Szeretlek...| ~Namjin~ (Befejezett)

4. Fejezet

Seokjin pov:

Az óra már áthaladt az éjfélen, mi viszont még nem alszunk. Bebújtunk az ágyba, de egy szót sem szóltunk. Cska fekszünk egymás mellett és a félhomályba burkolózott szobát, kínos csend zajával töltjük ki.

-Khm.. - Köszörülte meg torkát. - Szóval ezt nem kellene megbeszélnünk? Hisz csak ma találkoztunk és igazság szerint a gyereked már apának hív.. -

-Ja.. Öhm durva nap, rengeteg változással... Nos, sajnálom, hogy belekevertelek ebbe az egészbe! És igazán restellem, hogy a gyermekem miatt kellett ennyire közel kerülnöd hozzám fizikailag! - Fordultam felé.

-Ne használj nagy szavakat, nem értem őket. - Kuncogott orromra pöckölve. - Nem kell sajnálnod, pláne azt, hogy Mia miatt van! Mia egy tünemény, de ha nem lett volna ez az egész, akkor is közel szerettem volna kerülni hozzád! - Szavai megdobogtatták a szívemet. - Ne, hogy félre érts, de jelen helyzetben én vagyok a domináns, úgy hogy kimondom. - Puszilt homlokomra majd hanyadt feküdt. Szívem hirtelen tempóban kezdett el dobogni és egyszerűen megőrülök tőle. Imádom ezt a férfit. - Én fagyok a férfi úgy hogy nekem kell kezdeményeznem! Ezért elmondom, hogy gyönyörű vagy, tetszel, egy igazi angyal vagy akit meg szeretnék óvni! Seokjin, veled minden olyan természetes, veled igazán felszabadult tudok lenni és úgy érzem mintha megtaláltam volna a másik felem! - A plafonnal farkasszemezett majd felém fordult, a szívem kihagyott néhány ütemet és az arcom, mely eddig is égett, mégjobban bizsergett az odaáramló vér miatt.

-Namjoon~ah... - Bújtam közelebb. - Te vagy a hercegem... - Suttogtam ahogy vállára hajtottam fejemet.

-Így van, és aki az én kis hercegnőmhöz hozzá ér, letördelem az ujjait! - Fogott derekamra és magához húzott. - Lennél az én titkos kis hercegnőm? -

-Persze hercegem! - Kuncogtam el magam. - De ha Mia kinövi a herceg-hercegnő témát akkor is hercegnőnek fogsz tartani? - Pillantottam íriszeibe. A félhomály miatt nem teljesen láttam az arcát, viszont erősebb vonásai így is tisztán kivehetők voltak.

-Ez cska természetes! Mindig így fogok rád tekinteni! Az én törékeny hercegnőm! - Puszilt homlokomra, s erősebben szorított magához. Karjaiba bújtam, teljesen elrejtőzve a külvilág elől, s átadtam magam egy férfi szeretetének, ilyen az az érzés amikor az akivel elmész aludni, magához ölel, szépeket suttog neked, minden egyes porcikájával szeret és biztonságban érzed magad vele!

Mindkettőnket elnyomta az álom, viszont nem tudtuk sokáig él vezni ezt, ugyanis kislányom sírva szaladt a szobába, bevetődött az ágyba és azonnal elkezdett közénk mászni. Joonie álmosan nyammogva magához ölelte kislányomat és pihe-puha hajacskáját kezdte simogatni. Megpusziltam Mia arcát és letöröltem könnyecskéit.

-Mi a baj királylány? - Mormogta álmos hangon Joonie. Ettől a hangtól azonnal libabőrös lettem és megborzongtam! Már most imádom ezt a mély rekedtes hangot!

-Nagyon rosszat álmodtam! - Pityergett halkan ahogy hozzánk büjt.

-Semmi baj Babóca! - Puszilgattam arcát. - Apu és Apa itt vannak! - Joonie erős kezein végig simítva jobban a kis családomhoz bújtam.

-Mit álmodtál Mia? -

-Azt, hogy anya hazajött és meglátott titeket! Aztán kiabálni kezdtetek és hirtelen anyából egy nagy csúnya és ilyesztő sárkány lett aki szétcincálta apát! - Bújt a férfihoz. - És apu nagyon sírt! - Motyogta halkan. - De nagyon.. Nagyon.. Nagyon sírt.. -

-Ilyen nem történhet meg! Yuna nem tud sárkánnyá változni és apu nem fog utánam sírni, nem fogok meghalni! Apu szépen elvál anyától és velem lesztek! Megvédelek titeket a sárkánytól! - Húzott engem is jobban magához és végig puszilt rajtunk. Sőt én egy rövidke csókot is kaptam!