az ablakon kinézve.

-Igaza van Miának, megmentettél a sárkántól! - Tette kezét enyémre ami a sebváltón pihent. Annyira hiányoztak már, annyira hiányzott már az, hogy velük legyek, hogy érezzem Jinnie jelenlétét, hogy puha kezeivel simogasson.. Úgy hiányzott már az is, hogy kislányom agymenéseit hallgassam, ahogy folyamat csipog valamiről. Mint ahogy most is arról beszél milyen kiránduláson voltak a csoportjával.

Mikor egy hosszadalmasra sikeredett bevásárlás után, végre hazaértünk, Mia azonnal beugrott ágyikójába én pedig Jinnievel a kanapén terültem el. Oda akarom adni az ajándékokat! Felkeltem és a nappaliba hoztam a szerelmemnek és Miának vett tárgyakat. Mindketten kíváncsi tekintettel figyeltek engem, én pedig csak megfogtam a hatalmas kutyus plüsst és Miához léptem.

-Nos, megígértem, hogy hozok Japánból egy ilyet! - Adtam apró kezeibe. Csillogó szemekkel figyelte a plüsst, majd jó szorosan ölelgetni kezdte.

-Köszönöm, köszönöm, köszönöm Apuuu! - Ugrott a nyakamba. Jó szorosan megöleltem, majd egy puszit nyomtam homlokára.

-Szívesen kicsim, vigyázz majd rá, oké? - Simogattam haját. - Neked szerelmem, pediiigg.. - Fogtam meg az ajándékos szatyort, majd vékony ujjai közé adtam. Csillogó szemekkel nézett bele a szatyorba, amik pár pillanattal később hatalmasra nőttek. Kivette ajándékát és elkezdte kezeiben forgatni.

-Istenem! - Lábadtak könnybe szemei. Felnézett rám, majd felugorva nyakamba borult.

-Óvatosan Baba! - Kuncogtam miközben derekát simogattam. Nem szeretném, ha eltörné ajándékát. Ez az ajándék ugyanis egy gravíroztatott rolex rose gold volt! Drág volt, de szerelmem már régóta szeretett volna egy ilyet, és most amúgy is megengethetjük ezt magunknak, így bementem egy japán ékszer boltba és megvettem. A kis szatyorkába egyébként volt még egy új parfüm is, és ugyan Jinnienek nem volt még ilyen parfümje, biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog neki! Ez a parfüm ilyen lágy, édeskés illatú, egy cseppet kókuszosabb beütésű, de mégsem!

-Feladod rám? - Kérdezte kiskutya szemekkel. Mindketten tudjuk, hogy egyedül is fel tudná venni, de azt akarja, hogy én tegyem ezt meg, és ez jól esik! Jinnie azt szeretné, ha törődnék vele! Óvatosan bal csuklójára adtam az órát, majd egy puszit nyomtam kézfejére. Orcája egyből kipirult és lesütötte szemeit. Elképesztően gyönyörű volt!

Órákkal később Mia már plüsskutyáját ölelgetve szunyókál, pihe-puha ágyikójában, míg Jinnie és én a szobánkban csókolózunk.

-Baba, beszélnünk kell! - Suttogom kettőnk közé. Teste kicsit megremeg, pontosan tudja miről akarok beszélni vele.

-Joonie... Ne haragudj rám, én soha nem akartalak megcsalni.. Nem mentség az, ha azt mondom, hogy hülyeségekkel etetett, de ez történt! Az elején teljesen magamba zuhantam, Theo pedig akkor amikor a legsebezhetőbb voltam, akkor csapott le rám! Olyanokat gondoltam, hogy biztos elhagytál, így ő csak, folyamatosan olaj volt a tűzre! Mindig megpróbált elcsábítani, de nem adtam be a derekam, aztán.. Tegnap elvitt egy randira, azt mondta csak próbáljak meg túllépni rajtad és nem szeretni téged.. De.. Nem ment! Egyszerűen nem tudlak nem szeretni, és miután reggel felkeltem, nem tudtam tükörbe nézni, nem tudtam nem gyűlölni magam amiatt amit tettem! Mikor megláttalak ma az óvodában, a szívem szó szerint megállt! Nem hittem volna, hogy tévedhetek ekkorát, hogy lehetek ekkora marha, hogy lehetek ennyire szánalmas, de lám, mégis csak lehetek! Én mindent elrontottam! Joonie nem kérhetlek arra, hogy feljesd el és ne foglalkozz vele, csak annyit szeretnék, hogy ne haragudj rám! - Hajtotta le fejét. Álla alá nyúltam, s könnyfátyolos lélektükreibe meredtem.

-Nem haragszom, és nem is tudok rád neheztelni! Te csak túl sebezhető voltál, erről nem te tehetsz! - Simítottam orcájára.

-De igen! Namjoon egy megcsaláshoz két ember kell! Nem csak Theon múlott! Én is hibás vagyok! - Folyt le az első könnycsepp, majd azt követően sok száznak tűnő, már szinte patakokban száguldottak le a sós cseppek!

-Jinnie, ha én mondom, hogy nem rád haragszom, hanem arra a Theora akkor ne magadat ostorozd! Én nem foglak elhagyni ez miatt! Nagyon nem örülök annak, hogy más is láthatta a gyönyörű testedet, hogy más érinthette, hogy más csókolhatta, de nem tehetek már semmit! Ami megtörtént az megtörtént, de most el fogom felejtetni veled az ő érintéseit! Csak koncentrálj rám, rendben? - Hajoltam szépen ívelt ajkaira. Beleszusszantott a csókba, átkarolta tarkómat, s ölembe ült. Kezeim felfedező utakra vándoroltak vékony testén, s óvatosan kezdtem el megszabadítani ruháitól.

Ezen az estén ismét egymásba forrtunk, szenvedélyesen szeretkeztünk, oly hosszú idő után!